Zupán Péter

„Hírös Lovarda” (a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Nemzeti Lovaskultúra Oktatási és Képzési Központja) – az ország lovas tudásközpontja!

Szeretettel üdvözlök mindenkit! Nagyon örülök, hogy beszélhetek erről a folyamatról. Hat évvel ezelőtt Dallos Gyula és felesége, Bea kerestek meg azzal, hogy látogassunk el Kecskemétre a Hírös Lovardába, ekkor találkozzam a tulajdonossal, akit személyesen korábban nem ismertem. Elmentem, megnéztük az objektumot. Beszélgettünk B. Tóth Feri bácsival, aki elmondta, hogy az államnak szeretné ajándékozni a lovardát. Én is úgy néztem, mint mindenki az első pillanatban, hogy egy ilyen komoly intézményt miért akar odaajándékozni. Ekkor indult el a folyamat. Dallos Gyula volt a katalizátora ennek, illetve Feri bácsi buldózerként küzdött minisztériumokkal, hogy odaajándékozhassa az államnak. Három éven keresztül tartott, mire megszületett a döntés: az állam elfogadta, befogadta az objektumot. Ekkor került a Neumann János Egyetemhez, ami egy próbálkozás volt, de nem jött be.

Ha a TF-hez való kapcsolódást nézzük, akkor az első próbálkozás még jó néhány évvel azelőtt volt, hogy én lent voltam az objektumban. Mocsai Lajos, Dobozi László már a folyamat elindulása előtt előre vetítette, hogy a mi egyetemünk tudná a legmegfelelőbben működtetni oktatási célból.

Feri bácsinak volt egy feltétele az ajándékozással kapcsolatban, hogy ez csak úgy működhet, ha az ország lovas tudásközpontja lesz. Hatalmas a két és fél milliárdos ajándék, de a kikötés is megvolt. A Kecskeméti Egyetem sajnos nem tudta az elvárások szerint működtetni.

A TF-en húsz éve dolgozom a lovas szakcsoportban. Eddig nem rendelkeztünk saját helyszínnel. Közel húsz helyszínen oktattunk. Tehát úgy oktattuk az edzőket, a lovaskultúra-oktatókat, a középfokú edzőket, hogy nem volt saját helyszínünk. Hortobágytól kezdve a Kassai Lajosékon át. Rengeteg helyszínen voltunk. Mocsai Lajos elnök úr egyik nap felhívott és megkérdezte, hogyan állunk helyszínnel. Mondtuk, hogy ahogy eddig, abban a pillanatban vette a telefont, és elindult ez a folyamat, felhívta Feri bácsit, és a birtokbavétel irányába mentünk.

Nézzük meg először a helyszínt, hogy milyen csodálatos hely. Tábla jelzi, hogy hol kell balra bekanyarodni. A főépületben található egy étterem, egy fedeles lovarda. egy konferenciaterem, ami ugyancsak kapcsolódik a fedeles lovardához, a másik oldala a parkra néz. A fedeles lovarda több mint 40 × 20 méteres.

Az átadón Nagy István miniszter úr jelenlétében Dallos Gyula, Sterbenz Tamás rektor úr és Mocsai Lajos elnök úr, valamint Feri bácsi vágták át a szalagot ennyi év küszködés után. Ez nagy öröm volt számunkra. Ezen a képen meg is vannak örökítve a fedeles lovardában.

Szeptember elsejétől lettem kinevezve. Az egyik kvalifikált edző megkérdezte tőlem, hogy hallja, hogy én fogom vezetni a szakmai vonalat a lovardában, és tervezzük-e a bértartás fejlesztését is. Szó szerint azt mondta, hogy akkor mit fogsz csinálni, mint a kiskakas fogsz lépkedni egész nap a lovardában? Megsértődtem, hogy ezt miért mondta, de aztán rájöttem, hogy azért, mert semmi mást nem tudott elképzelni a lovas világban, egy lovardával kapcsolatban, csak azt, hogy bértartás, iskolalovagoltatás, meg versenyeztetés van. Azt szeretném bemutatni, hogy mennyi tevékenységi kör van, amiben mi szeretnénk részt venni, vagy szeretnénk bonyolítani, és le is fogjuk bonyolítani.

A prioritásunk – amit az egyetem vezetése meghatározott nekünk – a TF lovas képzéseinek lebonyolítása. Elméleti és gyakorlati helyszínként kell működjünk, és ki kell szolgálni az összes képzést. Ez a lovaskultúra oktatók képzése, a BA lovasedző képzés és a középfokú iskolarendszeren kívüli lovasedző és oktató képzés. Az osztatlan tanárképzés lovas táborait is nekünk kell megrendezni. Két évvel ezelőtt voltam itt, akkor még csak tervbe volt véve, hogy az osztatlan testnevelőtanár-képzésbe bevezetik a lovaglást. Azóta ez megtörtént. Ez nagy lépés, amely hatalmas előnnyel fog járni. A testnevelőtanároknak lesz érdeklődése, affinitása a lovaglás irányába. Amennyiben meg tudjuk őket nyerni az ügynek a lovastábor keretein belül, akkor lehet, hogy nyári tábornak egy lovas helyszínt fognak választani, és nem vízi táborba, vagy erdei táborba mennek. Nekünk – a felnövekvő generáció miatt – ez nagyon-nagyon fontos lépés az egyetemen. Rekreációs lovas tábornak is a helyszíne vagyunk és leszünk is. Ugyanazt elmondhatom a rekreációs szakemberekről, hogy mekkora hatásuk lehet a felnövekvő ifjúságra.

Hospitálási, valamint oktatási gyakorlati helyszín vagyunk. Eddig az országban rengeteg helyre jártunk, borzasztóan nehéz volt megtervezni, de most már erre nincs gondunk. A TF bármelyik képzésének szervezett táborát lebonyolítjuk.

Az ajándékozó okiratban is benne van, hogy a „Hírös Lovarda” az iskolai lovasoktatást bonyolítsa. Feri bácsinak ez volt legerősebb kikötése, hogy a helyszínen a kecskeméti iskolák gyerekeit lovagoltassuk, ezen kívül az országnak a lovas oktatási központja legyünk, az iskolai lovasoktatásnak a központja. Sokan mondják azt, hogy ez egy lerágott csont, mert nem valósult meg, pedig benne volt a Kincsem programban. Azonban ez sok helyen mégis működik. Sajnos központilag ez nincs szabályozva, de nekünk van olyan lehetőségünk, hogy ennek a szakmai részével meg tudjuk támogatni az országos megkereséseket. Egy rendszert kell kidolgoznunk, amit el is kell utána fogadtatnunk. Ez főleg az oktatás szempontjából nagyon fontos.

Az iskolai lovasoktatásban részt vehetnek középfokú, az iskolarendszeren kívül végzett edzők. Tehát ez a régi OKJ-s oktató, OKJ-s edző. Gondoljunk bele, hogy kijön a gyermek az iskolából, addig extrán felkészített pedagógusok foglalkoznak velük, majd kikerülnek a lovardába, és OKJ-s edzők nyúlnak a gyerekhez. OKJ-s edzők bonyolítják és vezetik le az iskolai lovasoktatást. Aki már látott ilyet, az tudja, hogy ez mivel jár. Úgy gondolom, hogy abba az irányba is el kell mennünk, hogy pedagógusok minél többet tudjanak a lóról, a lovaglásról és az iskolai lovasoktatásról. Ezeken a helyszíneken, ahol az országban ezeket lebonyolítjuk, ott igenis kérjenek fel és alkalmazzanak végzett lovaskultúra-hallgatókat. Őket erre készítettük föl. Az elmúlt húsz év alatt már közel háromszázan végeztek nálunk. Ezenkívül a lovasedzők, a szakedzők, akik felsőoktatásban végeztek, és kaptak pedagógiai képzést és gyakorlatot, el tudják látni úgy az iskolai lovasoktatást, ahogy mi szeretnénk, és ahogy szükség van rá, és ahogy a gyermek kívánja.

Öt helyi iskola jár hozzánk, hétfő, kedd, szerda, csütörtök. Nyolc osztállyal működik az iskolai lovasoktatás, 220 főt lovagoltatunk. A Testnevelési Egyetem minden költségét állja ennek a lovasoktatásnak. A gyerekek szállítását az iskolafenntartó végzi.

Szeretnénk megvalósítani, és a megvalósítás útján vagyunk már egy mesevilág kialakításában óvodáskorú gyerekeknek. Néhány lovardában már foglalkoznak óvodáskorú gyermekekkel. Ezt a rendszert mi is átvettük, sőt egy kicsit még finomítottuk is. Egy istállórészt átalakítottunk fedeles lovardának. A bejárat mellett van egy nagyobb területünk, ahol szeretnénk létrehozni egy mesevilágot, egy olyat, amiben benne van a gyermekeknek elkerített foglalkoztató rész is. Óvodás csoportokat is fogunk tudni fogadni, amíg az egyik része lovagol, addig a másik részével tudunk foglalkozni a mesevilágban. Képzeljétek el, hogy ez a fedeles tele van festve mindenféle mesealakkal, lovakkal, a gyerekeknek biztos ez nagyon vonzó, és maga a lovaglás is fel fogja kelteni az érdeklődésüket.

Melyek a feladataink még? Amit eddig felsoroltam az a Testnevelési Egyetemre vonatkozott. Szeretnénk délutáni sportfoglalkozásokon a lovassportok felé terelni a fiatalokat. Tehát az iskolalovaglást próbáljuk olyan szintre fejleszteni, hogy az minőségi legyen. Ne csak bejöjjön a gyerek, kifizesse az X összeget a lovaglásért, hanem próbáljuk fejleszteni őket és a versenyzés felé terelni. A fogathajtás oktatását is bevezetjük. Már vásároltunk is fogatlovakat. Tehát ugyanúgy, ahogy a bérlovardában – ahogy régen hívtuk – vagyis az iskolalovardában, jelentkezik valaki, szülő vagy gyerek, az részt vehet a fogathajtás oktatáson. Másfél órára terveztük a fogathajtást. Erre már fel is kértük a nálunk tanító tanárt. Ezen kívül képezzük a helyi oktatóinkat arra, hogy ezt tudjuk bonyolítani. Ettől nagy sikert várok.

A Kárpát-medencei Vándorlovas Egyetem képzéseit fogjuk lebonyolítani. Ennek még a pontos programját nem tudjuk, csak azt, hogy igény van rá. Nagy valószínűséggel külföldi lovasokat kell majd képeznünk, mind elméletben, mind gyakorlatban.

Az olimpiai lovas szakágak továbbképzéseinek és edzőtáborainak megszervezése és lebonyolítása is feladatunk. Már több szakággal beszéltem, és mindenki nyitott arra, hogy a megfelelő infrastruktúra mellett nálunk rendezzék a továbbképzéseket és bizonyos edzőtáborokat. A nem olimpiai szakágak továbbképzésének is helyt adunk. A lovas polgárőrök tematikus gyakorlati és elméleti továbbképzését is támogatjuk. Ez egy folyamat, mert ezt Feri bácsiék is már régen is működtették.

Lovas és nem lovas rendezvényeknek szeretnénk helyszínt biztosítani. Profitorientált lovarda vagyunk, úgy próbáljuk végrehajtani ezt, hogy a lovardai munkát ne zavarják.

A lovarda vonzáskörzetébe tartozó, gyenge infrastruktúrájú lovardák lovas sportolóinak havi rendszerességgel helyszínt fogunk biztosítani. Most főleg a díjugratókra gondolok, ahol nincs otthon megfelelő pálya, nincs otthon megfelelő akadálypark. Azoknak a lovasoknak egy hónapban egyszer fogunk egy napot biztosítani. A neten bejelentkeznek, edzővel együtt érkezhetnek, és egy felállított pályát lovagolhatnak, amelyet egy nemzetközi pályaépítő tervez meg minden hónapban. Ő Karádi László, akivel már meg is beszéltük azt, hogy állni fog mondjuk nyolc órától tízig egy 80 centis, tíztől délig egy 90 centis pálya stb. egészen estig. Mindenki akkorra jelentkezik be, amikorra szeretne. Úgy gondolom, hogy ezt nagyon sokan igénybe fogják venni, mivel már körül is kérdeztem a lovasok között.

Ezen kívül bértartási lehetőséget biztosítunk lovak számára. Annyiféle tevékenységi körünk van, hogy igazából nem szükséges a bértartást bonyolítani nálunk, de mivel nem akartuk azt, hogy keresztbe tegyünk lovasoknak, ezért a bértartást kilenc fővel folytatjuk. Szerencsére nem olyan nagy létszám.

Beruházásaink is voltak már, erre vagyunk a legbüszkébbek: árasztásos technikával épült talaj a fedeles lovardában. Itt láthatjuk a folyamat végét (a régi talajt, ami már betonkeménységű volt felmarták, tófólia, kőzúzalék, dréncsövek le vannak rakva, georács és taposóréteg került föléje).

Aki lovas, az tudja, hogy az mekkora előny, hogy tökéletes talajod van, és az, hogy soha nem kell hozzányúlni, nem kell locsolni, nem locsolja az automata a lambrint, ami elrohad előbb-utóbb. Nem lesz pocsolya, nem lesz tócsa, hanem egy rendszer állítja a víznek a magasságát. Fullon kell lenni a talajnak vízzel, és így a legideálisabb a talaj, akkor a legjobb a rugalmassága, nem süllyed bele a lónak a patája, csak minimálisan. Így egy nagyobb réteg mozog, és az nyeli el az erőt. Minden más szakágban is nagyon fontos a minőségi talaj, de a díjugratásnál, ahol 3-3,5 tonna is kerülhet a talajfogó második lábra, ott ez nélkülözhetetlen. Erre a beruházásra nagyon büszkék vagyunk.

Egy komplett verseny akadályparkot sikerült beszereznünk. A lóvásárlásainkkal hadilábon állunk, olyan értelemben, hogy eddig csak három lovat vásároltunk, valamint kettő van nálunk kipróbáláson. A helyzet az, hogy pónilovardába kell vásároljunk lovat, valamint az iskolai lovasoktatás céljára is. Iskolalovardába is kell venni lovat, lovaskultúra képzés lebonyolítására, a BA lovas edzőképzéshez, a versenysport elindításához, a fogatoláshoz. Lovas ember legyen a talpán, aki fel tudja tölteni ezt az állományt. A pónilovardában legyenek kisebb pónik, de mégis olyan méretűek, amelyeknek van mozgásuk. Nem taníthatjuk a gyereket egy olyan pónin lovagolni, amelyen nem kapja meg az érzést, amelyen úgy megy, mint a varrógép.

Az iskolai lovasoktatásnál olyan lovakra van szükség, melyek végtelenül monotonitás tűrőek, ezen kívül nagyon-nagyon kiegyensúlyozottak.

Hiába van előkészítve az osztály 4–5 alkalommal arra, hogy lóhoz nyúljanak. 30 gyereknél elkerülhetetlen, hogy egyik szaladjon, másik kiabáljon, annyira örüljön, hogy odarohan a lóhoz, tehát ezt a lovaknak tűrni és bírnia kell. 220 gyereknél az a legfontosabb, hogy a lovak kiegyensúlyozottak legyenek.

Az iskolalovardánk úgy néz ki, hogy van futószáras osztályunk, kezdő osztályunk, haladó osztályunk, ugró, díjlovagló, military és fogat osztály is. Ezeknek feleljen meg egy iskolaló. Tehát nagyon nehéz ilyen lovakat beszerezni. Lovaskultúra képzéshez olyan ló kell, amely rajtengedély, vizsga közelében lévő lovasokat kiszolgál.

A BA lovasedző képzésekhez olyan ló kell, amely már sportol, olyan, amely már tud egy L osztályt díjlovaglásban, és át tud ugrani néhány ugrást, vagy egy gimnasztikai sort, valamint egy kisebb vonalat lehet vele lovagolni.

A versenysport elindításához ezek a lovak megfelelőek, tehát itt van átfedés. Természetesen a fogatoláshoz más típusú ló kell. Az „egyetem” azt hiszi, hogy az a legfontosabb fe-ladata, hogy megcsinálja a talajt, vagy szállást biztosítson a hallgatóknak, vagy fedelest építsen, vagy bármilyen infrastrukturális beruházást végezzen. Azonban a legfontosabb a ló, mert anélkül nem tudjuk elvégezni ezt az egészet. Bármilyen szép fedelesek épülnek.

Tervezett beruházásunk még egy fedeles lovarda. A közlekedőutakat szeretnénk térkövezni vagy aszfaltozni, ez is hatalmas költség. Military terepakadályokat szeretnénk építeni. Van egy kisebb erdőnk, amelyet ki lehet termelni, amelyet Feri bácsi ültetett saját kezűleg. Angol boxokat szeretnénk építeni, vagy mobil boxokat vásárolni. Ezen kívül vizesblokkokkal felszerelt parkolót szeretnénk kialakítani. Amennyiben versenyek lesznek nálunk, akkor európai körülmények között tudják a lovasok az időt eltölteni, vagy parkolni a lakóautójukat. A mobilházak telepítése szállás céljából. A terület kiterjedése nyolc és fél hektár, tehát irgalmatlan nagy terület, nagy helyszín, és el fognak férni a mobilházak, és el fog férni majd az a parkoló, ahol a lovasok és a kamionok is meg tudnak állni.

Ez inkább egy beszámoló volt, hogy mi az, ami már megtörtént, mi az, amit mi szeretnénk. Úgy gondolom, ha egy hétköznapi lovasnak ezt a programot valaki megmutatja, az nem is érti, nem is értheti ezt az egészet. De mi mindnyájan tudjuk azt, hogy ez a jövője a lovaglásnak, jövője a sportnak. Az óvodás gyerekeknél, majd az iskolás gyerekeknél dől el a vonzódás a lóhoz és a lovagláshoz. Ezután a jövő azokon az edzőkön fog múlni, akik a 14 éves kortól a 90 éves korig oktatják a lovasokat. Mi ennek próbálunk megfelelni, és ehhez minden támogatást megkapunk az egyetemtől.

Köszönöm a figyelmet!