12. Művészetoktatás

2025 - Gorácz József Márk – A magyar néptánc oktatása a Tébláb AMI-ban

Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Gorácz József Márk vagyok, a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, néptáncpedagógusa. Mielőtt belekezdek, egy pár szót magamról. Alapjában véve én pedagógusnak és művészembernek mondom magam, többen több helyről ismerhetnek, mert több művészeti ágban is működöm. Nagyon sokan a Jászságból ismernek mivel a Jászság Népi Együttes táncosa vagyok, ugyanakkor ismernek Budapestről, a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskolából, ahol dolgozom és ahol 2006 óta vagyok az intézmény igazgatója. Nagyon sokan pedig a fotóim által ismernek, mivel fényképész is vagyok. Néptáncos képeim bejárták már a világot.

Az iskolát kiváló pedagógus szakember kollégám – Vörös Árpád – alapította 1999-ben, egy 10 éves munka folytatásaként. Ő a XVIII. kerületben a Bókay Árpád Általános Iskolában kezdett el matematikát és fizikát tanítani, de ugye a Válaszút Táncegyüttes táncosa volt nagyon-nagyon hosszú éveken keresztül. Táncos emberként valahogy úgy alakult, hogy elkezdett gyerekeket táncra is tanítani délutánonként, majd megalakította 1999-ben a Tébláb Iskolát, akkor még magániskola volt, tehát Vörös Árpád magánemberként, magánfenntartóként működtette. Jelenleg a Tébláb Táncművészeti Alapítvány működteti az iskolát, mi még kitartunk. Reméljük, hogy sokáig.

A Tébláb Táncművészeti Alapítványnak is szerteágazó a tevékenysége, tehát több mindennel is foglalkozik, de elsődleges feladatköre az iskola fenntartása. Erről majd még azért beszélek egy pár szót. Amúgy Vörös Árpád iskolánk alapítója, a Tébláb Táncművészeti Alapítvány elnöke. Úgyhogy mi nagyon-nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen együtt tudunk dolgozni, tehát az iskola vezetősége és a fenntartó szoros kapcsolatban áll, tényleg napi szintű kommunikációban együtt dolgozunk. Árpád nálunk a művészeti iskolában pedagógus, tehát napi szinten kommunikálunk, értekezünk, egyeztetünk, a programokat együtt alakítjuk ki, úgyhogy mi hál' Istennek nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Budapesten, mi a dél-pesti régióban vagyunk a X., illetve a XVIII. kerületben. Később beszélek majd a partnerkapcsolatokról, de már itt szeretném elmondani, hogy nagyon-nagyon hálásak vagyunk, és nagyon-nagyon jó helyzetben vagyunk, mind a XVIII. kerületben, mind pedig a X. kerületben, hiszen mind a két város vezetése, önkormányzata nagyban támogatja a munkánkat. Közművelődési megállapodást kötöttünk most már mind a két önkormányzattal, így egy kölcsönös együttműködésben segítjük egymás munkáját.

Itt ragadnám meg szintén az alkalmat arra, hogy – én vallom azt, hogy a művészetoktatás, illetve nemcsak – a művészetoktatás, hanem a kultúra teljesen politikamentes és semleges kell legyen. Nem mindig tud az maradni, de nálunk az egyik kerület ilyen színű, a másik kerület olyan színű, és mind a két kerületben nagyon-nagyon jól tudunk együttműködni a városvezetéssel, aminek nagyon-nagyon örülünk.

Célkitűzésről csak pár gondolat: művészetértő, nyitott fiatalok nevelése a dél-pesti régióban, a Kárpát-medencében található gazdag hagyományos kultúra ápolása. Mi a tánc nyelvén próbálunk nevelni emberségre, tiszteletre és a múlt tiszteletére. Fölírtam pár hívószót, aminek valljuk a történetét, olvashatjátok, nem ragoznám különösebben.

A szerkezeti felépítésben itt egy picit visszacsatolnék. Az alapfokú művészetoktatásban 6–22 éves korú gyerekeket oktathatunk, de a Tébláb – mi úgy szoktuk mondani – egy nagy család, és több generációt tanítunk a piciktől az idősebb korosztályig. Tehát van óvodai csoportunk. Ők ugye még nem művészeti iskolások, az alapítvány fenntartásában működnek, de Téblábos pedagógusok viszik őket is és több közös fellépésünk van az ovisokkal, akik utána általában jönnek is szerencsére a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskolába. A művészeti iskoláknak szerintem, akik itt vagyunk, mindannyian tudjuk a felépítését, ugye két év előképző, hat év alapfok, négy év továbbképző. Nekünk van olyan telephelyünk, ahol heti két órában, de van olyan telephelyünk, ahol már heti négy órában működtetjük az előképző évfolyamokat is. Szerencsére nagyon jól működik mindenhol.

Kőbányán van a székhely és még egy telephely, illetve Lőrincen, a XVIII. kerületben a másik két telephely. Így működünk összesen négy helyszínen. Vannak olyan fiatalok, akik kijárják a művészeti iskolánkat, és együttesi formában működnek tovább. Ők is az alapítvány berkein belül működnek. Illetve már nagyon-nagyon régóta kialakult a Tébláb Szülők Csoportja. Vörös Árpád kiváló kollégám, akiről már többször volt szó, TSZCS néven alapította ezt az együttest. Lelkes szülőkből áll, illetve a baráti körből. Külföldi útjaik vannak, együtt szilvesztereznek, disznóvágást csinálnak közösen, és egyéb programokat tehát itt is a tánc ereje közösségépítő is volt, ami szerintem nagyon-nagyon fontos a mai világban.

Így jött létre a Koccintós Hagyományőrző Néptánc Egyesület is. Fogalmam sincs, hogy honnan kapta ezt a nevet, hogy Koccintós. Lehet, hogy koccintottak a fellépések előtt néha. Ők a kőbányai szülői tagozatból kerültek ki.

Zselíz városában, Szlovákiában működő testvércsoportunk is a mi példánk, vagy a mi mintánkra hoztak létre a szülői gárdát.

Iskolánkban a gyereklétszám általában 300 fő körül mozog. Elmondhatom, hogy nálunk a művészeti iskolában mindenki szakképzett pedagógus, tehát mindenki a Táncművészeti Egyetemet végzett. Most a legfiatalabb kolléganő is az idei évben a mesterfokozatot megszerezte, úgyhogy hál' Istennek most teljesen jogtisztán tudunk dolgozni. Ugye ez több intézményben probléma, hogy olyan pedagógusokat vagy szakembereket is kell alkalmazni, akik kiváló pedagógusok, kiváló táncosok, csak még nincs meg a papírjuk. Kiválóan minősített intézmény, élményalapú pedagógiát próbálunk megvalósítani. Az oktatás, mint minden művészeti iskolában, heti két alkalommal délutánonként, négy tanórában folyik, félévi, év végi vizsgák vannak, az év végéről minden sikeres elvégzett év után bizonyítványt kapnak a gyerekek. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fog működni, mert idén lesz az első olyan év, ahol digitális lesz most már a bizonyítvány, de felmenő rendszerben.

A 30–50 fellépést évente mindig nagyon-nagyon drasztikusan változik. Volt olyan, amikor 30 fellépésünk volt csak egy adventi időszakban. Úgyhogy ez változó. Iskolai vizsgák, fellépéseink vannak számtalan alaklommal. Nagyon sok kerületi felkérésnek teszünk eleget, most például metrófesztivál lesz. Kíváncsiak leszünk, hogy a peronok között hogyan fogunk majd fellépni. Nagyon-nagyon különleges felkéréseknek is teszünk eleget. Különböző nemzeti ünnepeken lépünk föl. Idén hoztunk létre egy olyan tematikus darabot március 15-ével, ami állítólag a visszajelzések alapján akár országos szinten is megállná a helyét, mindenféle prózai szöveg nélkül csak a tánc nyelvén mutattuk be különböző ruhákban. Ez egy kortárs darab lett, úgyhogy mi nemcsak az autentikus néptáncot táncoltuk, hanem próbáljuk szárnyainkat nyitogatni a tematikus irány felé is. A gyerekeknek nagyon nagy élmény volt, a kollégák számára pedig nagy kihívás volt, de nagyon nagy siker lett, úgyhogy örültünk nagyon. A régiós fesztiválokon is ott vagyunk. Országos versenyeken vagyunk külföldi vendégszereplések, iskolán kívüli programok, táncházak.

Árpi bácsi külön kérte, hogy említsem meg, talán az országban egyedülálló módon 33 éve minden hónapban, havi rendszerességgel megszervezzük a táncházakat. Nálunk van Tébláb Fesztivál, ami szintén egy híres nemzetközi fesztivál, most már 33. éve rendezzük meg. Külföldi csoportok is vannak mindig, attól függ, hogy milyen anyagi bevételeink vannak, jönnek csoportok hozzánk. Ez általában egy háromnapos fesztivál. Tébláb karácsonyt tartunk amellett, hogy a csoportokban mi külön tartunk kis karácsonyokat, iskolai szinten is mindig rendezünk. Tébláb gálánk van, ez félévkor egy nagy összefoglaló bemutató a szülőknek, érdeklődőknek. Nálunk a tébláb gyereknap a tanévzáróval egybekötve van, nem öltönyben, nyakkendőben jelenünk meg, hanem játszós ruhában, és a tébláb gyereknapot kötjük össze egy bizonyítványosztással és vetélkedőkkel, szülőkkel közösen. Tanulmányi kirándulások, tánctáborok.

A hagyományőrzés, ami nekünk egy nagyon-nagyon fontos vesszőparipánk, itt számtalan program van, mi a gyerekeket nemcsak tanítjuk, hanem át is éljük ezeket a dolgokat, ami Budapesten azért egy picikét nehezebb, mint vidéken. Most ugye pont Márton napjára készülünk. Márton napi táncház, felvonulás, lámpás készítés, fellépés, gágogó verseny, egy csomó mindent ki szoktunk találni, ami viszont a gyerekek nagy örömére történik. Épp miközben jöttem ide, a libás bácsival egyeztettem, mert most élő libasimogatás is lesz. Farsangi népszokás, kiszézés, locsolóbál, májusfa díszítés, állítás, pünkösdi népszokások, ezeket valószínű mindannyian csináljátok a gyerekekkel.

Partnerkapcsolatokban előre raktam a szülőket, amit nagyon-nagyon fontosnak tartok, hiszen ez a hármas, a szülő, a diák, a pedagógus viszonya adja szerintem minden intézmény lelkét. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Kapcsolatban állunk a kerületi óvodákkal, iskolákkal, művelődési házakkal, önkormányzatokról már beszéltem. Nagyon jó helyzetben vagyunk szakmai szervezetekkel, partnerintézményekkel, itt a MÜPA-val vagyunk partnerségben, a Hagyományok Házával. Külföldi partnereink vannak, együttesek.

Nekünk nincs saját épületünk. Ez egy nagy probléma, dolgozunk rajta. Logisztikai nehézségek, ugye a több telephely közötti ingázgatás, anyagi források. Nyilván mindenkinek ismerős, a tanulói létszám fenntartása, bővítése, ez is mindig kihívás, amikor jön a karate, jön a kézilabda, jön a foci, ez is ismerős gondolom mindenkinek. Egyre több jogszabályi adminisztratív teher van, egyre több mindennek kell megfelelni, nyilván mindennek megfelelünk, de hát rengeteg dolgot kell csinálni.

Mi Budapesten nem rendelkezünk saját hagyományokkal, de igyekszünk mindent fenntartani, megélni, átélni a gyerekekkel, tehát a hagyományőrzés nagyon fontos. Jó gyakorlataink élményalapú tanítás, tehetséggondozás, differenciált oktatás, közösségépítés, az nagyon-nagyon fontos nálunk. Számtalan fellépés, hagyományőrzés, iskolán kívüli programok, szakmai fejlődés, továbbképzések, hagyományinnováció. Digitális tartalmaink vannak ugye az interneten, YouTube-csatornánk van. Én a Covid alatt létrehoztam egy tébláb tévét, ahol időjárásjelentést mondtam parókában, ott nem voltam kopasz, és tényleg számtalan programmal töltöttük meg ezt az időszakot és nagyon jól éltük át hál' Istennek, online órarend, hogy a KRÉTÁT mindannyian használjuk, digitális kapcsolattartást már a szülőkkel nem nagyon használunk papírt. A közösségi médiára, honlapra nagy figyelmet fordítunk. Ez nálunk szerintem nagyon-nagyon jól működik. Én mostanában már grafikusan nem mindig tudok együtt dolgozni, mert nem mindig érti meg az én agyamat, viszont a mesterséges intelligenciával elég jól elbeszélgetek, és mostanában például a Márton-napi plakátunkat is a mesterséges intelligencia tervezte, nyilván a megfelelő utasításokkal.

Modern audiovizuális eszközöket használunk. Például az órámról tudok zenét megállítani, indítani, ami szintén egy nagy kincs, nem kell odarohangászni.

Jövőképünket tekintve szeretnénk önálló intézményt és egy dinamikus, fejlődő, működő kultúraközvetítő, közösségépítő kiváló minőséget létrehozni. Valljuk azt, hogy a Tébláb több mint iskola.