5. Oktatási Hivatal – Digitális módszerek és eszközök használatának támogatása a Kárpát-medencében

2025 - Dr. Puszter Bernadett, Fekete Irén, Dr. Orosz Ildikó, Ferencz-Salamon Alpár László, De Negri Ibolya, Lukács Gabriella, Karakatič Beti, Kontra-Csapó Györgyi – A magyar nyelvű oktatás helyzete és kilátásai a környező országokban

Moderátor:

Dr. Puszter Bernadett köznevelési elnökhelyettes – Oktatási Hivatal

Résztvevők:

De Negri Ibolya elnök – Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete

Fekete Irén elnök – Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége

Ferencz-Salamon Alpár László általános és szakmai alelnök – Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége

Dr. Gróf Annamária magyar és magyar mint idegen nyelv tanár, a nyelvtudományok doktora, szaktanácsadó, ügyviteli titkár – Muravidéki Pedagógusok Egyesülete

Lukács Gabriella elnök – Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete

Dr. Orosz Ildikó elnök – Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség

Fekete Irén: A Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma 2022-ben átfogó tartalmi reformot indított el, amely a köznevelés modernizálását, a pedagógiai folyamatok korszerűsítését és az oktatás minőségének növelését célozza. A reformfolyamat a magyar tannyelvű iskolákra is jelentős hatást gyakorol, különös tekintettel a tantervi szabályozás módosulására, az intézményi működés átalakulására, valamint a finanszírozási és jogszabályi környezet változásaira. A 2022-ben indított kurrikuláris reform kizárólag az alapiskolákra terjed ki. Legfőbb célja a tanulói kompetenciák fejlesztése, az önálló gondolkodás, a problémamegoldó és együttműködési készségek erősítése, valamint a felelősségvállalás támogatása.

A reform fő elemei:

• Tanulóközpontú pedagógiai megközelítés: a tanulói aktivitás, az egyéni tanulási utak és a tevékenységorientált tanítás előtérbe állítása.
• Tantárgyi struktúra átalakítása: integrált tananyagfejlesztés, tantárgyközi kapcsolatok erősítése.
• Digitális kompetenciák beépítése a teljes tantervbe.
• Pedagógusi autonómia bővítése: A pedagógusok nagyobb szabadságot kapnak a tananyag kiválasztásában és az oktatási módszerek megválasztásában.

A reform kizárólag az alapiskolákra terjed ki, bevezetése pedig fokozatos. Először az alsó tagozat évfolyamai álltak át, majd a felső tagozat és a középiskolák következnek. A reform sikeres megvalósításának feltétele a pedagógusok szakmai felkészültsége és módszertani kompetenciáinak fejlesztése.

A továbbképzéseket az alábbi intézmények biztosítják:

• Országos Ifjúsági és Közoktatási Intézet ((NIVAM) tájékoztatja és felkészíti a pedagógusokat, valamint az iskolaigazgatókat a már elindult tartalmi reformról;
• Regionális Pedagógustámogató Központok.

A mentorok gyakorló pedagógusok, csökkentett óraszámban dolgoznak az iskolájukban és a fennmaradó időben mentorok. Összesen 400 pedagógusról beszélünk, az iskolák számától függően 10 mentor áll minden régióban rendelkezésre (magyar, szlovák). Az általuk nyújtott segítség mindig személyre szóló és egyénre, valamint konkrét helyszínre szabott.

A reform jelentős változása az alapiskolai oktatás három ciklusba sorolása:

• I. ciklus: 1–3. évfolyam;
• II. ciklus: 4–5. évfolyam;
• III. ciklus: 6–9. évfolyam.

Az alapiskola három ciklusra bontása jelentős szemléleti váltást sugall. A rövidített ciklusok növelik a pedagógiai átmenetek számát, ami mind a tanulói fejlődés nyomon követése, mind a pedagógiai diagnosztika szempontjából új kihívásokat vet fel. A reform eddigi tapasztalatai alapján a legjelentősebb problémák a következők:

• pedagógusok felkészítése az új szemléletre és módszerekre;
• taneszközök és tankönyvek hiánya;
• a társadalmi és szakmai elfogadottság kérdése.

A reform sikeressége a pedagógusok szakmai felkészültségén, a tanulási kultúra átalakulásán és a megfelelő támogatási rendszeren múlik: a tanulók képesek legyenek önállóan gondolkodni, problémát megoldani, együttműködni és felelősséget vállalni saját tanulásukért, a tanároknak innovatív szemléletet, folyamatos önképzést és új módszerek alkalmazását kell elsajátítaniuk.

2026-tól minden alapiskola számára kötelező az új tanterv alkalmazása és saját pedagógiai program kidolgozása. A reform jelenleg (2025) a harmadik évében tart, a reformiskolák befejezik az első ciklust.

A 2024-ben elfogadott oktatási törvénycsomag hét különböző törvényt módosít. Az SZMPSZ és az oktatáspolitikai munkacsoport 98 módosító javaslatot nyújtott be; több javaslat elfogadásra került, azonban a nemzetiségi oktatás önálló paragrafusa továbbra sem került be a közoktatási törvénybe. A legfontosabb törvényi változások:

• Kötelező iskolai körzetesítés.
• Magán- és egyházi iskolák finanszírozásának átalakítása.
• Kötelező óvodalátogatás fokozatos bevezetése.
• Szóbeli értékelés lehetősége jegyek helyett.
• Kötelező matematika érettségi.
• Igazgatói pozíció betöltése pedagógiai végzettség nélkül bizonyos iskolákban.
• Pedagógusjelölt státusz bevezetése.
• Új felsőoktatási törvény elfogadása.

A kötelező körzetesítés rendszere a nemzetiségi iskolák esetében külön körzetek kialakítását írja elő. Ez elvben a magyar gyermekek anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférését védené. Az egyházi iskolák számára a törvény a kapacitás 70%-át a körzetbe tartozó tanulók számára tartja fenn; a feltétel megszegése a finanszírozás 20%-os csökkentésével jár. Magyar szempontból ez 11 magyar egyházi intézményt érint hátrányosan.

2027-től az óvoda kötelező a négyéveseknek, 2028-tól a hároméveseknek. A szülők otthoni nevelést is választhatnak, amennyiben legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek. Magyar szempontból kiemelten fontos, hogy a roma gyermekek minél korábban kerüljenek óvodába, mivel a magyar iskolákban nagy arányban vannak jelen.

A 6–9. évfolyamokban lehetőség lesz szóbeli értékelés alkalmazására bizonyos tantárgyak és a magatartás esetében.

A kötelező matematika érettségiről szóló döntést az oktatási minisztérium azzal indokolja, hogy növelni kell a végzős diákok matematikai műveltségét, ugyanis egyre inkább növekszik a munkaerőpiaci igény az olyan dolgozók iránt, akik erősebb logikai készségekkel rendelkeznek. Azokat az elsősöket fogja érinteni, akik 2027-ben kezdenek középiskolába járni. 2031-ben a gimnáziumok, ipari középiskolák, szakmunkásképző középiskolák diákjainak kell majd záróvizsgát tenniük matematikából, mely a gimnáziumokban kétszintű lesz. Az alacsonyabb alapszint a harmadik évfolyamra vonatkozik. A magasabb szintet csak a kiválasztott diákok teljesíthetik a negyedik évfolyamon. A matematika vizsga nem lesz kötelező a konzervatóriumokban, a sportiskolákban és a kereskedelmi akadémiákon.

Bizonyos esetekben az igazgató lehet olyan személy is, aki nem rendelkezik pedagógiai végzettséggel, ezek a középfokú szakiskolák, ipari iskolák és sportiskolák. A gimnáziumokra ez nem vonatkozik. A több helyütt kritikus tanárhiány enyhítésére bevezették a tanárjelölt státuszt, aki alapszintű (bachelor) végzettséggel rendelkezik, taníthat. Az SZMPSZ ezt nem támogatja, a képzés bővítését tartaná célszerűbbnek.

Az új felsőoktatási törvény lehetővé teszi:

• a tanulmányi formák kombinálását,
• a kreditek kölcsönös elismerését,
• az oktatók hétévente hat hónap alkotói szabadságát,
• a munkaszerződés meghosszabbítását akár 70 éves korig.

Elfogadott magyar javaslatok:

• Az állami pedagógiai és nevelési programokat kötelező magyar nyelven is kiadni.
• A továbbképzések – köztük az atesztáció – elérhetővé válnak magyar nyelven is.
• Lehetővé válik a kétnyelvű oktatás bevezetése a magyar iskolákban.

Egyéb, kedvezőtlen hatású módosítások:

• A normatív finanszírozás elve nem változik, pozitív diszkrimináció továbbra sincs.
• 2030-tól megszűnik a 250 fő alatti iskolák kiegészítő támogatása – a 222 magyar iskola közül csupán 35 felel meg a létszámkritériumnak.
• Az iskolatanácsok jogköre csökken.
• Minden intézménynek kötelező jogalanyivá alakulnia, ami kb. 100 magyar kisiskolát hoz nehéz helyzetbe.

Az iskolahálózati optimalizáció részeként a megyék által végrehajtott összevonások több esetben szakmai egyeztetés nélkül történtek, ami helyi feszültségeket eredményezett. A magyar középiskolák egyéves haladékkérése nem teljesült. Ugyanakkor pozitív fejleményként értékelhető az ipolysági magyar iskolaközpont (alapiskola + gimnázium) létrejötte, amely modellértékű lehet a jövőben.

Alapiskolákra vonatkozó optimalizáció. A 30 és 150 fős minimális létszámküszöbök, valamint a 2030 utáni finanszírozási megszorítások miatt a magyar alapiskolák jelentős része potenciális veszélybe kerül. A fenntartóknak több lehetséges modell áll rendelkezésére:

• tagiskolai struktúrák,
• intézményi összevonások,
• klaszterek és fenntartói közösségek létrehozása.

A magyar alapiskolák többsége érintett, hiszen sok a kis létszámú intézmény.

A Magyar Szövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Comenius Pedagógiai Intézet, a Regionális Pedagógustámogató Központ, a Selye János Egyetem, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara és a Pro Civis társulás közösen hozta létre az oktatáspolitikai műhelyt, amely:

• szociológiai, demográfiai és gazdasági adatokat gyűjt,
• szakmai ajánlásokkal segíti az iskolafenntartókat és igazgatókat,
• a régiós döntéshozatal támogatását tűzte ki célul.

Az egységes szakmai álláspont szerint:

• magyar iskolát csak magyar iskolával szabad összevonni;
• régiós vagy mikrorégiós megoldások szükségesek;
• helyi közösségekre épülő intézményi modellek biztosíthatják a fenntarthatóságot.

Alapelv: elérhetőség – fenntarthatóság – minőség. A magyar szakmai szervezetek célja, hogy minden magyar gyermek lakóhelyéhez közel jusson anyanyelvű, minőségi oktatáshoz. A helyi közösségek együttműködése kulcsfontosságú a magyar iskolahálózat megőrzéséhez és észszerű megerősítéséhez.

Az oktatási reformok és törvénymódosítások egyszerre kínálnak lehetőségeket és jelentenek kockázatokat a magyar nyelvű oktatás számára. A tartalmi megújulás előremutató pedagógiai célokat szolgál, ugyanakkor az intézményi és finanszírozási átalakítások különösen érzékenyen érintik a kis létszámú magyar iskolákat.

A magyar szakmai szervezetek célja a változások nyomon követése és olyan szakpolitikai javaslatok megfogalmazása, amelyek biztosítják a magyar iskolahálózat hosszú távú fennmaradását, minőségének megőrzését és az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés egyenlőségét. A változatlan: minden magyar gyermek számára biztosítani kell a lakóhelyhez közeli, elérhető és minőségi anyanyelvi oktatást.

Közös felelősségünk, stratégiai alapelvünk, hogy a magyar gyermekek számára mindenhol elérhető maradjon az anyanyelvi, minőségi oktatás, és hogy egyetlen magyar diák se vesszen el a rendszerben.

A magyar szakmai szervezetek összehangolt, adatalapú és régiós szemléletű fellépése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a magyar iskolahálózat hosszú távon is működőképes, minőségi és hozzáférhető maradjon. A beszámolóm egyik legfontosabb megállapítása, hogy a magyar nyelvű oktatás megőrzése nem pusztán oktatáspolitikai, hanem közösségstratégiai kérdés: az anyanyelvi iskolahálózat az identitásmegőrzés és a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb eszköze.

Dr. Orosz Ildikó: A kárpátaljai magyar oktatási rendszer jelenlegi legfőbb célja az oktatási hálózat megőrzése. A diáklétszám drámaian csökkent: a hat évvel ezelőtti 1600–1700 fővel szemben most mindössze 1001 gyerek kerül a rendszerbe, nagyrészt a háború miatti elvándorlás következtében. A rövidtávú prioritás, hogy szeptemberben minden iskolában meglegyen az öt fő az első osztály indításához. A pénzügyi nehézségeket tetézi, hogy az ukrán oktatási rendszer kivonul az iskolák finanszírozásából, a fenntartást az önkormányzatokra ruházva. Az állam csak a kötelező tantárgyak oktatását finanszírozza, méghozzá egy irreális, 25 fős osztályokra lebontott normatíva alapján. Ez azt jelenti, hogy a 10–15 fős osztályokkal működő intézmények arányosan kevesebb pénzt kapnak.

A legnagyobb kihívást az ukrán oktatási reform és az új líceumi törvény jelenti, amely 2027-ben lép életbe. Az új líceumi törvény szerint csak azokban a közigazgatási egységekben maradhat meg a líceum, ahol a 10. osztályban legalább 60 diák van (három osztályt alkotva). A jelenlegi felmérések szerint Kárpátalján a líceumok 45%-a szűnhet meg, a magyar líceumok esetében pedig a 33 eddigi líceumi osztályból mindössze öt kistérségben maradhat meg önkormányzati líceum. Ennek a veszélynek az elkerülésére a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetem létrehozta a Kárpátaljai Magyar Líceumi Hálózatot, ami magánlíceumként mentesül a 60 fős kritérium alól, így bárhol nyithat intézményt, ahol biztosítani tudja az infrastruktúrát, a tanárokat és a finanszírozást. Ezzel a módszerrel léptek be például a bezárt viski és tiszaújlaki líceumok helyére. A hálózat folyamatosan bővül a magyar kistérségekben, várhatóan eléri a 10–11 helyszínt is.

A szórványvidéki oktatás pótlására – ahol a magyar elemi osztályok is megszűnnek – létrehozták a Tulipán Tanoda Hálózatot. Ez valójában magyar közösségi hálózatként működik, ahol vasárnapi iskola, népzenei és néptánc foglalkozások, valamint közösségi rendezvények zajlanak. Ez a rendszer mintegy 2000 gyereket ér el 70–80 településen, pótolva a hiányzó magyar oktatást, beleértve a heti egy alkalommal tartott magyar népi játék és néptánc oktatást az óvodákban is. Emellett folyik a magyar szakképzés kiépítése az Egán Ede Szakképzési Centrummal, melynek négy helyszíne az egykori Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyében lesz. Ezekben az épületekben líceum és szakképzés is működik: az érettségi után a diákok egy év alatt felnőttfokú szakképzést kaphatnak. Az intézmény egyetemmé válása további képzési kínálat bővítést és egy doktori iskola létrehozását is lehetővé teszi.

A mindennapi munkát a katonai állapotból fakadó nehézségek árnyékolják be. A front helyzetének változásai azonnal kihatnak a helyi magyar közösségre. A jogszabályi halasztások ellenére az oktatási intézményekben dolgozókat és diákokat is behívják adategyeztetésre, ahol sok esetben jogellenesen tartják bent és viszik el a szolgálatra. Egy friss incidens során is két embert (egy tanárt és egy diákot) tartottak bent annak ellenére, hogy volt felmentésük. A háborús helyzet miatt a magyar férfiak nem hagyhatják el az országot (25–60 éves kor között), de az elvándorlás, a bujkálás is jelentős. Eddig 84 magyar halottról és állítólag 500 fronton lévő magyarról tudnak. A helyzet egyre súlyosabb, de a magyarországi kormány következetes erkölcsi és anyagi támogatásával próbálják túlélni ezt az időszakot, ellátva a szülők helyett is feladatokat (például a pszichológiai szakszolgálat működtetése).

Ferencz-Salamon Alpár László: A romániai magyar oktatás helyzete összetett: egyszerre jelent sikertörténetet a kisebbségi jogok érvényesítésében, illetve állandó küzdelmet a politikai, a demográfiai és az intézményi kihívások közepette.

Romániában a magyar oktatás elvileg törvényileg biztosított: az új 2023/198-as közoktatási törvény még szélesebb körben biztosította, mint az előző (2011/1-es). Lehetővé teszi az anyanyelvi tanulást a kisdedóvótól az egyetemig. Gyakorlatban azonban az iskolahálózat fenntartása és a jogok érvényesítése még mindig gyakran központi és helyi politikai akarat, finanszírozás és adminisztratív döntések függvénye. A 2025-ben tapasztalt gazdasági problémák kontextusában meghozott 2025/141-es számú költségtakarékossági intézkedéseket tartalmazó törvény hatásai alól – a parlamenti és kormányzati kisebbségi képviseletnek – sikerült kiemelni (a pozitív diszkrimináció eszközeit alkalmazva) a kisebbségi körülmények között működő iskolák összevonását, átszervezését, illetve sikerült a kisebbségi tanulói csoportok minimális létszámait kedvezőbb szinten tartani. Rendkívüli fontosságúnak tartjuk ilyen körülmények között azt is, hogy miközben a megszorító intézkedéseket – önálló iskolára vonatkozó minimális diáklétszámok vagy önálló csoportokra/osztályokra vonatkozó létszámok – a többségi iskolák esetében következetesen alkalmazták román többségi környezetben, addig pozitív diszkriminációs szempontokat alkalmaztak a kisebbségi iskolák esetében, illetve ezek mellett sikerült új magyar iskolát is alapítani, vagyis újraalapítani a sokat szenvedett marosvásárhelyi Római Katolikus Líceumot.

A romániai magyar nyelvű oktatás helyzetének pozitív mutatói közé tartozik az is, hogy a legutóbbi PISA-mérés romániai magyar almintájának eredményei azt cáfolták meg, amit a romániai kimeneti vizsgák eredményei nem voltak képesek vagy készek summázni: a magyar iskolák oktatási eredményei szövegértés, matematikai és természettudományi kompetenciák terén jobbak, mint a román többségi iskolák eredményei. Az eredményességi mutatók sorában ugyanakkor meg kell említeni a román nyelv oktatása terén elért eredményeket is. 2025-re megmutatkoztak a középiskolai sajátos kisebbségi román nyelvoktatási tananyag bevezetésének, illetve a sajátos érettségi követelmények alkalmazásának eredményei. Az idei román nyelv és irodalom érettségi eredmények terén a kisebbségi oktatás történelmi magas átmenési eredményeket regisztrálhatott, amely alátámasztotta azt is, hogy a kisebbségi iskolákban elsősorban a nyelvoktatást, a nyelv elsajátítását támogató tananyagra van szükség, illetve konszolidálta annak a szakmai párbeszédnek a szükségességét és jogosultságát (a többség szemléletében) is, amelynek útját az RMPSZ közel három évtizede nyitotta meg: a román nyelvet – a kisebbségi iskolákban – idegennyelv-oktatási módszerekkel kell tanítani. A 2025-ös esztendő gazdasági megszorító intézkedései számos hátrányos helyzetet és válságot is okoztak – a létezők mellett – a közoktatásban. A pedagógusok heti óraszámának a növelése heti 18-ról 20 tanórára, a heti kötelező óraszám feletti tanórák órabérének 50%-al történő csökkentése, a fiatal pályakezdő pedagógusok kedvezményeinek megnyirbálása, a vezető tanszemélyzet (iskolaigazgatók, helyettesek, tanfelügyelők, pedagógusházak igazgatói, pszicho-pedagógiai tanácsadó központok és tanulók házainak igazgatói stb.) tankötelezettségi óraszámainak túlzott növelése – mindenfajta kompenzációs intézkedés (a bürokrácia, adminisztratív feladatkörök csökkentése stb.) alkalmazása nélkül – kaotikus és letargikus állapotba taszították az egyébként is sokat szenvedett közoktatási rendszert.

Egy olyan közoktatási rendszerben történik mindez, amely európai szinten a legnagyobb korai iskolaelhagyási arányt regisztrálja, ahol európai szinten a legkisebb az ország oktatási kiadásokra szánt ráfordítása, ahol a pedagógusképzés alulfinanszírozott és ultraformalizált, ahol a pályaorientáció csak a ciklusvégi mérések szintjén nyilvánul meg, ahol a tehetségápolásnak nem biztosítottak a tartós intézményi keretei, amelyben az iskolai erőszak vagy a függőségeknek való kitettség egyre aggasztóbb jelenségeket produkál, ahol az új törvény szerinti nemzeti alaptantervi reformot az AI világában még mindig huszadik századi szempontok szerint látják, kezelik, alkotják.

Ilyen körülmények között az RMPSZ oktatási fejlesztései – programok, projekttapasztalatok –, amelyekben partnerséget vállal, akárcsak a beszélgetésünk apropóját is képező Erasmus+ projekt témái – digitalizáció, tehetségápolás, pályaorientáció és döntéshozatal – rendkívüli fontossággal bírnak, szakmai fejlődésünk olyan hozzáadott értékei, amelyek a romániai többségi oktatási rendszerben történő fejlődésünket, korszerűsödésünket, versenyképességünket identitáserősítő szereppel alapozzák meg.

Lukács Gabriella: A 2025/2026-os tanévben mintegy 1300 magyar elsős kezdte meg tanulmányait Vajdaságban, miközben országosan több mint 770 ezer diák számára csengettek be. A magyar tannyelvű osztályok többsége stabilan indult a hagyományosan magyar térségekben, különösen Észak-Bácskában és Észak-Bánátban, ugyanakkor a szórványterületeken a csökkenő gyermeklétszám és az elvándorlás továbbra is komoly kihívást jelent. A pedagógusok és a szülők kitartása azonban erősíti a közösség megtartó erejét: minden új magyar osztály a jövőbe vetett hit megtestesítője.

A vajdasági oktatásban ugyanakkor több probléma is felszínre került. Komoly gondot okoz a pedagógushiány, amely országos szinten mintegy 80 000 tanárt érint, ami Vajdaságban is érezhető. Helyi szinten is jelentkeztek feszültségek: Nagybecskereken például öt iskolaigazgató leváltása tiltakozást váltott ki a tantestületek és szakszervezetek részéről. Az iskolák mintegy 95 százalékában a tanítás zavartalanul folyik, az oktatás minősége egyre inkább függ az infrastruktúrától, a tanári utánpótlás helyzetétől. Emellett a 2025/26-os tanévben módosult az iskolanaptár: az őszi szünet rövidebb lesz, ugyanakkor lehetőség nyílik a tanév meghosszabbítására azokban az intézményekben, ahol tanítási kiesések történtek.

A kisebbségi nyelvű oktatásban részt vevő tanulók számára a tankönyvek továbbra is térítésmentesek. A magyar ajkú diákok számára jelenleg 37 magyar nyelvű cím érhető el az alapvető tantárgyakhoz. A kiadványok a belgrádi Tankönyvkiadó Intézet gondozásában készülnek. A közelmúltban azonban új tankönyvtörvény-módosításról indult közvita, amely előírná, hogy minden általános iskolás diáknak egységes tankönyve legyen szerb nyelv, irodalom, történelem, földrajz, zene és képzőművészet tantárgyakból. A jogszabály célja a nemzeti identitás és a kulturális örökség megőrzése, ugyanakkor a VMPE álláspontja szerint alapvető fontosságú, hogy a kisebbségi közösségek nemzeti identitásának megerősítése is egyenrangú figyelmet kapjon. A magyar közösség ragaszkodik ahhoz, hogy a tananyag- és tankönyvfejlesztés során biztosítva legyen az anyanyelvű oktatás színvonalas megőrzése.

A globalizáció hatása mindennapjainkban is érezhető: az angol nyelv vált a modern kor közös nyelvévé, ahogyan évszázadokkal korábban a latin volt. A gazdasági, a kulturális és az oktatási folyamatok egyre inkább uniformizálják a világot, miközben az emberek nagy része saját, független életét és hagyományait szeretné megőrizni. A VMPE hisz abban, hogy a globalizáció nem ellenség, hanem olyan kihívás, amelyre erős nemzeti és közösségi alapokkal kell válaszolnunk. Különösen fontos, hogy az oktatás területén a nemzeti identitás, a magyar nyelv és a kulturális értékek megőrzése továbbra is központi szerepet kapjon.

Mindezen törekvések közös célja, hogy a vajdasági magyar gyermekek számára biztos jövőt teremtsünk szülőföldjükön. A tudás, a nyelv és a közösség megtartó ereje az, ami a nemzet jövőjét megalapozza. A VMPE e szellemiség jegyében folytatja munkáját, és továbbra is nyitott az anyaországi szakmai együttműködésre, amely közös sikerünk záloga.

De Negri Ibolya: Szerbiában a kisebbségi nyelvű oktatás, a magyar nyelvű oktatás helyzete sokban hasonlít a Kárpát-medencei közneveléshez. A cél minden működő közoktatási intézményben megtartani a magyar nyelvű oktatást, melynek korlátai Szerbiában általános iskolában 5 fő, középiskolában pedig 15 fő. Korszerűsíteni az oktatás módszertanát és digitális eszközöket használni, a pedagógusok számára anyanyelvű továbbképzések megszervezése a hatékony és az újszerű szemléletek tükrében.

A diáklétszám az utóbbi években stagnál, a 2025/26-os tanévben 1200 elsős iratkozott be. Az általános iskolában megközelítőleg 10 000 diák tanul magyar nyelven, középiskolában pedig 3900. Megkülönböztetünk kör és szórvány magyarságot. Szabadka a legnagyobb központ. A városban nyolc általános és nyolc középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. További magyar oktatási központok: Zenta, Magyarkanizsa, Óbecse, Ada, Topolya.

A tankönyvellátást a belgrádi Tankönyvkiadó Intézet biztosítja. A szerb tankönyvek magyar nyelvre fordítása lezajlott, a magánkiadók által lefordíttatott magyar nyelvű tankönyvek megjelentek a tankönyvkatalógusban. négy tantárgyra magyar szerzők írják a tankönyveket: magyar nyelv és irodalom, képzőművészet, zeneművészet, történelem. Ugyanakkor szerzői kiadásban az oktatásban alkalmazható tankönyvek is megjelennek.

Pedagógusainkat a törvény kötelezi, hogy öt év alatt 100 akkreditált pont értékű továbbképzésen vegyenek részt. Az oktatási intézményekben az állam nyelvén szerveznek továbbképzéseket, illetve népszerűek a civil szervezetek, magyar intézmények által megrendezett magyar nyelvű képzések is. Sajnos pedagóguselőmenetelt nem tartalmaz a törvény, ami akár a pedagógus passzivitásához is vezethet. Egyre több a hiányzó szaktanár, nem túl népszerű a pedagóguspálya. Sok az adminisztráció, amely részben digitalizálva van, de a pedagógusoknak kevesebb idejük jut arra, hogy tanításon kívül is foglalkozzanak a diákokkal, a versenyekre történő felkészítésre vagy a műhelymunkákra, a mentálhigiénés foglalkozásokra. Ezt a hatalmas óraszám is gátolja, hiszen sem idő, sem helyszín nem áll a tanulók, a tanárok rendelkezésére. Az elmúlt tanévben háborgó közegben folyt az oktatás a tüntetések miatt, feszült helyzetek alakultak ki az oktatási intézményekben.

Dr. Gróf Annamária: Szlovéniában nemrég tanterv-megújítási reform zajlott, amely gyakorlatilag az oktatás teljes vertikumán végighaladt. Új az óvodai curriculum és a gimnáziumi érettségiig bezárólag minden egyes program tantervét meg kellett újítani, valamennyi tantárgyban. Ez a magyar oktatásra is vonatkozik, egyrészt alkalmazni kell a tanterveket, másrészt le is kell fordítani, lektorálni és aztán magyar nyelven is megjelentetni az anyagokat. Jelen pillanatban is folynak továbbképzések e téren, a Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete szervezi ezeket, két szaktanácsadó felel részükről a magyar nyelvű programért.

A magyar mint anyanyelv tantervével kapcsolatban elmondható, hogy az főleg a gimnáziumi szinten változott meg: a harmadik osztály végére a XX. századig el kell jutni, tehát a negyedik osztályra tényleg már csak a XX. század, illetve a kortárs magyar irodalom marad.

A magyar mint második nyelv tanterve esetében pedig követni kellett az európai referenciakeretet, így lett felosztva az első harmad, a második harmad, a harmadik harmad az általános iskolában, tehát B1-es szinttel zárul a 9. osztály, és aztán B2-es szintig kell eljutni a gimnáziumi érettségivel.

Az általános iskolai magyar mint anyanyelv oktatásban modulokat alakítottunk ki, az egyik ilyen téma a hagyományőrzés, ez eddig nem volt így külön benne, pont azért tették bele a kollégák, mert észleltük azt, hogy megváltozik az identitás tartalma, hogy sajnos nálunk szinte már csak a magyar nyelv jelenti azt, hogy magyarok vagyunk, így a magyar történelem, a magyar irodalom, a magyar népszokások ismerete egyre inkább háttérbe szorul. Ezt szeretnénk egy kicsit legalább a magyart mint anyanyelvet választó gyerekek körében erősíteni. Reméljük, hogy ez majd be is váltja ezeket a reményeket.

Jelentős probléma a szakemberhiány, különösen a szaknyelvet illetően. Szlovéniában a Maribori Egyetemen a magyar nyelv és irodalom szak az egyetlen egy olyan képzés, ahol magyar nyelven lehet tanulni, minden mást szlovénul végeznek el a tanárok. Akik visszakerülnek hozzánk tanítani, saját önszorgalomból tanulják a szaknyelvet. Maga a tanárhiány probléma teljes Szlovéniában.

Egyre kevesebb a magyar-szlovén kétnyelvű oktatásba belépő gyerek is. Most például kettő osztály indult csak a lendvai 1. számú iskolában, ahol tavaly és tavalyelőtt még négy. Az egyetlen kétnyelvű középiskolánkba most már jó pár éve járhatnak olyan diákok is, akik egynyelvű területen végeztek, tehát egyáltalán nem tudnak magyarul, egy osztályban ülnek azokkal, akik elvégezték a kilencosztályos kétnyelvű általános iskolát, matematikaórán egy osztályban, egy csoportban ülnek azok, akik a magyart anyanyelvként tudják, azok, akik semmit nem tudnak magyarul, és akik valamit megtanultak belőle. Tehát a gyakorlatban még a 80-20%-os szlovén-magyar nyelvhasználati arány sem valósulhat meg mindig, bármennyire is szeretné a tanár teljesíteni ezt. A középiskolánkban 16 különböző program van, a mechatronikai műszerésztől elkezdve a gimnáziumi programon át a kétéves élelmiszeripari ellenőrig, itt nagyon kellenének a szaktanárok, mivel kétnyelvű oktatásról van szó, Magyarországról nem jöhet senki, hiszen szlovénul tudniuk kell anyanyelvi szinten nekik.

Dr. Puszter Bernadett: Köszönjük szépen mindenkinek! Az előadóknak is, a felszólalóknak is, illetve minden érdeklődőnek, aki velünk volt. Remélem, hogy sok hasznos és informatív tartalom volt mindenki számára. Láthatják, láthatjátok, hogy felvételek is készültek, fotók is készültek, így mindenki számára elérhető lesz az itt elhangzott beszélgetés.