Dr. Varga Zoltán Balázs

A szakképzés vonzerejének növelése:
pályaorientáció, pályaválasztás, beiskolázás kihívásai

Összegzés

A pályaorientáció és pályaválasztás az érintett társadalmi csoportok körében érdeklődésre számot tartó fogalmak. Megállapítható, hogy a gyakorlatban megvalósuló pályaorientációs tevékenység jelentős elmaradást mutat a gazdaság munkaerőpiacán megjelenő szakember-utánpótlási igény tekintetében. A klasszikus pályaorientációs intézmények (szülői tanácsadás, a középiskolák beiskolázási kényszere által sajátos módon befolyásolt beiskolázási kampányok, a tanulmányi eredményektől beskatulyázott továbbtanulás) megerősítést kaphatnak a szakképzés megújítása során megjelenő új iskolatípusoktól, tanulási utaktól, a szakképzés intézményrendszerének modernizációjától. A megújuló szakképző iskolák pedagógiai reformtörekvései a modern tanulási környezet megteremtésével a gazdaság szakember igénye, illetve a javadalmazási kilátások jelentős javulása mellé felzárkózva jelentős vonzerőt kölcsönözhetnek a szakképzésben való továbbtanulásnak.

Bevezetés

A szakképzésre vonatkozó pályaorientáció és pályaválasztás a releváns tudományos diskurzus gyakran érintett témája. A szakirodalomban számos írás lelhető fel a téma fontosságának hangsúlyozásáról, illetve a kapcsolódó tudományterületek elméleti koncepcióinak bemutatásáról.

Ebben a cikkben a pályaválasztás (illetve ezt megelőzően a pályaorientáció, vagy az ebből következő beiskolázás) kihívásainak tárgyalására vállalkozom. A „kihívás” kifejezés nagyban helytálló. Az elmúlt másfél évtized felvételi statisztikáit áttekintve egyértelmű következtetésként levonható, hogy a tudományos megalapozottság gyakorlatba történő átültetése javarészt előttünk álló feladat.

Az 38. ábra a középfokú felvételi eljárásban az elmúlt másfél évtized alatt az első helyes jelentkezések adatait mutatja. „A jelentkezés, különösen az első helyen történő jelentkezés, még nem jelenti azt, hogy valóban abban a képzési típusban is kezdi meg tanulmányait a tanuló, inkább az igényeket, vágyakat mutatja.” (Híves, 2016) A pályaorientációs tevékenység eredményességének vizsgálatakor ugyanakkor éppen az „igények, vágyak” kifejeződése tekinthető indikátornak. Az 38. ábra alapján láthatóak a felvételi eredmények is, melyek már az iskolatípusok kiegyenlítettebb helyzetét mutatják. A kiegyenlítettebb helyzet nem a pályaorientációs tevékenységek sikerének tudható be, hanem éppen az adminisztratív felvételi korlátok (például: ponthatárok) pályaválasztást befolyásoló hatásainak.

38.ábra

A szakközépiskolai és szakiskolai hatalmas jelentőségvesztés arról árulkodik, hogy nagy feladatok várnak a pályaorientációs intézményrendszerre. A továbbiakban a szakképzési centrumokat érintő pályaorientációs tevékenységre szűkítem a vizsgálatokat.

Pályaorientáció a szakképzésben

Hazai szakértők a pályaorientáció fogalmát különböző módokon határozzák meg, vizsgálva a pályaválasztás különféle külső és belső tényezőit.

Az egymástól eltérő meghatározások ugyanakkor egyöntetűen hangsúlyozzák a pályaválasztás folyamatelvűségét: a pályaválasztás nem egy olyan döntés, amely az iskolai, tanulási életszakasz lezárultával végérvényesen rögzül. Hiszen a társadalom, a gazdaság, a környezet, a technológiák változása – különösen a 21. század modern világában – az embert folyamatosan új és új döntéshozatali kényszer elé állítják. (Borbély-Pecze T., 2016)

Ezért rendkívül fontos, hogy már kisgyermekkortól fogva azokat a kompetenciákat alakítsuk ki, amelyek alkalmassá teszik az egyént nem csak a döntéshozatalra, de a megújulásra, a változtatásra, a rugalmasságra és innovációra is.

A sikeres pályaválasztás és szükség esetén a változtatásra való alkalmasság a társadalom szükséglete is; fontos, hogy megfelelő, hozzáértő, motivált szakemberek legyenek a megfelelő helyeken, akik a társadalom számára fontos, aktuális munkát végeznek, és azt szívesen és hatékonyan teszik.

Ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedékek sikeresek lehessenek ebben, elengedhetetlen, hogy segítséget kapjanak egyrészt családjuktól, másrészt a pedagógusoktól és pályaválasztási szakemberektől. E három fórum az, amelyek együttműködése segítséget nyújthat az egyéni kérdések megválaszolásában, az egyéni képességek feltérképezésében, az érdeklődés felkeltésében, az pályainformációk megismertetésében.

A pályaválasztás optimális ideje

A hazai közvélemény gyakran kritikával illeti, hogy a mai magyar iskolarendszerben a tanulók 14 éves korukban, az általános iskola elvégzése után döntenek arról, hogy milyen irányban tanuljanak tovább. Gyakran érvelnek amellett, hogy a 14 éves korú gyermekekben még nem alakult ki az a pályaválasztási érettség, amely képessé teszi őket arra, hogy a számukra valóban jól járható utakat átlássák, tisztában legyenek a változtatás lehetőségeivel. Így többnyire szüleik hozzák meg az életüket messzemenően befolyásoló döntéseket: iskolát választanak gyermeküknek, jó esetben a gyermeket is bevonva a döntési folyamatba. Ugyanakkor a tanulási út során elengedhetetlen a specializáció, azaz az általános felkészülési szakasz bizonyos életkorban szükségszerűen véget ér. Az elmúlt évek reformkísérletei bebizonyították, hogy az általános közismereti képzés 10. évfolyamig megnyújtott szakasza nem járult hozzá a szakképzés eredményességének növeléséhez. Ekkor ugyan későbbre tolódott a pályaválasztási döntés, mégsem vált tudatosabbá a döntéshozatal. Sőt, több esetben az elnyújtott általános tanulmányok, a tanulási kudarcok szaporításával elrettentették a gyerekeket a tanulástól.

Szerencsésebbnek ítélhető az a képzési program, mely az elmélyítő tudást adó általános képzési szakaszt egy sikeresen lezárt szakmai tanulmányok után helyezi el. A megnyújtott általános képzési szakasz 16 éves korig történő kitolása ellen szól az is, hogy a 16–17 éves korra a fiatalok kevésbé fogékonyak kétkezi fizikai munkára, holott korábbi tanulási kudarcaikat a gyakorlatorientált képzés apró manuális sikereivel tudják ellensúlyozni.

Az iskolatípusok befolyása a pályaválasztásra

Ma a Magyarországon középiskolát választó gyermekek többsége inkább sodródik, mint tudatosan választ, motiválatlan, megelégszik azzal, hogy helyette döntsenek. A középiskola kiválasztását a családon belül alapvetően az befolyásolja, hogy a gyermek milyen tanulmányi eredménnyel végezte el az általános iskolát: a jó tanulmányi eredményűek gimnáziumba mennek (elsősorban szüleik nyomására vagy családi minta alapján, hogy majd a felsőoktatásban tanulhassanak tovább), a gyengébb eredményűeknek „csak” szakgimnáziumi hely jut, a leggyengébbek pedig szakközépiskolában tanulhatnak. A család ezen kívül még azt mérlegeli, hogy melyik szakgimnázium/szakközépiskola van helyileg közel az otthonához, és sok esetben másodlagos az, hogy abban a szakképző iskolában milyen szakmai képzés folyik, alkalmas-e rá a gyermek, érdeklődik-e iránta.

Tehát – bár a szakgimnázium/szakközépiskola választásakor bizonyos képességek, motivációk figyelembe vétele jelen lehet (informatikai érdeklődés, sportolói ambíciók stb.) –, mégis nagyon sok esetben inkább csak a kényszerű továbbtanulási kötelezettség játszik szerepet a választásban. Az ilyen kényszer szülte iskolaválasztás valójában megalapozatlan. A valóban átgondolt, tudatos, az érdeklődési kört és képességeket figyelembe vevő középiskola-választás hiánya miatt sok tanuló a középiskolában szembesül azzal, hogy őt éppen azok a szakmai tantárgyak érdeklik a legkevésbé, illetve azon kompetenciái a leggyengébbek, amelyek az adott szakképző iskola fő arculatát adják. Így épp a szakma „kitanulása” lehetetlenül el számára, vagy legalább is nagy nehézségekbe ütközik, motiváltságát (ha egyáltalán volt), teljes mértékben elvesztheti, és később nem is helyezkedik el az adott szakmai területen.

Rendkívül fontos (lenne), hogy a pályaorientációs tevékenység már a középiskola választását megelőző időszakban biztosabb alapokat nyújtson mind a tanulóknak, mind családjuknak, hiszen a munkaerő-piaci változások nehéz kiszámíthatósága, a különféle foglalkozások követelményrendszere, valamint a tanulási utak sokfélesége és változatossága miatt a családoknak nagyon nehéz begyűjteni minden információt.

A pályaválasztás idejének megválasztásánál, illetve az adott iskolatípus okozta pályaválasztási befolyásnál előrébb való a pályaorientáció szakszerű elvégzése. A pályaválasztást érő kritikák a fent említett tényezőket (iskolarendszer, életkor, tankötelezettség) teszik felelőssé a kudarcokért, ahelyett, hogy egy professzionálisan kialakított pályaválasztási rendszer létrehozásán fáradoznánk.

Ám ha mégoly alapos és körültekintő is a pályaorientációs tevékenység a középiskolát megelőzően, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a középiskolás korba lépő 14 éves tanuló érdeklődési köre, céljai és prioritásai még kiforratlanok, nagymértékben változhatnak. Előfordulhat, hogy a középiskola kiválasztásakor a tanuló számára jó döntésnek tűnik egy adott képzési tartalmat oktató szakképző iskolát választania, a későbbiekben azonban változik az érdeklődése.

Ennél fogva a pályaorientációt segítő szakemberek feladata igen sokrétű (Watts, 2009):

• Pályatanácsadás:
• egyéni kérdések megválaszolása;
• motiválás.
• Pályainformációk nyújtása:
• információ nyújtása az adott szakképző iskolában folyó szakmai képzés tartalmáról, az iskola elvégzése után megnyíló karrierlehetőségekről, továbbtanulási utakról – ezáltal az érdeklődés felkeltése és fenntartása;
• más szakmák, foglalkozások sokféleségének bemutatása (például: pályabemutató filmek, szerepjátékok, üzemlátogatás, projektek stb. segítségével), annak érdekében, hogy a bizonytalan tanulók megismerhessék választási lehetőségeiket;
• a tanulók saját tapasztalatszerzésének, a kipróbálás lehetőségének sokoldalú biztosítása;
• a családok tájékoztatása a szakmai tudás megszerzéséhez vezető tanulási és továbbképzési utak sokféleségéről, az adott szakma művelésével várhatóan elérhető jövedelmekről;
• a munkaerő-piaci igények változásainak (legalább is rövidtávon kiszámítható tendenciáinak) folyamatos nyomon követése, és a tanulók ilyen irányú orientálása.
• Életpálya-építési kompetenciák oktatása:
• a tudatos és tervszerű stratégiák kiépítése;
• a tanulók egyéni adottságainak, képességeinek feltérképezése, és önismeretének, flexibilitásának, valamint kreativitásának fejlesztése.

Pályaválasztás a szakképzésben

A pályaválasztási döntés körülményeinek, befolyásoló tényezőinek megismerésére a hazai szakirodalomban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részére évente frissített elemzés jelenti a legkézenfekvőbb megoldást. A kiadvány hiánypótló; a téma iránt érdeklődőknek remek kiindulási alapot jelenthet a pályaválasztás előtt álló tanulók attitűdjének megismeréséhez.

„A pályaorientációs vizsgálat adatfelvételének keretében 9202 hetedik osztályos tanulót kerestek fel a területi kamarák szakértői. A tanulók közül már majdnem mindenki (91%) foglalkozott a továbbtanulás kérdéseivel. Közülük a legtöbben (86%) a szülőkkel való beszélgetést választották a tájékozódásra, 70%-uk osztályfőnöki órán, 24%-uk pedig iskolai pályaválasztási rendezvényen szerezte az információkat.” (Hajdu et al., 2016) Az elemzés áttekintése során szerezhető egyik legfontosabb benyomás, hogy a tanulók válaszaiban szinte egyáltalán nem jelenik meg a professzionális pályaorientációval való találkozás lenyomata. A szülői tanácsadás, illetve az osztályfőnöki órák szerepe évtizedes múltra tekint vissza, ugyanakkor vélhetően önmagukban nem lesznek képesek több tízezer tanulót vonzani a szakképzésbe. A pályaválasztási rendezvények takarhatnak modern fórumokat, ugyanakkor ezek többsége nyilvánvalóan „klasszikus” sulibörze.

„A jövőbeli foglalkozások tekintetében az állatgondozás, a szakácsmesterség és a számítógépes munka a legnépszerűbb a diákok körében.” (Hajdu et al., 2016) Úgy vélem, hogy a pályaorientáció gyakorlati fejlődésével hamar mérsékelhető az az információs deficit, mely ilyen módon leegyszerűsíti a 13–14 éves tanulók pályaválasztási ismereteit.

Megújult iskolatípusok és tanulási utak a szakképzésben

A szakképzés aktuális rendszerében nincs „zsákutcás” tanulási út. Sőt, az adott iskolafokot megelőző alacsonyabb iskolai végzettség/tananyagtartalom beszámításával a továbbtanulás nem jelent aránytalan időveszteséget.

A szakiskola által kínált tanulási út

„A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai nevelés-oktatása céljából a szakiskola a többi tanulóval sajátos nevelési igénye miatt együtthaladásra képtelen tanulókat készíti fel szakmai vizsgára.” [Nkt. 13/A. § (1)]

„Az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza, amely az alapfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődik, és … szakiskolában a kerettantervben meghatározott évfolyamon fejeződik be.” [Nkt. 5. § (1) d)]

A szakképzési HÍD által kínált tanulási út

„A Köznevelési és Szakképzési Hídprogramok segítséget nyújtanak a tanulónak a középfokú nevelés-oktatásba, szakképzésbe való bekapcsolódáshoz vagy a munkába álláshoz, valamint az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez a komplex, tanulmányi, szociális, kulturális, képességbeli és személyiségfejlesztést támogató pedagógiai tevékenységgel.” [Nkt. 14. § (1)]

A Szakképzési Hídprogramban a képzés ideje két év, a tanuló ösztöndíjat kap.

Bemeneti követelmény:

• az adott tanév végéig betöltött 15. életév, a belépés időpontjáig betöltött, legfeljebb 23. életév
• legalább 6 elvégzett osztállyal kell rendelkezni

Megszerezhető végzettség:

• alapfokú végzettséget igazoló tanúsítvány
• részszakképesítés

A szakközépiskolai tanulási út

„Az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza, amely az alapfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődik,és … szakközépiskolában a tizenegyedik évfolyamon fejeződik be.” [Nkt. 5. § (1) d)]

A 9–11. évfolyam komplex szakmai vizsgával zárul. Ha a szakközépiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma – a felkészítési időtől függően – az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól, és érettségi vizsgára felkészítő kétéves képzés követheti.

„(1) A szakközépiskolának öt évfolyama van, amelyből

1. a) három, az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges közismereti képzést és szakmai elméleti és gyakorlati oktatást magában foglaló szakképzési évfolyam, valamint
2. b) további kettő, érettségi vizsgára felkészítő évfolyam.

(2) Szakközépiskolának minősül az az intézmény is, amely a szakképzésről szóló törvény szerint kizárólag szakmai elméleti és gyakorlati oktatást folytat a szakképzési évfolyamokon.

(5) Alapfokú iskolai végzettség hiányában a szakközépiskolába történő felvétel feltétele:

a) a tizennegyedik életév betöltése, és

b) a szakközépiskolában szervezett Szakképzési Hídprogram szerinti tanév teljesítése.”[2]

A szakgimnáziumi tanulási út

Az alapfokú nevelés-oktatást követő szakasz, mely szakmai érettségi végzettséget adó érettségi, valamint az ehhez kapcsolódó szakképesítés megszerzésére, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra, szakirányú munkába állásra való felkészítésre irányul. Az általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyamon (9–12.) túl további, az OKJ szerint meghatározott szakképzési évfolyama van, ahol elméleti és gyakorlati oktatás folyik.

„… szakgimnáziumban a kilencedik évfolyamot nyelvi előkészítő évfolyam előzheti meg” [Nkt. 9. § (7)]

A felnőttoktatási tanulási utak

„Az alapfokú, az iskolai rendszerű szakképzést is magában foglaló középfokú nevelés-oktatás és a felsőoktatás az oktatási rendszer egymásra épülő, szerves részei. A köznevelés bármely iskolai szinten felnőttoktatásként is folyhat.”[Nkt. 3. § (7)]

A tanuló attól a tanévtől kezdve folytathatja a tanulmányait felnőttoktatás keretében, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.” [Nkt. 60. § (3)]

„A felnőttoktatásban az oktatás megszervezhető a nappali oktatás munkarendje, továbbá esti, levelező vagy más sajátos munkarend szerint. … Szakképző iskolában a nappali oktatás munkarendje szerinti felnőttoktatás azok számára szervezhető meg, akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel”. [Nkt. 60. § (7)]

Azok a tanulók, akik nem rendelkeznek a szakképesítés ágazata szerinti szakmai érettségi vizsgával, (gimnáziumi vagy egyéb, más szakképesítési ágazat szerinti érettségivel rendelkeznek), a szakgimnáziumban kétéves szakképzési évfolyamot követően tehetnek szakmai vizsgát.

A megújuló szakképző iskola tartalmi kihívásai

A szakképző iskolákra komoly szerep hárul a pályaorientációs tevékenységben. Ennek természetes oka az iskolai kapacitások feltöltésének kényszere. Emellett a megújult szakképzés rendszerében megjelenik a szakképzési centrumoktól pályaorientáció terén elvárt professzionális részvétel.

Tagadhatatlan, hogy a tartalmi megújulás jelentős belső erőfeszítéseket követel a szakképzésben dolgozó pedagógusoktól. Tapasztalat szerint a tantestületek alapvetően nyitottak a megújulásra. Olyan iskolák járnak ebben élen, ahol az igazgató meg tudja nyerni az izgalmas pedagógiai modernizációhoz kollégáit. Tartalékot jelenthetnek az erőfeszítésekhez a centrumok létrehozatalával stabilizált finanszírozási háttér, illetve a viszonylagos alacsony kihasználtságból adódó előnyök (lásd 39. ábra és 40. ábra, tájékoztatásul az egy pedagógusra jutó tanulók száma a szakképzés egészében az Európai Unióban 2014-ben 12,5 volt, forrás: EUROSTAT).

39. ábra

40. ábra

Az alábbi alfejezetekben a szakképzési centrum direkt és indirekt hatású pályaorientációs lehetőségeit foglalom össze.

Az online jelenlét

„Az adatok szerint a diákok leginkább az internetről tájékozódnak: 86%-uk innen szerzi az információkat.” (Hajdu et al., 2016)

Oktatási marketingkommunikáció

A sikeres beiskolázás egyik titka kétségtelenül a jól tervezett marketingkommunikáció. Mai, reklámoktól zajos világunkban hatalmas kihívás a tanulás divatossá, kívánatossá tétele a fiatalabb célcsoport, az Y–Z generáció körében. Szerencsére, a klasszikus marketingeszközök mellett, az újmédia elérése is sokat segít a hatékony kommunikációban. A magasabb tanulási hajlandósággal rendelkező felnőttek esetében is már elsődleges a web-alapú tájékozódás, így nem csak a reklámcélú megjelenés, hanem a részletes információ átadása is fontos az on-line platformon. Mindezek mellett, a meglévő tanulók elköteleződését segít növelni a hatékony tartalomgyártás és a belső kommunikáció, de ez jó eszköz arra is, hogy a külső szemlélők bepillantást nyerhessenek egy köznevelési intézmény mindennapjaiba. Megállapítható, hogy a három fő célcsoport (pályaválasztás előtt álló gyerekek-fiatalok – felnőttképzésbe bevonhatók – már tanulók) elérésnek kiváló eszközei lehetnek a különböző webes alkalmazások, amelyek költséghatékonyan állnak rendelkezésre a legtöbb oktatási szereplő számára.

Tervezés – a jó stratégia

A jó stratégia megválasztásához elengedhetetlen a pontos tájékozódás, a célcsoportok felállítása és néhány, jól megválasztott marketing-mérőeszköz. Kezdeti lépésként ajánlott a beiratkozó tanulók tájékozódási preferenciáit, valamint a kezdő évfolyamok internetezési szokásait felmérni. Ebből máris láthatóvá válik, hogy mely platformokon lehet hatékony a kommunikáció, illetve hova érdemes átcsoportosítani az elérésre fordított erőforrásokat. Felméréseink szerint a beiratkozó tanulók értesülési forrásként 50%-ban a Google keresőt használják.

Fontos még a működtetés és a kommunikáció finomhangolásában a klasszikus ügyfélkapcsolati megoldások (CRM) használata is, mint például: a tanulói elégedettség mérése, azaz az elvárások és ígéretek összevetése a kapott szolgáltatással. Idetartozik, hogy az iskolatitkárságok és centrumok ügyfélszolgálatának felkészítése, valamint monitorozása elengedhetetlen egy új, ügyfélorientált szemlélet bevezetéséhez.

Az elsődleges célcsoport és az internethasználat

Megállapítható, hogy az Y–Z generáció elérése az offline média bármely felületén hasztalan pocsékolás. Sőt, egy klasszikus weboldal sem nyújt elegendő ingert egy mai fiatalnak. Ugyanez igaz a közösségi média csatornáira is, nem elég ott lenni, aktívan használni is kell. Gyors, ismételt és személyes kommunikáció szükséges, mobileszközön is elérhető formában.

A Social Web, a blogok és az infotainment

Eltalálni a hiteles, arculatnak megfelelő, mégis figyelemfelkeltő tartalmat nem könnyű. Alapvető igazság, hogy sokkal kevésbé a minőségen, mintsem a rendszerességen van a hangsúly, ehhez pedig nem elegendő pár kötelező plakát és ballagási fotó megjelenítése. Az újmédia formai követelménye a gyorsan megosztható, szórakoztató tartalom és a folyamatos jelenlét, itt kell összetett információkat továbbítani éppúgy, mint reklámozni és online ügyfélszolgálatot tartani.

Jó tartalomgyártási megoldás például: a blogolás, akár helyettesíthet iskolaújságot is, de kiválóan használható eseménymarketinghez és tanulói tartalmak bemutatásához, vagy szakmai információk közérthető magyarázatához. Elengedhetetlen a vizuális tartalmak aktív készítése is, videó- és fotószerkesztés, valamint a megosztás is lehetséges egy átlagos okostelefonnal és az erre optimalizált webes platformmal.

Elérés növelése, fizetett hirdetések

Ha már van tartalom, akkor lehetséges az elérés növelése. Ingyenes megoldásként használható a már meglévő tanulók és a pedagógusok aktivizálása a megosztásra. Hozzáértő informatikus munkatárssal elvégezhető az intézményi honlap keresőbaráttá tétele és kellő metaadattal való ellátása, a minél jobb keresési sorrend eléréshez.

A legtöbb online hirdetéskezelő rendszere lehetővé teszi a kattintás-alapú fizetést éppúgy, mint a célcsoport földrajzi, vagy érdeklődési behatárolását is. Ezek a beállítási lehetőségek messze a szórólap hatékonysága fölé emelik a targetálható hirdetéseket. A BGSZC Szakmák éjszakája 2016 hirdetés kampányában egy A5 méretű szórólap legyártása és eljuttatása 5,5 forintba, míg egy fő elérése a Facebookon csak 2,7 forintba került.

Vonzó pedagógiai innovációk

Néhány példa a Budapesti Gazdasági SZC pedagógiai gyakorlatából:

• Pedagógiai innovációk, módszertani megújulás eredményeként a frontális tanórákat a tanulók aktivitását megkövetelő, kooperatív munkaformák váltsák fel. A tudásmegosztás támogatására, illetve az eredmények kölcsönös megismerése érdekében célszerű egy szabad óralátogatási időszak kijelölése (évi 15-20 nap). Mindezek hátterét az elmúlt évtizedekben a tartalmi megújulást szolgáló, sikeresen lezárt projektek, tanártovábbképzések jelentik.
• A tanár-diák mentorálás intézménye mellett célszerű támogatni a diák-diák mentorálást is. Ez kortárs támogatás elősegítheti az iskola elfogadottságának növelését.
• Nagy szükség van az önálló tanulásra és az ebből adódó kalandokra és a felfedezés élményének megtapasztalására. A tanárok ezért minden tantárgy esetében a tanmenet mellékleteként megjelölnek tanévenként minimum kettő témazáró dolgozathoz kapcsolódó, projekt jellegű házi feladatot, melyek egységesen a témazárók értékelésének 30%-át adják. Ezeket (tartalom és a kapcsolódó témazáró megjelölésével) szeptember 15-én az iskola honlapjának házi feladatok menüjében kerülnek közzétételre.
• Minden iskolában a második félévben az iskola összes tanulójának bevonásával iskolai szinten megválasztott, szakmai téma köré projekthetet szervezünk.
• Célul tűztük ki, hogy évente egyszer minden tanulónk eljusson egy termelő üzembe, szakszerű üzemlátogatás céljából. Az így szerzett tapasztalatok beépülnek az iskolai módszertanba, és támogatják a pályán történő elhelyeszkedést.

Vonzó infrastruktúra

A Szakképzési Centrumok jelenlegi finanszírozási keretei lehetővé teszik a modern pedagógiai módszereket támogató eszközök (fokozatos) beszerzését. A tanulók számára vonzó iskolát jelent, amelyben a modern kor követelményeinek megfelelően például: az iskolaépületeket lefedő, működőképes WIFI, tanórai tablet, mobileszköz használat áll rendelkezésre. Mára egy tanterem alapszintű felszereltségéhez tartozik a tanári számítógép és projektor.

A szebb iskolaépület komfortosabb iskolai tartózkodást tesz lehetővé. Bizonyos iskolaépületek (épületrészek/helyiségek – például: mosdók) jelentősen rosszabb állapotúak, mint sok tanuló esetében otthon. Az ebből származó rossz benyomások befolyásolhatják a tanulók közérzetét, csökkenthetik a tanulási kedvet.

A beiskolázás kihívásai

Az elmúlt években Magyarországon jelentősen és gyorsuló ütemben bővült a foglalkoztatottság. Jelenleg közel 4,4 millió fő a foglalkoztatottak létszáma (lásd 41. ábra).

41. ábra

A gazdasági fellendülés – a foglalkoztatotti létszám bővülése mellett – az üres álláshelyek számának jelentős növekedését is eredményezte. A statisztikákban megjelenő 55 ezer darab üres állást (lásd 42. ábra) szakértők a valóságban több százezres nagyságrendűnek becsülik.

A fenntartható gazdasági növekedés kiemelten fontos eleme a modern termelés kihívásaira felkészítő szakképzési rendszer. Továbbá, a szakemberhiány mérséklése elengedhetetlen feltétele a stabil gazdasági növekedésnek, így kiemelkedő szerep jut a megfelelő volumenű szakember-utánpótlás kibocsátására képes szakképzésnek.

„A demográfiai változásokra visszavezethető tanulólétszám-csökkenés nem egyenletesen oszlott meg az oktatási rendszeren belül: elsősorban a szakiskolákat érintette hátrányosan a drámai létszámcsökkenés. A felmérések alapján a tanulók képességeinek, tudásának oldaláról jelentkező, hátrányos minőségbeli eltérések is a szakképzésben csapódtak le.” (Juhász (2016))

42. ábra

43. ábra

A 43. ábra jól szemlélteti, hogy az alapfokú és a középfokú iskolákban tanulók létszámcsökkenéséhez viszonyítva is jelentős a szakiskolában tapasztalható visszaesés (25 év alatt a 225 ezer fős tanulólétszám 100 ezer fő alá csökkent). A szakközépiskola a vizsgált időszak alatt ugyan valamelyes ellensúlyozta a szakiskolai tanulók létszámcsökkenését, de mára ez az előny eltűnt, így 1990-hez képest 130 ezer tanulóval kevesebb a szakképzésben résztvevők létszáma.

A szakképzési centrumok létrejöttével az idei évben a felnőttoktatási beiskolázási létszám jelentősen bővült. A 2015. 10. 01-jén a felnőttoktatásba beírt közel 21 ezer tanuló után idén az előzetes becslések szerint ez az adat 40 ezer fő.

Az iskolai szintű beiskolázás dilemmái

A köznevelési intézmények életében kulcsfontosságú terület a beiskolázás, amelynek sikeressége alapvetően rövid, illetve hosszú távon is befolyásolja az intézmény működését, adott esetben fennmaradását, további fejlődését.

Az elmúlt évek demográfiai tendenciái arra ösztönözték az intézményeket, hogy kilépjenek komfortzónájukból, gyorsabban reagáljanak a kihívásokra és átgondolják, milyen módon tudják biztosítani azt az optimális tanulólétszámot, amely mind az intézmény kihasználtságát, mind a szakmai munka sikerességét biztosítja.

A beiskolázási stratégia megalkotása és megvalósítása sok esetben arra kényszerítette az intézményeket, hogy szembenézzenek aktuális helyzetükkel és alapos elemzés tárgyává tegyék azt.

Ez sokszor kellemetlen felismerésekre vezetett:

• Az intézmény alapvető adottságain nem lehet változtatni: földrajzi elhelyezkedés, szocio-kulturális környezet, hagyományok.
• Olyan célokat tűzött ki az intézmény, amely nem egyezik lehetőségeivel.
• Adott esetben olyan alul- vagy fölülértékelési tendencia mutatható ki, amely téves irányba terelte az intézményt, ezáltal a középtávú stratégia alapos átgondolást igényel. Jövőképét módosítani szükséges.

A tantestületeken belül számos esetben felmerült a kérdés, hogy az iskola optimális működéséhez nélkülözhetetlen tanulólétszám biztosításával (fenntartói elvárások teljesítésével) felhígul az iskola, a tanulási teljesítmény jelentős romlása figyelhető meg a felvett tanulók körében. Sok pedagógus véli úgy, hogy az ezzel járó kihívások ellehetetlenítik az oktató-nevelő munkát, így az egyre nagyobb elvárások elé állított pedagógusok nem képesek ezeket teljesíteni.

Hasonló megítélés alá esik a sikeres beiskolázással összefüggő feladatok ellátása is: bemutató órák, népszerűsítő előadások tartása, általános iskolák látogatása, oktatási kiállításokon iskolájuk bemutatása. A belső munka növekedése számos esetben ellentéteket gerjeszt és bizonyos munkajogi kérdéseket is felvet: pld. szerepel-e a pedagógus munkaköri leírásában a feladat ellátására vonatkozó kötelezettség, visszautasítható-e a felkérés bizonyos plusz feladatok elvégzésére, a munkaidő mely részében teljesíti a pedagógus a feladatot, el kell-e rendelni a beiskolázással kapcsolatos plusz feladatot. A tapasztalatok szerint egyre kevesebb pedagógus ösztönözhető ilyen jellegű plusz feladatok ellátására.

A pedagógusok egyértelmű elvárása az iskola vezetősége felé, hogy ne legyenek elbocsátások, az intézmény biztosítsa a teljes foglalkoztatáshoz szükséges óraszámot minden pedagógus részére, a munkaterhelés legyen egyenletes. A beiskolázás megvalósítása ilyen módon szorosan összefügg bizonyos humánpolitikai kérdésekkel mind centrum, mind tagintézményi szinten.

Alapvető dilemmaként jelenik meg a kevés tanuló, megszűnő státuszok, a sok tanuló, túl sok feladat, csökkenő színvonal kérdésével szemben. Ebből a megközelítésből mindkét beiskolázási helyzet kritizálható és ezek a kritikák jelen is vannak a mai köznevelésben. Ezeknek a jelenségeknek a kezelése elsősorban az intézményvezetőkre hárul, ők magyarázzák a fentiekben vázolt megoldások miértjeit.

Az intézmény vezetőjének azonban alacsony kihasználtság, rossz beiskolázási adatok esetén nincs választása. Az iskola fennmaradásának, az álláshelyek megőrzésének érdekében cselekednie kell.

Az intézmény beiskolázási stratégiájának alapvető kérdése a központi írásbeli felvételi eredmények beszámításának, szóbeli elbeszélgetés lehetőségének mérlegelése. A megfelelő stratégia alkalmazásánál figyelembe kell venni például, hogy az adott iskola tantestülete mennyire képes egy szóbeli beszélgetésnél elsősorban a diák készségeit, képességeit felmérni és elvonatkoztatni például külső megjelenésétől.

A beiskolázás esetén alapvető kérdés, hogy az iskolának milyen a képzési struktúrája: képes-e az érettségi vizsga letétele után megfelelő tanulólétszámmal szakképző osztály indítására vagy eleve kudarcra ítéltetett a 4+1 évfolyamos modell a kevés felvett tanuló és a lemorzsolódás miatt.

A beiskolázás támogatása

A beiskolázás iskolai szintű szervezésén túl nagyobb teret kell kapnia az intézményhálózat szintű rendezvényeknek. A változó társadalmi igények azt eredményezték, hogy a lecsupaszított, tényszerűen közlő módszerek helyett előtérbe kerültek a fiatalos szórakozásnak is teret engedő, fesztivál jellegű, illetve tartalmas családi programokat nyújtó rendezvények.

A részvételen alapuló pályaorientációs rendezvények

A jövőben várhatóan kulcsszerep jut olyan pályaorientációs/pályaválasztást segítő rendezvényeknek, amelyek a „szakképzést újszerű, interaktív, szabadidős programok keretében népszerűsítik”. (Rozványi, 2016.)

Szakmák éjszakája

2016. április 15-én először került megrendezésre országszerte a Szakmák éjszakája c. programsorozat, amely a rövid távú pályaorientációs hatásokon túl a szakképzés imázsának hosszabb távon történő építését célozta. Az interaktív tevékenységekkel, a szakmák kipróbálásának lehetőségével, valamint különféle bemutatók szervezésével tarkított programok nemcsak a felső tagozatos diákok, hanem a családok érdeklődését is felkeltették. A szervezők külön ügyeltek arra, hogy a programok korcsoportok szerinti bontásban kerüljenek meghirdetésre.

A programsorozat országosan ingyenesen, többnyire előzetes regisztráció nélkül elérhető volt. A programokkal egyúttal a szakképző intézmények telephelyein mutatkoztak be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az oda látogató tanulók, szülők, érdeklődők a beiskolázáskor, intézményválasztáskor rendelkezzenek ismerettel, tapasztalattal az adott iskolára vonatkozóan. A rendezvénysorozatot egységes brand, arculat jellemezte, az ötletadó és az országos rendezvény koordinátora a Szegedi Szakképzési Centrum volt.

„A SZÉJ legfontosabb eredményei:

• 121 településen zajlottak a programok;
• a résztvevő tagintézmények száma: 341 (ebből 299 a saját helyszínén, 42 más tagintézményben, vagy központi helyszínen mutatkozott be);
• nyolc határon túli magyar iskola vett részt a programokon, magyarországi helyszínen;
• 4980-féle program valósult meg;
• a programok megvalósításában 8096 pedagógus működött közre,
• a látogatók száma 43 572 volt – ezzel már első alkalommal a legnagyobb pályaorientációs rendezvénnyé vált Magyarországon.” Rozványi (2016)

„Mi a Pálya?” műszaki pályaválasztó fesztivál

Az NSZFH a szakképzési centrumok bevonásával a közeljövőben több pályaorientációs rendezvényt szervez. Ennek egyike a „Mi a Pálya?” műszaki pályaválasztó fesztivál országos kiterjesztése. „A fesztivál elsődleges célja, hogy élmény alapú elven felszínre hozza a pályaválasztás előtt álló gyerekekben lévő érdeklődést a műszaki pálya iránt.” (Mi a pálya? 2016.)

Európai Szakképzés Hete

A szakképzési centrumok csatlakoztak az Európai Szakképzés Hete 2016 című rendezvénysorozathoz.

A program a pályaválasztás egyik leglényegesebb tartalmi momentumát ragadja meg.

„Mindenki tehetséges valamiben. Egyesekben a tehetség már megnyilvánult, másokban még rejtve van.

A szakképzés európai hetét az Európai Bizottság hirdette meg abból a célból, hogy az Európa-szerte megrendezésre kerülő helyi, regionális és nemzeti rendezvények révén vonzóbbá tegye a színvonalas szakismereteket biztosító és minőségi munkahelyek betöltését lehetővé tévő szakoktatást és szakképzést. A szakképzés európai hetén részt vevő érdekeltek lehetőséget kapnak arra, hogy megosszák egymással a szakképzés terén elért azon kiemelkedő eredményeiket, innovatív oktatási gyakorlataikat és sikeres szakmai programjaikat, amelyek ösztönözik a gyakornoki képzést, a munkahelyi tanulást, a továbbképzést, az átképzést, valamint a vállalatok és az oktatás közötti fenntartható együttműködést.” (TKA, 2016)

Irodalomjegyzék

BORBÉLY-PECZE T. (2016): Szakképzés és pályaorientáció – tévutak és lehetőségek. In: Educatio 2016/1. 59–69. p.

HÍVES T. (2016): Választások és lehetőségek – a középfokú továbbhaladás statisztikai elemzése. In: Educatio 2016/1. 111–120. p.

WATTS, A. G. (2009): The relationship of career guidance to VET OECD, Paris.

JUHÁSZ JÓZSEFNÉ (2016): A 2016/17. tanévet érintő változások a szakképzés tartalmi szabályozásában. In: Szak-és felnőttképzés, 2016. különszám 13–17. p.

ROZVÁNYI D. (2016): Gondoljunk másképp a szakképzésre! Pályaorientációs tevékenység a szakképzési centrumokkal együttműködve. In: Szak- és felnőttképzés. 2016. különszám 47–53. p.

MI A PÁLYA? (2016): URL: http://miapalya.mee.hu/mi_ez_a_fesztival

EURÓPAI BIZOTTSÁG (2016): Legyen részese Ön is „A szakképzés európai hete” elnevezésű programsorozatnak. URL: http://www.tka.hu/docs/palyazatok/dgempl_vet_skills_week_guidelines_hu_accessible.pdf

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (1): Szakközépiskolai nevelés és oktatás (1990–) URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zoi005.html

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2): A foglalkoztatottak száma korcsoportok szerint, nemenként (1998–). URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf006.html és
Gyorstájékoztató:foglalkoztatottság. URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog1608.html

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (3): Üres álláshelyek száma és aránya.
URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli027c.html

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (4): Oktatás (1960-)
URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsi001b.html

Except from the publication: On the way to 2020: data for vocational education and training policies. Country statistical overviews, ISBN 978-92-896-1850-2 © Cedefop, 2015
URL: http://www.cedefop.europa.eu/files/5545_en.pdf

Hajdu M., Limbek Zs., Makó Á., Nábelek F (2016): Általános iskolások pályaválasztása 2016. Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet, Budapest
URL: http://www.mkik.hu/hu/magyar-kereskedelmi-es-iparkamara/palyavalasztas-palyaorientacio-11013

EUROSTAT: Ratio of pupils and students to teachers and academic staff by education level and programme orientation.
URL: http://ec.europa.eu/eurostat/web/education-and-training/data/database

 

[1] Híves, 2016

[2] Nkt. 13. §

[3] KSH (1)

[4] KSH (2)

[5] KSH (1) és (3)