11. Eszterházy Károly Katolikus Egyetem

2025 - Papp Katalin – Demokratikus szellemiség és szakmai autonómia a művészeti nevelésben – A KIMI példája

Az itt elhangzott előadás a 2025-ben elkészült szakdolgozatom kutatási eredményeire épül, amelyben a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium (KIMI) pedagógiai szellemiségét és működését vizsgáltam – azt, hogyan találkozik benne a múlt öröksége és a 21. századi modernizáció.

Előadásom középpontjában egy olyan intézmény áll, amelyet személyes és szakmai kötődésem okán 2008 óta belülről ismerek: a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium. A KIMI több mint huszonöt éve működő művészeti iskolahálózat, amelyet 1998-ban három kiemelkedő szakember – Kaposi József, Keresztúri József és Uray Péter – alapított azzal a céllal, hogy a magyar drámapedagógiai hagyományoknak intézményes, korszerű és demokratikus keretet biztosítsanak .

Az alapítók pedagógiai elképzelései már az induláskor koncepcionális újítást jelentettek. Kaposi József – a magyar drámapedagógia egyik meghatározó alakja – olyan iskolát képzelt el, ahol:

• nem a frontális oktatás, hanem a párbeszédre épülő műhelymunka dominál;
• a tanuló nem befogadó, hanem alkotótárs;
• a fejlődés ütemét nem egységes standardok, hanem egyéni tanulási utak határozzák meg;
• a tanári szerep lényege pedig nem az ismeretátadás, hanem a kísérés, a mentorálás, a személyes figyelem.

Keresztúri József és Uray Péter a művészeten keresztül történő nevelést, a közösségi alkotást és az „új típusú iskola” kulturális szerepét hangsúlyozták: olyan helyet kívántak teremteni, ahol a művészet a személyiségfejlődés eszköze, nem puszta szakmai képzés.

Ezek az alapítói elvek máig beépülnek az iskola mindennapi gyakorlatába – mind az órák felépítésében, mind a tanár-diák kapcsolat minőségében –, amit kutatásomban interjúk és kérdőívek egyaránt visszaigazoltak.

Hagyomány: hogyan él tovább Keleti István pedagógiai öröksége a KIMI-ben?

A KIMI névadója Keleti István, a magyar amatőrszínházi és színházi nevelési mozgalom emblematikus alakja volt. Működését a közösségépítés, a szellemi igényesség és a tanítványok iránti radikális figyelem határozta meg.

Keleti gondolta úgy, hogy: „A színjátszás csak ürügy arra, hogy a fiatalok együtt legyenek, közösen gondolkodjanak, szellemileg összecsiszolódjanak.”

A KIMI ma is úgy működik, mint egy „szellemi műhely”:

• a tanuló nem kiszolgáltatott helyzetben van, hanem partner;
• a tanóra nem tekintélyelvű tér, hanem közös gondolkodás;
• a fejlődés nem kényszer, hanem belső motivációból fakadó alkotás;
• a tanár szerepe: figyelni, kísérni, inspirálni.

Andai Katalinnal (Keleti özvegyével és a KIMI jelenlegi tanárával) készült interjú is megerősítette: az iskola valóban viszi tovább Keleti szellemiségét – a bizalom, az emberi méltóság tisztelete és a kreatív függetlenség pedagógiáját.

Modernizáció: hogyan jelenik meg a 21. század a KIMI pedagógiájában?

A modernizáció a KIMI-ben nem eszközcentrikus, hanem szemléleti jellegű. Kutatásom eredményei szerint a 21. századi pedagógia három fő területén jelenik meg az újítás:

• Demokratikus tanulási helyzetek: A tanár-diák kapcsolat horizontális: párbeszédre épül, nem utasításra, azaz illeszkedik ahhoz, amit az alapítók pedagógiai autonómiáról gondoltak.
• Szakmai és tanári autonómia: A KIMI tanárai aktív művészek, akik saját szakmai tapasztalataikat integrálják az oktatásba. Ez a modernizáció egyik legfontosabb jele: élő szakmai kultúrából tanulnak a diákok, nem tankönyvekből.
• Közösségi és önismereti fókusz: A drámapedagógia eszközeivel a KIMI nemcsak színészeket, hanem önálló, gondolkodó, reflektív embereket nevel.

Ezek a gyakorlatok mind egybevágnak azzal, amit a dia is hangsúlyoz: szabadság – bizalom – közösség – autonómia.

A dokumentumelemzés, a kérdőívek és az interjúk alapján három meghatározó minta rajzolódott ki:

• A diákok a „szabadság”, „bizalom” és „közösség” szavakat használták legtöbbet.
• A tanárok a pedagógiai autonómiát tartják a legnagyobb értéknek.
• A volt tanulók szerint a KIMI megtanít hinni önmagukban – ezt példázza Lovas Rozi visszaemlékezése is.

A kutatás eredményeinek összegzése

A kutatásom tehát egyértelműen igazolja: a KIMI nemcsak deklarálja, hanem naponta megvalósítja a demokratikus, autonóm, művészetközpontú nevelési modellt. A hagyomány és modernizáció nem ellentét, hanem egymást erősítő erőpárok.

Keleti István gondolatával élve:

„A művészet nem kielégíti a vágyat, hanem vágyat kelt.”

A KIMI ma is ezt a vágyat ébreszti fel a tanulóiban: a gondolkodás, az alkotás, a közösség és a tanulás iránti vágyat.