Dr. Bárczi Zsófia
Közoktatási reform Szlovákiában: Tantárgycsoportos oktatás a felső tagozaton a természettudományokban (is)
Nagyon szépen köszönöm, és köszönöm a felkonferálást is. Éppen azon gondolkoztam, hogy fogom bevallani, nagyon kevés közöm van a természettudományokhoz, az elmúlt 8–12 évben viszont – hivatásból adódóan – sokat, jóformán napi szinten foglalkoztam a közoktatással, a közoktatás változásaival.
Szlovákiában most zajlik egy olyan közoktatási reform, amely nagyon sok szállal kötődik például ahhoz az elgondoláshoz, ami Magyarországon a Z-szakban ölt testet. A reform egyik következménye éppen az lesz, hogy az eddig tantárgyra lebontott tudást – amennyiben a tartalomban megvan a közös nevező –, lehet integrált módon is oktatni. Persze maga a reform ennél jóval átfogóbb, a közoktatás teljes rendszerét érinti, ma azonban csak egy meghatározott szeletéről lesz szó, amely az új Állami oktatási programon keresztül körvonalazódik.
Az elkövetkező húsz percben megpróbálok tehát Önöknek képet adni azokról a folyamatokról, amelyek a tantervreformhoz kötődnek, de még mielőtt belevágnék, engedjék meg, hogy az egyik délelőtti előadáshoz kapcsolódva – amelyben szó volt nyelvjárásról és nyelvváltozatokról is –, jelezzem azt, hogy bizonyos kifejezéseket nem a NAT-nak megfelelően, illetve nem a magyarországi sztenderd nyelvváltozatnak megfelelően fogok használni. Nem azért, mintha ezeket a kifejezéseket nem lehetne megfeleltetni egymásnak, hanem azért, mert a két ország oktatásának szociokulturális környezete némileg különbözik egymástól, tehát a két valóság nem tökéletesen azonos egymással, és ezért korrektebbnek tartom, ha a szlovákból lefordított kifejezéseket használom.
Hogy is néz ki az iskolareform Szlovákiában? A reform előzményei között ott találjuk Szlovákia helyreállítási tervét. Hosszú évek után ebben a dokumentumban nyertek nagyon konkrét megfogalmazást azok a szempontok, amelyekre a közoktatási reform épül. A dokumentum szerzői részben az integráció, a szociális felzárkóztatás, a mélyszegénység kérdései felől közelítettek az oktatásügy felé, de a tervezet tartalmaz egy kimondottan a közoktatásra vonatkozó fejezetet is. Ebből nőtt ki végül a közoktatási reform. A címe szabad fordításban: Oktatás a XXI. századért.
A közoktatási reform a tanterv- és a tankönyvreformot is magában foglalja. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, mert ha a kettő nem összehangoltan zajlik le, az zavaros helyzetet eredményez az oktatásban.
Az oktatásügyet szabályozó környezetből elsősorban a 245/2008 sz. Iskolatörvényt kell kiemelnem. Az Iskolatörvény számos pontját kellett módosítani ahhoz, hogy ez a reform elkezdődhessen, s ugyanúgy a 391/2020 sz. Felsőoktatási törvényt is, hiszen ahhoz, hogy pedagógusokat tudjunk a reform mögé állítani, olyan pedagógusokat, akik majd az új közoktatásban működni tudnak, ahhoz a felsőoktatásnak is meg kellett újulnia. Sajnos ez a két folyamat Szlovákiában nem összehangoltan zajlott le, s a közoktatási reform előkészületeivel egyidőben a felsőoktatás számára kidolgozott új akkreditációs eljárás keretei sem kerültek egyeztetésre. Így azoknak a feltételeknek a kialakítása, amelyek mentén a pedagógusképzést át lehet alakítani, a közoktatási reform elindítása után ment (megy) csak végbe.
A reformot életre hívó okokat Szlovákia helyreállítási terve sorolja fel: a szlovákiai tanulók nincsenek kellően felkészítve arra, hogy szembenézzenek az új társadalmi kihívásokkal, Szlovákiában nem a XXI. század igényeinek megfelelő oktatás zajlik, a diákok a mért készségek terén jelentősen elmaradnak az OECD-országok tanulóinak szintjétől. A leggyengébb eredményeket a szlovákiai diákok az olvasási és természettudományos készségek terén érik el, de lemaradás mutatkozik olyan készségekben is, mint a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás és a csapatmunka. A pénzügyi műveltség, valamint a globális kompetenciák terén szintén súlyos hiányosságokra mutatott rá a 2018-as PISA-mérés. De az okok közt ott van az Állami oktatási program (továbbiakban: ÁOP) és a helyi iskolai tantervek közötti gyenge kapcsolódás, illetve a tanári munka elszigeteltsége, a tantervmenedzsment regionális szinten való szervezetlensége is – a Szlovákiában jelenleg zajló reform egyik értéke éppen az, hogy törekszik a tanárok elszigetelt működésének feloldására.
Az új Állami oktatási program 2023-ban látott napvilágot – ez tulajdonképpen a magyar NAT-nak megfelelő dokumentum, illetve szabályozás. Az ÁOP alapfilozófiája nagyon egyszerű: olyan készségek és kompetenciák elsajátítására, illetve fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, amelyre a XXI. században szükség van. Ez persze nem újdonság, nagyon sokszor elhangzott már. A 2015-ös ÁOP-nak is ez az alapja, csak nem vitte végig. Talán most először sikerült egy olyan dokumentumot megalkotni, amelyben a tartalom, tehát az a műveltséganyag, amit egy tanulónak el kell sajátítania, pontosan körülírt oktatási célokat és nagyon pontosan meghatározott, elsajátítandó készségeket és kompetenciákat szolgál. Hangsúlyozom, most a dokumentumról beszélek, nem arról, hogy ennek a dokumentumnak a gyakorlatban való alkalmazása milyen, illetve milyen lesz. Az Állami művelődési program először a célokat, kompetenciákat, készségeket írja le, és az ezekhez kapcsolódó tananyagtartalom a végére került, de az összefüggések szépen kirajzolódnak a dokumentumból. Ebben a rendszerben elmosódnak a műveltségi területeken belüli, eddig szigorúan megvont tantárgyhatárok, amelyeket részben a hagyomány éltetett, részben egyfajta gondolkodás a továbbadása, aminek az egyik következménye az, hogy nehezen gondolkozunk integráltan, nagyon nehezen gondolkozunk úgy dolgokról, hogy a határokat át tudjuk lépni, ami persze a diákok számára, vagy a tanulók számára is – ezt itt nem kell mondani – óriási nehézségeket okoz, hiszen a világ nem apró szeleteknek az összeadásából jön létre, hanem valamiféle integrált egészként működik. Ezt kendőzzük mi el lényegében akkor, amikor szigorúan megvonjuk a tantárgyak közötti határokat. A reform esélyt ad az oktatás átalakítására, a határok fellazítására – amennyiben elég bátrak leszünk hozzá. Sőt, erre biztat a szabályozás is. Ember és természet, ember és társadalom – azt a két műveltségi területet emelem ki példa gyanánt, amelyeken belül – ezt majd egy későbbi dián konkrétan be is mutatom – az egyes tantárgyakat össze lehet kötni akár egyetlen tantárgycsoporttá is.
A reform egyik újdonsága, hogy az eddigi alsó- és felső tagozat helyét a három ciklusra bontott általános iskolai képzés veszi át. Az ÁOP az egyes ciklusokon belül megteremti az évfolyamok között is az átjárhatóságot. Ez azt jelenti, hogy a kimeneti követelményeket nem az egyes évfolyamok, hanem a ciklusok szintjén határozták meg. Vagyis nem azon van a hangsúly, hogy egy elsős vagy másodikos tanulónak mit kell tudnia, milyen készségekkel, illetve kompetenciákkal kell rendelkeznie, hanem azon, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie az első ciklust, a második ciklust stb. befejező tanulónak. Ami azt is jelent(het)i – most megint hangsúlyozom, hogy lehetőségekről beszélünk –, hogy a helyi tanterveket sokkal rugalmasabban lehet elkészíteni. Egy olyan iskolában, ahol kiemelkedő képességű gyerekek tanulnak, nyilván egy másfajta helyi tantervre van szükség, mint egy olyan iskolában, ahol a szegregáció megszüntetése, az integráció, a mélyszegénység az alapvető probléma. Az új ÁOP tehát rugalmas, az egyéni haladás, az osztálydinamika szerinti tervezés lehetőségét is megteremti.
Megjelenik az új tankönyvek kérdése. Ezt a ciklikus gondolkodást ugyanis, véleményem szerint, a tankönyveknek is tükröznie kellene majd. A reform jegyében éppen most zajlik a tankönyvkiadás újraszabályozása is, amely keretében nemcsak a tankönyv megjelenésének feltételeit gondolják újra, hanem az esélyegyenlőség biztosításának valós lehetőségét is. Ez a kérdés azonban messzire vezet, most csak az utalás szintjén említem.
Röviden összefoglalva, a tantervreform lényege a következő:
- az eddigi alsó- és felső tagozat helyett az általános iskolai oktatás három ciklusban valósul meg;
- az ÁOP bizonyos műveltségi területeken belül lehetővé teszi az integrált tantárgyak bevezetését;
- a reform bevezetése fokozatos.
A fokozatosságra külön is fel szeretném hívni a figyelmet. A korábbi közoktatási reformok legnagyobb hátulütője a bevezetésre szánt felkészülési idő hiánya volt. Az elkészült ÁOP-k kapkodva, a szélesebb szakmai közönség bevonása és a gyakorlatban való tesztelés, kipróbálás nélkül kerültek bevezetésre. Jelenleg ennek éppen a fordítottja zajlik. Az új ÁOP csak a 2026/27-es tanévtől válik kötelezővé az iskolák számára, de már a 2023/2024-es tanévtől él: kísérleti jelleggel ebben az első évben 40 iskola kapcsolódott be a tesztelésbe. Ezek az iskolák részint a minisztériumtól, részint a módszertani központoktól kapnak segítséget a reform és az ÁOP értelmezéséhez, de egymás tapasztalataiból is sokat tanulnak. A 2024/25-ös és 2025/26-os tanévben további iskolák is csatlakoztak, illetve várhatóan csatlakozni fognak az új ÁOP kísérleti jellegű bevezetéséhez, s ahogy már említettem, a 2026/27-es tanévtől már kötelező érvényű lesz minden szlovákiai általános iskolában.
A tantervreform sikeres bevezetését a mentorrendszer kialakítása is segíti. A mentorrendszer hiánypótló jelleggel bír Szlovákiában. Azért emelem ki a mentorhálózat létrehozását külön is, mert bár eddig is működtek Szlovákiában módszertani központok, az a tanácsadói-segítői hálózat, amely a napi problémák szintjén képes segíteni a tanárokat, s amelyre éppen egy reform bevezetésekor nagyon nagy szükség van, nem létezett. A hálózat első központjai 2022-ben kezdték meg működésüket, 2024 szeptemberétől már 40 központ működik, több mint 350 mentorral, akik az új ÁOP bevezetésében segítik a tanárokat. A magyar iskolahálózat számára kiemelten fontos, hogy a jelentkezők kiválasztásánál azt is figyelembe veszik, hogy milyen a magyar és szlovák tanítási nyelvű iskolák aránya az adott régióban. Tehát ahol sok magyar iskola van, ott ez a mentorok számarányában is megmutatkozik.
Felmerül a kérdés, hogy a közoktatási reform hogyan érinti a felsőoktatást? Természetesen a pedagógusképzésen keresztül. A közoktatási reform leglátványosabban az osztatlan képzés bevezetésében nyilvánult meg a felsőoktatásban. A felsőoktatás részéről erre eddig is volt igény, de csak, amikor megjelent a tantervreform, akkor vált egyértelművé, hogy lesznek majd olyan új tanárszakok, amelyeket szerencsésebb osztatlan képzésben megvalósítani. Ez megmutatkozik az ÁOP felépítésében is.
Az ÁOP-ban az oktatási és nevelési célok, a végzős tanulók profiljának meghatározása, a kerettantervek és az egyes műveltségi területekhez tartozó tantárgyak standardjai, azaz a követelményrendszer és a tananyagtartalom jelenik meg. Hogyan mutatkozik meg mindez a közoktatás három ciklusának vonatkozásában? Az első ciklusba az első, második és harmadik évfolyam tartozik, a második ciklusba a negyedik és az ötödik évfolyam. A két ciklus együttesen alkotja az alsó tagozatot. A felső tagozat megfelel a harmadik ciklusnak, ami a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik évfolyamot foglalja magába. Az első ciklusban tanítói végzettséggel lehet elhelyezkedni, a második ciklusban tanítói vagy tantárgyspecifikus diszciplináris képesítéssel, vagy műveltségterületre vonatkozó képesítéssel rendelkező tanárok taníthatnak. A harmadik tagozaton már csak a tantárgyspecifikus diszciplináris képesítéssel vagy műveltségterületre vonatkozó képesítéssel rendelkező tanár taníthat.
Kivetítem a műveltségterületeinket, mert nagyon hosszan ezzel nem fogunk foglalkozni, csak mutatom, hogy ezek a körmetszetek fogják meghatározni azt, hogy milyen műveltségi területeken belül van lehetőség az integrált képzésre.
Erre hoztam példát is, hogy egy kicsit érthetőbb legyen, a kettős törtjel után a magyar iskolákra vonatkozó szabályozást látjuk a következő dián. Tehát például a szlovák iskolákban az első idegen nyelv és a második idegen nyelv mellett nemzetiségi nyelv nem jelenik meg. A magyar iskoláknál viszont azt látjuk, hogy a magyar nyelv és irodalom, illetve idegen nyelv mellett a második idegen nyelv is ott van.
A dián látszik azt is, hogy milyen műveltségterületeken lehetséges (sőt, támogatott) a tantárgyak integrációja. A matematika és az informatika összevonhatósága – mondhatjuk így – általánosan elfogadott, a közoktatásban tevékenykedő tanárok számára is könnyen elképzelhető megoldás. De az ÁOP az ember és természet – Szlovákiában így nevezzük ezt a műveltségi területet – vonatkozásában is szorgalmazza az integrációt. Ebbe a műveltségterületbe tartozik a környezetismeret, a biológia, a kémia és a fizika. Az ÁOP kifejezetten szorgalmazza, hogy az ember és természet műveltségterület tantárgyait az első és a második ciklusban integrált természettudományi tantárgyként valósítsák meg az iskolák, a harmadik ciklusban az iskola eldöntheti, hogy folytatja-e a természettudományi tantárgyak integrált megvalósítását, vagy különálló tantárgyakként kínálja fel a biológiát, a fizikát, a kémiát.
Miután meghatározta, jellemezte a műveltségterületet, az ÁOP részletesen ismerteti a műveltségterülethez kapcsolódó célokat. A műveltségterület, s azon belül az egyes tantárgyak célja a természettudományos gondolkodás alapjainak elsajátítása. A tényismeret, a tények kikeresésének és beazonosításának a képessége – ide is bekerült természetesen a hamis információ beazonosításának a képessége is – hangsúlyos célként jelenik meg. Egy másik célkategória a megfigyelésekből fakadó következtetések levonásának elsajátítása. Nem sorolok fel minden célt, ami tantárgyhoz kapcsolódik. A célokhoz hozzárendelve jelennek meg a dokumentumban azok a készségek és kompetenciák, amelyekkel a tanulóknak majd rendelkezniük kell az első ciklus végére. Ezt követik a tartalmi standardok, az első ciklusban elsajátítandó természettudományos ismeretek tartalmi konkretizálása. Az ÁOP tárgykörökbe rendezve ismerteti a műveltségterülethez kapcsolódó ismeretanyagot, mint például az anyag, az energia, a Föld, a világűr stb. Minden tárgykörhöz fogalmak, összefüggések és tények tartoznak. A következő ciklusokban bővül az adott tárgykörhöz kapcsolódó fogalmak, összefüggések és tények köre, illetve a korábban már tárgyalt ismeretek kapcsán új szempontok jelennek meg, ami (elvileg) azt eredményezi, hogy a második ciklus tulajdonképpen átismétli és kibővíti az első ciklusban tanultakat, így az ismeretek mélyebben rögzülnek. Megfigyelés és kísérletezés, elemzések, tehát a gyakorlati tanulást segítő feladatok is megjelennek itt. A második ciklushoz meghatározott készségeket és kompetenciákat megismerve látjuk az apró változásokat a hasonlóan felépített tartalmakban, tehát a fogalmak, az összefüggések, a tények szintjén. A második ciklusban már a hőmérséklet, a halmazállapot-változás, az oldódás jelenik meg. Próbáltam olyasmit kivenni példaként – az anyag tulajdonságait –, ami az első ciklusban is szerepelt, de más szempontból.
Az iskolák számára nemcsak annak eldöntése jelent majd kihívást, hogy integrált formában vagy tantárgyi lebontásban tanítsák-e az ember és természet műveltségterület tárgyat, hanem az évfolyamonkénti óraszám meghatározása is. Ugyanis a műveltségterületekre felhasználható heti óraszám is ciklusra van lebontva az ÁOP-ben. Tehát az iskola tervezi meg a megvalósítás módját. A harmadik ciklusban el lehet képzelni például egy olyan modellt, amelyben tantárgyspecifikusan, különállóan fizikát, kémiát, biológiát tanítunk, de el lehet képzelni egy olyan modellt is, amelyben folytatjuk az első és a második ciklusban kialakított integrált természettudományi tárgyat vagy természetismereti tárgyat, illetve egy kombinált modellt is el lehet képzelni. Mondjuk a kémiát és a fizikát összevonjuk, de külön tanítjuk a biológiát. A következő ábrán azt mutatom be, hogy az Állami oktatási program hogyan jelöli a különböző utakat, lehetőségeket az oktatáson belül. Láthatjuk, hogy ugyanazok a fogalmak, összefüggések jelennek meg a fizika és a kémia vonatkozásában is, és a kis index jelöli, hogy egy-egy fogalmat vagy összefüggést mindkét (mindhárom) szempontból is meg lehet (kell) közelíteni.
Előadásom végén a kihívásokról ejtek még pár szót, meglátásom szerint ezek nagyrészt azonosak a két országban. Ilyen a természettudományi tantárgyak kapcsán élesen megmutatkozó szakemberhiány, vagy az, hogyan lehet kialakítani a tanárokban az integrált gondolkodást, s hogyan tudják azt a gyakorlatba is átemelni. Meg tudjuk-e valósítani a felsőoktatásban a Z-szak szlovákiai megfelelőjét? (Persze, meg tudjuk. A kérdés az, hogy értelmesen, a közoktatás szolgálatában, vagy öncélúan, épp a lényeget nem értve csináljuk majd.) Kérdés, hogy lesznek-e tankönyveink. (Persze, lesznek. A kérdés az, hogy a jelenlegi tudományos ismereteknek megfelelő tudást közvetítenek-e majd megfelelő módszertani megközelítésben.) Kérdés, hogy hogyan oldjuk meg a közoktatás és a felsőoktatás közti gyenge kapcsolódást. Az elkövetkező időszaknak valószínűleg ez lesz a kulcsproblémája, mert a két rendszer – ezt láttuk az elmúlt időszakban – nem tud egymás nélkül megfelelően működni.
Végezetül hadd mondjam el még egyszer, hogy mindaz, ami az előzőekben elhangzott, az Állami oktatási program elemzéséből indult ki, s nem annak gyakorlati alkalmazásából. A tantárgyreform ugyanis felmenő ágban valósul meg, jelenleg még csak azoknak az iskoláknak az első és második évfolyamai kapcsolódnak be a reformba, amelyek kísérleti jelleggel kapcsolódtak be a tesztelésbe.
Köszönöm szépen a figyelmet!
