Sinka Edit

Az egyenlő hozzáférés esélyei a tehetséggondozásban

Ahhoz, hogy a tehetség kibontakozzon, sok dolog „szerencsés együtt állása” kell. Földrajzi elhelyezkedés (lakóhely), támogató közeg (tehetségbarát társadalom), hozzáértő és elkötelezett pedagógusok (edzők, művészek, stb.), a tehetség kibontakozásában segíteni tudó szakemberek. Nézzük meg ezeket közelebbről!

Tehetségvesztés alapvetően két okból következhet be, az egyik ezek közül az, amikor a tehetség nem kerül felismerésre sem. Oka lehet ennek, ha nem működik tehetségazonosítás egyáltalán, de gyakrabban inkább arról van szó, hogy valami elfedi a tehetséget, így az nem nyilvánul meg látványos teljesítményben. A tehetségvesztés másik jellegzetes oka az, amikor a tehetséggondozás az adott tehetséges diák számára nem hozzáférhető, ami egyaránt jelenthet területi vagy társadalmi egyenlőtlenséget. Nagy múltú, hagyományos tehetséggondozás sokfelé zajlik, nagyon jó eredményekkel akár. De ez nem képes garantálni azt, hogy minden tehetség megkapja azt a támogatást, amelyre kibontakozásához szüksége lenne.

A hozzáférést a szakirodalom (A tehetséggondozó…, 2015. 4.p) két oldalról közelíti meg. Egyrészt a kínálati oldal felől, amely a tehetséggondozó szolgáltatások formáinak elérhetőségét mutatja be különféle dimenziók mentén. Ennek alapja az a feltételezés, hogy a tehetséges gyermekek, tanulók eloszlása egyenletesnek tekinthető földrajzilag (regionális vagy településtípus szerinti bontásban). Ebben az esetben megvizsgálható, hogy az egyes szolgáltatástípusok mennyire elérhetők adott lakóhelyen, településen. Másrészt vizsgálható a kérdés az ún. keresleti oldal felől nézve, vagyis a gyermekek, tanulók mennyire veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat (vagy maradnak azoktól távol). Ez a megközelítés viszont azzal a feltételezéssel él, hogy minden tehetség vágya a tehetséggondozásban való részesülés. Vagyis mindkét megközelítésnek van egy olyan előfeltevése, amit igazából nem ismerünk. És mit jelent az egyenlő hozzáférés? Ha az oktatásban egyenlőtlenségről hallunk, akkor többnyire a lemaradókra, a leszakadókra, a hátrányos helyzetűekre gondolunk, és kevéssé a tehetséges fiatalokra (Györgyi-Kőpatakiné, 2011. 371.p.). A Tehetségek Magyarországa projektnek azonban az egyik fontos célja éppen az, hogy a hozzáférés egyenlőtlenségeit csökkentse, mind a földrajzi, mind a társadalmi értelmében. Ahhoz, hogy a tehetséggondozás hatékony lehessen, támogató környezetre és jól felkészült tehetséggondozó szakemberekre van szükség. A támogató környezet egyszerre jelenti a lehetőségek biztosítását (például jogszabályokkal, satöbbi) illetve a felmerülő problémák elhárítását.

Támogató környezet

Azt, hogy a környezet támogató-e vagy sem, illetve milyen mértékben az, lemérhetjük például azon, hogy a magyar felnőtt lakosság a tehetséggondozást más oktatási feladatokhoz képest hogyan rangsorolja. 2009-ben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megrendelésére készült, a hazai felnőtt lakosság véleményét vizsgáló kutatás (idézi Balázs-Mártonfi, 2011. 64–65.p.) eredményei azt mutatták, hogy a tehetséggondozás előkelő helyen áll, amikor az állami források oktatáson belüli felosztásáról kell dönteni. A feltett kérdés úgy szólt, hogy „Ön szerint melyek azok a területek, amelyekre az államnak több pénzt kellene fordítania?”, és kilenc lehetséges feladatot rangsorba állítva a megkérdezettek közel fele a tehetséges tanulók képzésének támogatását teszi az első három hely valamelyikére, s csak hatoda helyezi a sor végére. A hátrányos helyzetű vagy a sajátos nevelési igényű tanulók támogatását például jóval kevésbé preferálja a felnőtt népesség. Ez az adat nagyon egyszerű módon beszél arról, hogy például miben nyilvánulhat meg a környezet támogató volta. Ugyanakkor érdekes adat ebből a kutatásból az is, hogy a megkérdezetteknél fele-fele arányban voltak azok, akik a tehetségesek számára külön iskolákat szorgalmaztak, illetve az ilyen elkülönítés ellenzői.

Kik gondozzák a tehetséget?

A tehetségmodellek szinte kivétel nélkül kiemelik, hogy a pedagógusok szerepe az egyik legmeghatározóbb a tehetségek felismerése, illetve fejlesztése szempontjából. A pedagógusok elsődleges feladata, hogy segítsék a tehetséges gyermek képességeinek maximális kibontakozását.

A Köznevelési törvényben a tehetséggondozással kapcsolatos tevékenységek ma már kötelességként fogalmazódnak meg a pedagógusok számára. Ennek ellenére sok esetben a tehetséggondozás nem működik szervezett formában. Jellemzőek az olyan intézmények, ahol egy-egy elhivatott pedagógus foglalkozik a tehetséges gyerekekkel, függetlenül attól, hogy bármiféle szakirányú végzettséggel, vagy a tehetséggondozásra irányuló explicit megbízással rendelkezne (pl. szakkörök tartása, versenyfelkészítés). Hogy ez mennyire jellemző és mekkora gondként élik meg az intézmények, arról nyár elejére friss kutatási adataink is lesznek, mert éppen most zajlik az adatfelvétel az Új Nemzedék Központ Tehetséggondozás a köznevelési intézményekben 2017 című kutatásában.

A pedagógusok szerepe nemcsak az azonosítási folyamat során meghatározó, hanem a fejlesztés szempontjából is. Az iskolai teljesítményben az iskolához, tanuláshoz fűződő viszony jelenik meg, melyben a pedagógus személyiségének, tehetségekhez való hozzáállásának kiemelkedő jelentősége van. A pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos legfontosabb tevékenységei (Derényi és munkatársai, 2015):

• a személyre szabott fejlesztés, mentorálás, tanácsadás;
• a differenciálás alkalmazása, a tanulás tanítása;
• a tanuló gyenge oldalának fejlesztése;
• a motiválás, motiváció erősítése;
• a családdal, kollégákkal, szakmai hálózatokkal és szervezetekkel való együttműködés;
• a kreativitás fejlesztése, támogatása (nem tantárgyhoz kötött témakörökben is).

Fontos felhívni a figyelmet a pedagógusok közötti együttműködésre is, mivel a hatékony tehetséggondozás nem egy tanár feladata, hanem szervezett csapatmunkát igényel. A sokrétű fejlesztéshez különböző területeken jártas, együttműködő, kommunikáló szakemberekre van szükség. 2015-ös kutatási eredmények (Sági, 2016. 56.p.) alapján a magyar iskolák egy része – főként a szakiskolák és a kisebb települések iskolái – jelentős humánerőforrást érintő problémákkal küzdenek a tehetséggondozás területén. A legnagyobb problémát a külső, fejlesztő szakemberek elérhetősége jelenti, ugyanakkor speciális képzésekkel, továbbképzésekkel fejlesztendőnek ítélték az igazgatók a belső humánerőforrást is.

Ugyanakkor a tehetséggondozás témát saját tudásuk bővítésekor a pedagógusok maguk is fontosnak tartják. A Pedagógus 2010 kutatás[1] adatai alapján elmondható, hogy háromszor annyi pedagógus válaszolta azt, hogy szívesen részt venne tehetséggondozás témájú képzésen, mint ahánynak erre módja nyílott a megelőző években.

A tehetséggondozás hagyományokkal és eredményekkel rendelkező formái[2]

Az Arany János Tehetséggondozó Program 2000-ben indult, a területi elvet érvényesítették, így a hozzáférés földrajzi értelemben relatíve kiegyensúlyozott, és ma már azt is tudjuk, hogy mind az egyének, mind a társadalom szintjén megtérül a befektetés (Csengődi, 2015), ám csak a hátrányos helyzetű tehetségek számára elérhető.

A különböző speciális gimnáziumi képzések (6–8 évfolyamos, két tanítási nyelvű, emelt szintű), amelyek esetében a Köznevelési törvény is deklarálja a tehetséggondozási feladatokat, lehetőséget adnak a tanulók tehetségének felismerésére és fejlesztésére is, de inkább csak az általános kompetenciák területén (korlátozott kínálat). A területi eloszlás sajátosságai miatt pedig a hozzáférés is egyenlőtlen.

Az alapfokú művészetoktatási intézmények a tehetséggondozás egy másik szegmensét érintik ugyan, ám a területi hozzáférés itt sem egyenlő, mert az intézményhálózatot a városok túlsúlya jellemzi.

A tanórán kívüli tevékenységek a tanulók önszelekciójára építenek, illetve sokszor a szülőkére, így a szakkörök, sportkörök nem feltétlenül a tehetségesek, inkább az érdeklődők, az elkötelezettek számára elérhetőek. Különösen akkor, ha fizetősek.

A verseny maga ugyan nem tehetséggondozás, de a versenyre való felkészítés igen. A tehetséggondozás hagyományos és hatékony eszköze. Ezen a területen azonban erős intézményi koncentráció figyelhető meg, az OKTV győztesek háromnegyede 73 iskolából kerül ki, és ott is egy, esetleg néhány tanár munkájához kapcsolható.

Mindezeket figyelembe véve jogosnak érezhetjük azt az elvárást, hogy a tehetséggondozás területén az egyenlő hozzáférés esélyét javítani szükséges.

Elérhetőség javítása

Egy 2016-os kutatás eredményei (Kállai szerk., 2016) azt mutatták, hogy a szakemberek szerint az elérhetőséget az alábbi módokon lehetne, illetve lenne érdemes javítani:

• Programok palettájának bővítése.
• Intézmények, szervezetek tárgyi feltételeinek javítása.
• Intézmények, szervezetek humán erőforrásának fejlesztése.
• Pályázati rendszer korrekciója: egyszeri támogatások mellett lehetőség kellene hosszabb távú, többéves támogatásra.

Minősített Tehetséggondozó Műhelyek

Az Új Nemzedék Központ a Tehetségek Magyarországa projekt keretében, pályázati felhívást követő minősítési eljárásban kiválasztott 30, a konvergencia régiókban működő közoktatási intézményt (amely a Nemzeti Tehetség Program forrásaiból kiegészül 8 közép-magyarországi intézménnyel), amelyek 2017-ben 5 évre Minősített Tehetséggondozó Műhely (MTM) címet nyertek. Alapvető elvárás volt velük szemben, hogy tehetséggondozó tevékenységük dokumentáltan nagy múltra tekintsen vissza. Az MTM-ek azonos és kötelezően végzendő alaptevékenységeik mellett az egyéni sajátosságaikat is érvényesíthetik a továbbiakban is, tehetséggondozó munkájuk során. Közös jellemzőjük még, hogy tehetséggondozó szakmai csoportjaik és programjaik vannak, valamint az is, hogy saját földrajzi környezetükben alkalmasak mintaintézményi szerepkör betöltésére. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy van legalább egy adaptálható jó gyakorlatuk a tehetséggondozásban. Azért is fontos ez, mert az MTM-ekkel szemben elvárás, hogy a saját környezetükben kell hatékonyan működniük, és a földrajzi környezetükben elhelyezkedő más nevelési-oktatási intézmények tehetséggondozó pedagógusainak, további szakembereinek, valamint az érintett szülőknek is szakmai tanácsadást, konzultációt biztosítaniuk.

Az MTM-ek rendszere az egyenlő hozzáférés javításához a területi alapú kiválasztással járul hozzá. A 38 minősített intézmény 171 pályázó közül került kiválasztásra 2016 szeptembere és 2017 májusa között, mégpedig az egyes régiókban az ott élő iskolások számával arányosan. Ennek megfelelően az intézmények régiónkénti megoszlása jelenleg így néz ki:

• Budapest és Pest megye 4-4
• Dél-Alföld 6
• Dél-Dunántúl 4
• Észak-Alföld 7
• Észak-Magyarország 5
• Közép-Dunántúl 4
• Nyugat-Dunántúl 4

A projekt több tanéven keresztül, intenzív és egyedi támogatást biztosít az MTM-ek számára. Ennek elemei:

• programfelelősök finanszírozása;
• műhelymunkák támogatása;
• iskolai tehetséggondozó programok támogatása;
• mentortanárok finanszírozása;
• mentortanárok szakmai munkájának segítésére folyamat-tanácsadó biztosítása;
• térítésmentes továbbképzések szervezése;
• utazási költségtérítés lehetősége;
• hazai, illetve nemzetközi konferencián való pedagógus részvétel támogatása;
• egyedi igényekhez alkalmazkodóan eszközök biztosítása;
• irodaszer támogatás;
• alkotópedagógiai táborok szervezése.

Mit várunk el a Minősített Tehetséggondozó Műhelyektől?

Mindegyik iskolának feladata, hogy tehetségszűrést/azonosítást folytasson, komplex tehetséggondozó programot valósítson meg, kövesse nyomon a programjaiba bekerült tehetségeket későbbi életútjukon is, biztosítson tehetség-tanácsadást, illetve szakmai konzultációt, fejlesszen ki egyéni jó gyakorlatokat és működjön együtt hálózatban a többi MTM-mel. A kötelező feladatok garantálják azt, hogy tehetség ne vesszen el, hogy minden tehetség megkapja azt a támogatást, amire szüksége van. Hogy ne fordulhasson elő az, hogy valaki egy adott területen tehetséges, de ezt vagy fel sem fedezik, vagy ha igen, akkor se biztos, hogy a pusztán önkéntesen szerveződő tehetségprogramok között épp van a környéken egy olyan, amire az adott tehetségnek szüksége van.

Mindezeken túl azonban egy-egy iskola, profiljához illeszkedően, további területeken is láthat el olyan feladatokat, amelyek tovább erősítik tehetséggondozó mintaintézményi jellegét. Ilyen lehet például a publikációs tevékenység, a diákmentori tevékenység, az életvezetési, pályaorientációs tanácsadás, önkéntesek bevonása, szponzoráció megteremtése, civil szervezetek bevonása és bemutatkozási lehetőség biztosítása tehetségek számára.

A mintaintézményi jelleg hangsúlyozása azért is fontos, mert 38 intézmény – még akkor is, ha kiválasztásuk az egyenletes területi lefedettség elvét figyelemben tartva történt – még nem oldja meg az egyenlő hozzáférés problémáit. Ezért az ő multiplikátor szerepüktől is várjuk azt, hogy ebben a kérdésben közelebb jussunk a megoldáshoz.