13. Lovasoktatás, lovassport, hagyományőrzés

2025 - Krebs András – 100 éves a Kincsem Park

Jó napot kívánok, szervusztok! Rögtön két elnézéssel kezdem az előadásomat. Krebs András vagyok a Kincsem Parkból. Nagyon szépen köszönöm a meghívást.

A késésem oka, hogy Írországban voltam, és így friss élménnyel is szolgálhatok. Hilderben jártam egy telivér-árverésen, ahol – egy Magyarországnál kisebb területű országban – közel tízezer anyakancával tenyésztenek, ott vettem részt egy év végi árverésen, ahol három nap alatt 700 lovat adtak el.

Hazánk egyetlen lóversenypályája a Kincsem Park, ha arra jártok, Budapesten mozogtok, és még nem jártatok nálunk, akkor szeretettel várunk benneteket. Ideérkezve, a folyosóra és az egyetemre pillantva pedig nagyon irigykedtem: fantasztikus hely.

Amikor megkaptam a felkérést, akkor a 100 éves Kincsem Park volt a témám, amelynek egyik megtestesült formája ez a nagyon szép könyv. Ezt szeretném felajánlani az egyetem könyvtárának, illetve ide is adom, és majd a szünetben tudunk róla beszélni. Ezen kívül hoztunk még különböző kiadványokat a lóversenysportunkról.

Mi a különbség a lóversenysport és a lovassport között? Talán ebben a körben ez egy rossz tréfa is lehetne, hogy ilyen kérdést felteszünk, de mégis fontos tisztázni egy-két dolgot. A lovassport, amelyet a lovasszövetség fog össze, több szakágat is magában foglal, ebből van három olimpiai szakág. A lóversenysport, bár nagyon közel áll hozzá – hiszen van benne ló, versenypálya, lovas –, mégis egy teljesen másik műfaj. Mondhatnám, hogy kicsit „fakultúrások” vagyunk, hiszen a lóversenysportnak, sem az ügetőnek, sem a galoppnak nincs saját sportági szövetsége, tehát gyakorlatilag különálló intézményként működünk. Ránk a sporttörvény sem hatályos jelenleg, és a Kincsem Park – ahol a versenyek zajlanak – 100%-os állami tulajdonban van, a joggyakorló tulajdonos pedig jelenleg a Honvédelmi Minisztérium, Gyula bácsi pedig az egyik felügyelője mind a sportnak, mind pedig a Kincsem Parknak.

Történelmi időket élünk, hiszen a Kincsem Park idei évben lett 100 éves. 1925. május 10-én tartották ennek a gyönyörű pályának az avató ünnepségét. Maga a galoppsport pedig 2027-ben lesz 200 éves, amelyet gróf Széchenyi István kezdeményezésére hoztak létre. Az idei évben magát a versenypályát, a versenyhelyszínt ünnepeltük, amely a 2000-es évek eleje óta a galopp- és az ügetősport központja.

Idősebb hallgatóink még emlékezhetnek rá, hogy Budapesten – ahol most az Aréna Pláza áll – a Tattersall melletti területen volt régen az ügetőpálya. A kilencvenes években felszámolták, akkor került a Kincsem Parkba az ügető szakág. A park 86 hektáron terül el, és évente közel 60–80 versenynapunk van, valamint most már agárversenyeket is rendezünk. Célunk, hogy a versenynapok számát megtartsuk, sőt növeljük, amennyiben több angol telivér és ügető kerül a versenyrendszerbe. Emellett a XXI. században már nem engedhetjük meg, hogy csak hétvégenként legyen rendezvényünk, így bővítettük a programkínálatot.

Megépült a Nemzeti Agár Stadion, ahol profi agárversenyeket tartunk. A Nemzeti Lovas Színház már tíz éve a Kincsem Parkban működik. Az elmúlt két évben pedig hatalmas rekonstrukció és fejlesztés zajlott: a gróf Nádasdy-huszárezred egyik tagozata a Kincsem Parkban kapott állomást, így a díszelgő huszárok és lipicai lovaik nálunk kerültek elhelyezésre. Innen indulnak majd az állami ünnepségekre és protokolláris eseményekre is.

A galoppsportban angol telivérek versenyeznek, az ügetőben pedig ügető fajtájú lovak. A lovak másfél éves korukban kerülnek versenyistállókba. Azok a lovak, amelyeket most Írországban láttunk, a következő hetekben-hónapokban kerülnek belovaglásra. A korai kétévesek már jövőre elkezdik a versenyzést. Háromévesen rendezik meg a nagy klasszikus versenyeket: a Nemzeti Díjat és a Hazafi Díjat (ezek középtávú versenyek) tavasszal, majd a Derby hétvégén a Derbyt hosszú távon, aztán a Magyar Kancadíjat (kancák Derby-je) és a Magyar St. Legert, amely egy extra hosszú távú futam. Ez az öt nagydíj a galoppsport versenyrendszerének alapja, minden tenyésztő, tulajdonos és tréner álma, hogy ezeket megnyerje.

Az elmúlt napokban közel harminc lelkes tulajdonossal, trénerrel és zsokéval vettem részt az árverésen, akik abban bíznak, hogy az általuk most vásárolt lovak 2027-ben – amikor 200 éves lesz a magyar lóversenysport – megnyerik a Magyar Derbyt.

Ha a lóversenyünket közép-kelet-európai vagy szélesebb európai kontextusba helyezzük, elmondhatjuk, hogy Magyarország – és benne a Kincsem Park – kedvező földrajzi pozícióval rendelkezik. A Kincsem Parkot szeretnénk a régió egyik meghatározó lóversenyközpontjaként definiálni. A délszláv országokban, a rendszerváltást követő történelmi változások után különösen vonzóvá vált Magyarország, mint versenyhelyszín. Ennek oka, hogy nálunk egy erős, jól szervezett és kiszámítható feltételek között működő, központosított versenyüzem fogadja a sportolókat és a tulajdonosokat – ez pedig komoly vonzerőt jelent a térségben. Nyugat felé tekintve Ausztria gazdasági ereje ellenére is más fejlődési utat járt be: ott a galoppsport történelmi okokból sajnálatosan visszaszorult, gyakorlatilag megszűnt, így a kevés megmaradt galopp-tulajdonos egy része nálunk versenyezteti lovait. Ugyanakkor az ügetősport Ausztriában továbbra is erős. Szlovákiában és különösen Csehországban a galoppsport jelenleg kimagaslóan erős. A cseh lóversenyzés a régióban vezető szerepet tölt be: a tehetős tulajdonosok köre széles, sokan angol telivéreket futtatnak, sőt újabban már francia méneseket vásárolnak, és Franciaországban is jelen vannak a versenypályákon. Jellemző továbbá, hogy ha Csehországban egy versenypálya nehéz helyzetbe kerül, több tulajdonos összefog, és közösen megvásárolják a pályát a versenyzés folytonosságának biztosítása érdekében. Lengyelország földrajzilag távolabb esik, ám ott rendkívül erős a lótenyésztési és lóversenyzési kultúra: az angol telivér mellett az arab telivér is kiemelt szerepet kap, ami példaként szolgálhat számunkra is. Ukrajnából jelenleg kevés kedvező hír érkezik a versenysport világából. Romániában pedig, bár több nemzetközi szervezetnek nem tagjai a román és erdélyi lovas közösségek, egyértelmű törekvés figyelhető meg arra, hogy felzárkózzanak és megőrizzék a régi lovas hagyományokat.

A régióban igyekszünk kedvező feltételeket teremteni a külföldi tulajdonosok számára, ennek egyik fontos példája a Nemzetközi Lóversenyhétvége – minden év első szeptemberi hétvégéjén. Ilyenkor rendezzük a Kincsem Díjat, az Overdose Díjat és az Imperiál Díjat, ha a galoppsportot említem. Tehát az elmúlt 200 év legjobb lovairól elnevezett futamokat tartjuk meg, és jelentős díjazás mellett, komoly sportdiplomáciai eredmények után elmondhatjuk, hogy például az idei esztendőben volt Angliából pályázója a versenynek, amit meg is nyert. A hosszú távú versenyre Németországból, Csehországból, Szlovákiából, Szerbiából érkeztek hozzánk. Tehát eléri a célját ez a verseny, és azt gondoljuk, hogy minden évben egy-egy ilyen eredményes szereplésünk van, ezt üdvözítően hat a Kincsem Park megítélésére, hazai megítélésére, illetve a nemzetközi megítélésére is.

A 100 éves jubileum kapcsán szeretném mindenkinek ajánlani ezt a könyvet, amely méltó módon idézi fel a lóversenysport múltját.

Törekedtünk arra, hogy a jelenkor eszközeivel maradandó emléket hagyjunk a jövő számára: kiadtunk egy különleges kiadványt hírlapméretben, amely a száz évvel ezelőtti sportsajtó anyagait gyűjti össze. Emellett több képzőművészeti kiállítást is szerveztünk, hiszen a lóversenysport jóval több annál, mint hogy hétről hétre futnak a versenylovak – erős kulturális beágyazottsága van, ami több száz évre nyúlik vissza. A lovak és a versenyek ábrázolása korábban a képzőművészek feladata volt, így a hagyomány szerves része ma is a művészet. Idén – Tóth Bélára emlékezve – mutattuk be a fantasztikus Kincsem-szobor alkotójának munkásságát, és kortárs lovas festők műveiből is nagyszabású tárlatot rendeztünk. A centenárium részeként sikeres fotópályázatot is hirdettünk, és igyekeztünk minden hónapban olyan programot vagy versenyt szervezni, amely méltó módon kapcsolódik a százéves jubileumhoz.

Szeretnék néhány gondolatot megosztani a jövőről is. Noha a hétköznapi életben gyakran érezzük a nehézségeket, hosszabb távon mégis azt mondhatom: szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert erős alapokkal rendelkezünk. Feladatunk, hogy még jobbak legyünk, és hogy ez a fantasztikus intézmény tovább erősödjön. Engem személyesen is inspirál, amikor Gyula bácsit hallom – ilyenkor mindig megerősödik bennem, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell. Talán az én példám is útmutató lehet a fiatalabb generációknak: ez az első munkahelyem, immár 25 éve itt dolgozom a Kincsem Parkban, és őszintén mondhatom, hogy ehhez értek a legjobban. Abban bízom, hogy további 25 év múlva innen mehetek majd nyugdíjba. Ezért dolgozunk, ezért indítottuk el többek között a sportágfejlesztési programot is. Nagy örömünkre szolgált, hogy a huszárlaktanya hozzánk került.

A célunk az, hogy a Budapest szívében fekvő, 86 hektáros terület folyamatosan programokkal és értékteremtő tartalommal legyen tele. Így azok számára, akik befektetési vagy más hasznosítási lehetőségeken gondolkodnak, fel se merülhessen, hogy a területet másra kellene használni.

Meggyőződésem, hogy erős lóversenysport, fejlődő tenyésztés és stabil szakmai háttér nélkül egy 21. századi kultúrnemzet nem lehet teljes. Ezt a gondolatot megerősíti, ha körbenézünk a világban: gyakorlatilag egy újabb világsportról beszélhetünk. Anglia, Írország, Franciaország, valamint egész Nyugat- és Közép-Kelet-Európa rendkívül erős alapot biztosítanak a sportágnak. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Latin-Amerikában óriási a népszerűsége – közvetlenül a nagy csapatsportágak után következik –, és a lóversenyhez kapcsolódó kultúra is nagyon jelentős. A Közel-Kelet – Katar, Dubai és Szaúd-Arábia – az elmúlt években óriási lendületet adott a lóversenysport fejlődésének. A hatalmas befektetéseiknek köszönhetően a piac jó értelemben véve elszabadult: mind az árak, mind a lehetőségek tekintetében új dimenziók nyíltak meg. A nagy nyugat-európai versenypályák tulajdonosai és közel-keleti befektetők ma már dollármilliókat fizetnek egy-egy kiemelkedő versenylóért. Olyan futamokat rendeznek ezekben az országokban, ahol 2,5 perc alatt akár 15–20 millió dolláros nyereményt is el lehet érni. Folytatva a sort az afrikai kontinensen Észak-Afrika és Dél-Afrika számít kiemelkedő lóverseny-központnak, míg Ázsiában Japán, Hongkong és Dél-Korea fantasztikusan magas színvonalon működtetik a sportágat. Ha valaki arra utazik, érdemes személyesen is megnéznie egy versenynapot – egészen lenyűgöző élmény.

Röviden ennyit szerettem volna mondani, egy kis képeslapot átnyújtani arról, mivel foglalkozik a lóversenysport. Nagyon köszönjük a meghívást, örülünk, hogy ezen a szakmai fórumon bemutatkozhatott a lovas ágazatnak ez a kicsi, de annál színesebb területe. Ha van kérdés, szívesen válaszolok.