Elter András

Kihívások és válaszok.
Az Új Nemzedék Központ tehetségfejlesztési koncepciója

Bekapcsolódás a Nemzeti Tehetség Program megvalósításába

Az utóbbi években főként ifjúságszakmai témákban érintett[1] Új Nemzedék Központ (ÚNK) 2014-ben mint a Család és Ifjúságügyi Államtitkárság háttérintézménye lépett a Nemzeti Tehetség Program pályázati konstrukcióinak megvalósítói közé. 2015 tavaszától a Nemzeti Tehetség Program több meghívásos pályázatát is elnyerve,[2] a társaság önálló szervezeti egységet (jelenleg Tehetségfejlesztési Igazgatóság) hozott létre a tehetségszakmai fejlesztések megvalósítására. Az Új Nemzedék Központ megszervezte a Tehetség Roadshow nevű interaktív vidéki rendezvénysorozatot, amely tehetséges fiatalok és családtagjaik, valamint tehetséggondozó pedagógusok találkozásának színtere lett, az OKTV Díjátadó Ünnepséget, valamint az Országos Tehetséggálát, amelyeken a Bonis Bona díjak nyertesei részesültek elismerésben. Az ÚNK az OKTV történetéről kiadványt készített,[3] és nyolc különböző területet érintő tehetségműhelyt mutatott be multimédiás felületeken a közönségnek[4]. 2015 második felében újabb négy, Nemzeti Tehetség Programhoz kapcsolódó projekt[5] megvalósítását kezdte meg, melynek keretében iroda nyílt, illetve tehetséggondozó és közösségszervező program indult Londonban, tehetségmentor tematikájú pedagógus-továbbképzés került kifejlesztésre hazai és határon túli tehetséggondozó pedagógusok számára, kidolgozásra került a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek koncepciója és kiválasztásuk eljárásrendje,[6] folytatódott a Bonis Bona díj és az OKTV-nyertes tanulók felkészítő tanárainak elismerése, továbbá a tehetséges fiatalok médiában történő megjelenésének támogatása. A 2015 során zajló hazai forrású NTP projektekkel párhuzamosan az ÚNK, konzorciumi partnerével, a MATEHETSZ-szel közösen megkezdte az EFOP-3.2.1-15-2016-00001 „Tehetségek Magyarországa” program kidolgozását, majd 2016. január 4-től a kiemelt projekt fizikai megvalósítását. A 2016-os évben már nyolc új, hazai NTP forrásból támogatott pályázati program indult[7] – köztük a csak konvergencia régiókra kiterjedő „Tehetségek Magyarországa” projekt Közép-Magyarország régióra kidolgozott hazai tükörprojektjei – melyek jelenleg is párhuzamosan valósulnak meg a kiemelt uniós projekttel. A „Tehetségek Magyarországa” projekt 2020 végig 6,5 Mrd Ft támogatásból szerteágazó feladatokat valósít meg. A projekt főbb tevékenységcsoportjai konzorciumi tagok szerint bemutatva a következők:

• A tehetségszűrés, -azonosítás rendszereinek, komplex eszközeinek fejlesztése, pilot programok megvalósítása (ÚNK);
• Kutatások és jó gyakorlatok azonosítása a tehetséggondozásban (ÚNK, MATEHETSZ);
• Tehetségtámogató környezet kialakítása (rendezvények, műhelyek, képzések, kommunikáció) (ÚNK, MATEHETSZ);
• Speciális csoportos tömbösített tehetségfejlesztő programok (készségfejlesztés, versenyfelkészítés, táborok stb.) (ÚNK, MATEHETSZ);
• Egyéni támogatások (fejlesztés, mentorálás, mentális támogatás, utazás) (ÚNK, MATEHETSZ);
• Minősített Tehetséggondozó Műhelyek támogatása (ÚNK);
• A tehetségsegítés regionális rendszereinek koordinációja, fejlesztése (ÚNK, MATEHETSZ);
• Tutor segítői szolgáltatás kialakítása a tehetségek támogatása érdekében, tutorhálózat működtetése teljes területi lefedettséggel (MATEHETSZ);
• Ösztöndíjak a programokba bevont fiatalok részére (MATEHETSZ).

47. ábra: Az Új Nemzedék Központ 2016–2017-es tanítási évben zajló tehet-séggondozási projektjei

Globális kihívások

A háttérintézményi perspektívából „megérkező” sokszínű feladatok részben aktuális szakmapolitikai döntések, részben hosszabb távú[8] és egy növekvő állami szerepvállalás[9] önértelmezését is tükröző mintázatokat rajzolnak ki. Ennek kapcsán a megvalósító szervezet feladata egyrészt a stratégia értelmezése, másrészt egy karakteres koncepció megformálása. Koncepción jelen előadásban egyrészt a tehetségfejlesztés, mint beavatkozási terület rendszerezett kihívásait és ezekre válaszoló eszközrendszerét, másrészt ezzel összefüggésben azokat a fejlesztői elveket és eljárásokat értjük, amelyek lényegileg hatnak az elemi szintű fejlesztések logikájára, összefüggéseire.

Az Új Nemzedék Központ sajátos pozícióból, az ifjúság perspektívái felől tekint a tehetség kérdéskörére, így megközelítésmódja erőteljesen jövőorientált. Ebből következően nem kizárólag a pedagógia feladatai és lehetőségei felől tekint a témakörre, hanem a tehetség hasznosulásának, érvényesülésének szempontjából is. A két, a (pedagógiai, pszichológiai versus közgazdasági, HR) szakirodalomban és a hétköznapi gondolkodásban (pl. iskolai sikerek versus kórházi várólisták) is gyakran elkülönülő megközelítés szembeállítása helyett azok integrálására van szükség az elemzés és a beavatkozás területén egyaránt.

Az 1990-es évek folyamán jelentek meg a közgazdasági szakirodalomban a tehetségválság, tehetséghiány, tehetségháború[10] kifejezések. Az alábbiakban Szabó Katalin innovációkutató tanulmányára[11] támaszkodva, attól némileg eltérő hangsúlyokkal és csoportosításban tekintjük át a tehetség, mint szűkülő erőforrás jelensége, a tehetségválság okait.

• Technológiai fejlődés felgyorsulása és a kutatási szféra kiszélesedése – A tehetség, a tehetségek iránti megnövekedett kereslet elsőként említendő oka a felgyorsult technológiai fejlődés, a tudásigényes technológiák térnyerése, rohamos fejlődése. Ennek hátterében főként az informatika legkülönbözőbb szektorokba való behatolása, illetve a kutatások és kutatási eredmények világháló segítségével történő rohamos terjedése, gyorsító hatása áll.
• Ismeretek formalizálásához szükséges átfutási idő lerövidülése – A gyorsuló fejlődés egyik következménye, hogy az új ismeretek formalizálására, átadására szolgáló idő sokszor meghaladja az adott ismeret szavatossági idejét. Ennek következtében az egymással versenyző nemzetek, vállalatok ma már nem elsősorban a technológiákat igyekeznek megszerezni, másolni, hanem magukat az információt hordozó és alkalmazni képes kreatív munkavállalókat.
• Oktatási rendszerek rugalmatlansága – A fentiekből következik, hogy a legadaptívabb oktatási rendszerek is konzervatív pozícióba szorulnak, szükségszerűen részben elavult tudást és inadekvát készségeket adva át a tanulóknak számára. Legszembeötlőbb példája ennek az IKT eszközök használatában megmutatkozó generációs különbségek, a tudásbirtokos szerepének felcserélődése és az ebből származó konfliktusok. A tudás sokszor a munkaerőpiacon egy adott munkakörön belül is hamar elavul, így a tehetség legkeresettebb formája, a rugalmas, tanítható, az eltérő feladatok közt váltani képes verzatil tehetség.
• Immateriális termékek iránti kereslet és a testreszabás iránti igény megnövekedése – Az ipari tömegtermelés korszaka után korunk sajátossága, hogy szükségleti szerkezetünkben megnövekedett az immateriális és egyre inkább a testre szabható termékek aránya, az élményfogyasztás, amely szintén gerjeszti a magas szintű, kreatív emberi erőforrás iránti keresletet.
• Rutin jellegű feladatok automatizálása, tehetségigényes állások arányának növekedése – Világszerte általános jelenség a képzetlenebb csoportok körében jelentkező munkaerő túlkínálat, a széles körű munkanélküliség, mivel a gépesítés, automatizálás, robottechnológia révén egyre többféle rutinszerű feladatot vesznek át az embertől a gépek. A folyamat mögött álló technológiák, az azokat előállító, egymással versenyző vállalatok és szektorok ugyanakkor az automatizálást lehetővé tevő technológiák fejlesztőinek és kulcsfelhasználóinak ritkaságával küzdenek, ezen a térfélen fokozódik a munkaerőhiány, a túlkereslet. Különösen a mérnöki (különösen az IT szektorban), orvosi, tanári és üzleti pályákon mutatkozik egyre égetőbb hiány, ezen belül is különösen a minőségi munkaerőhiány a jelentős.
• Lapos szervezetek, munkavállalói autonómia felé való eltolódás – Az automatizálás, illetve bizonyos, az informatika segítségével hatékonyabbá tehető folyamatok egyre gördülékenyebbé teszik a szervezetek irányítását, így a csúcsvezetés és beosztott munkavállalók közti többlépcsős hierarchikus és kommunikációs közvetítő láncszem, a középvezetők rétege fokozatosan leépül. A folyamat következménye, hogy a munkavállalók a korábbinál nagyobb önállóságra kényszerülnek, így toborzásukkor is egyre hangsúlyosabbá válik az egyéni problémamegoldás, kezdeményezőkészség és kreativitás.
• Demográfia és agyelszívás – A fejlett ipari társadalmak, ezen belül a nyugati és egyes távol-keleti országok jellemzően elöregedő korosztályi struktúrával rendelkeznek. Ez önmagában is kettős nyomás alá helyezi a tehetségek iránti keresletet. Egyrészt az aktív dolgozók, köztük a tehetségesek száma is csökken. Másrészt a fizetőképes időskorúak arányának növekedésével fokozódik a kereslet olyan tudásigényes szolgáltatások iránt, mit az egészségügy. Az elöregedő korstruktúrával rendelkező fejlett országok az agyelszívás klasszikus generálói. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália mellett Nyugat- és Észak-Európa fejlett országai a legjelentősebb ilyen térségek. Hosszútávon – túllépve a népességrobbanás korszakát – az elöregedés és az általa gerjesztett tehetséghiány átterjed a világ fiatalabb társadalmaira is, tovább mélyítve a tehetségválságot.
• Gyorsan fejlődő gazdaságok és fordított agyelszívás – A fentebb tárgyalt térségek egocentrikus perspektívájából tehetségvámpírként is emlegetik azokat a feltörekvő gazdaságokat (Kína, India, Brazília stb.), amelyek az utóbbi évtizedekben indultak el a robbanásszerű gazdasági növekedés útján. Jellemzőjük, hogy a tehetségek iránti kereslet a felpörgő gazdaság munkaerőigénye miatt csillapíthatatlan. Ezen országok némelyike, pl. Kína,[12] Dél-Korea[13], újabban, kellő ösztönzők birtokában, képes arra, hogy a munkaerőigényét akár azokból az országokból is pótolja, ahová polgárai korábban az agyelszívás útvonalain távoztak. A jelenséget nevezzük fordított agyelszívásnak.

Az egyes nemzetek, államok közötti küzdelem esélyeit sok tényező befolyásolja, a következőkben a teljesség igénye nélkül három jelentős, Magyarország szempontjából is jól értelmezhető dimenziót emelünk ki.

• Az első az országok technológiai fejlettségéből adódó előny. A tehetségek áramlása nem a kiegyenlítődés, hanem pozitív visszacsatolás törvényszerűségét követi. A tehetség többnyire nem oda áramlik, ahol kevés van belőle, hanem oda, ahol már sok.[14] Ennek oka, hogy a tehetségkoncentráció által indukált fejlődés fokozza a versenyt, az egyre gyorsabban változó technológiák újabb és újabb kreatív elméket vonzanak az adott térségbe, ami egyfajta pozitív visszacsatolásként tovább pörgeti a fejlődést. A jelenségre a legismertebb példa a Szilicium-völgy, ahol a világ legismertebb információs-technológiai cégeinek központja is megtalálható, és globális tehetségvonzó képessége közismert. Hasonló térségek a világ több táján is megtalálhatók.

A másik fontos tényező a gazdaságok méretéből adódó előny. Számos jelentős területű/lakosságszámú ország, és nem csak a legfejlettebbek, rendelkeznek azzal a képességgel, hogy erejüket stratégiai területeken döntő eredményt kivívva, koncentráltan vessék be. Ez a képesség olyan kulcsterületeken jelenthet behozhatatlan előnyt, mint például csúcstechnológiák bevezetése, az űrkutatás vagy az oktatási rendszer fejlesztése a lakosság egy kiemelt csoportja körében. Legkézenfekvőbb példa Kína, amelyről számos meglepő értesülés közül csak egyetlen idei hír a világ legnagyobb, 500 m átmérőjű –az eddigi Puerto Ricoi csúcstartót 200 m-rel felülmúló – rádióteleszkópjának üzembe helyezése, amely egyetlen pillanatkép arról, hogy egy koncentrált beruházás egy meghatározott területen hosszútávon is nehezen leküzdhető előnyt biztosíthat egy ország számára egy fontos kutatási területen. Az kínai állam kivételes mozgásterére jellemző, hogy a tiltakozások ellenére a beruházás a több, mint 8000 lakos áttelepítésével tudott megvalósulni.[15] Talán még meglepőbb, hogy a legszegényebb kontinens, Afrika legnépesebb országa, az időnként élelmiszersegélyeket fogadó és a közelmúlt híreibe leginkább terrorcselekmények révén bekerülő Nigéria is saját űrprogrammal rendelkezik.[16]

A harmadik dimenzió az országok demográfiai kapacitásából származó előny, ami a világ fejlődő térségeiben az agyelszívás jelensége ellenére versenyképessé tesz olyan országokat, ahol már jelentős befektetések történtek az oktatásba, de a népesedési folyamatok még nem az öregedő korfával jellemezhetők. India esete jól mutatja, hogy a nagy számú, (28 millió fő) külföldön dolgozó állampolgár[17] mellett is jelentős gazdasági fejlődésre képes az ország, az egyetemek pedig ontják, igaz, éppen a gyors fejlődés és a minőségi munkaerőhiány miatt még mindig nem elegendő számú és minőségű, képzett munkaerőt.

Magyarország a fent sorolt tényezők – technológiai fejlettség, a nemzetgazdaság mérete, demográfiai potenciál – tekintetében globális viszonylatban nem tekinthető erős szereplőnek, bár regionális léptékben több környező, kelet-közép-európai országgal összemérhető helyzetben van. A globális lépték után érdemes most röviden erre a közelebbi térségre koncentrálni. Egy 2016-os IMF tanulmány[18] szerint a volt keleti blokk országaiból 1990–2012 között közel 20 millióan vándoroltak ki, közülük Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia területéről együttesen 6 millió fő. A kivándorlók közt magasabb arányban vannak a fiatalok és a diplomások, melynek következtében a külföldön dolgozók hazautalásai hosszútávon nem ellensúlyozzák a negatív gazdasági hatásokat. Szűkebb térségünk vándorlási folyamatai egyértelműen a fejlettebb, zömmel nyugat-európai országok gazdaságát gyarapítják. A tanulmány szerint a gazdasági fejlettségbeli különbségek 1990 óta nőttek a donor és a befogadó országok között, ami kijózanító válasz a rendszerváltás óta sokszor feltett „mikor érjük utol őket?” kérdésre. A tanulmány által közölt térkép szinte párhuzamos kelet-nyugat irányú nyilai óhatatlanul egy térségen belüli összehangolt stratégia szükségességét vetik fel, mivel a hasonló problémákkal küzdő perifériális uniós államok egységesen vesztesei a folyamatnak, olyan fejlettségben jobb helyzetben lévő országok keleti szomszédságában, melyek elöregedő, tehetségszomjas társadalmi-gazdasági rendszereit táplálva önmagukat többnyire hasonló (vagy még rosszabb) demográfiai potenciáljukkal sem képesek regenerálni.

48. ábra: A volt keleti blokk országainak kivándorlási trendjei, 1990–2012

A nemzeti tehetségvagyon védelmének és gyarapításának eszközrendszere

A fentebb vázolt kihívások olyan összetett válaszokat és eszközrendszert igényelnek, amellyel az ország hatékonyan tud helytállni a tehetségekért folytatott globális háborúban. Valamennyi eszköz az ország pozitív tehetségmérlegének megteremtésére, a tehetségvagyon megóvására és gyarapítására irányul.

• Tehetségek széles körű felismerése – A társadalom és az egyén elemi érdeke, hogy valamennyi tehetség – legyen iskolán belül vagy kívül, korán vagy későn megmutatkozó, könnyen vagy nehezen mérhető területeken kiemelkedő – egyaránt látókörbe kerüljön, az erre alkalmas szűrési, azonosítási ismeretek, eljárások és eszközök rendelkezésre álljanak, illetve folyamatosan bővüljenek. Túl kell lépni a külföldön már évtizedek óta elvetett, nálunk szórványosan még népszerű, egysíkú intelligencia mérésére korlátozott gyakorlaton,[20] de számot kell vetni a tehetséggondozás logikai elsőbbségét hirdető megközelítés gyakorlati korlátaival is. Ugyanakor az azonosítás nem lehet öncélú, mindig valamely programba való bekerülést kell, hogy szolgálja, és megbízható eszközökre és szakismeretre kell, hogy támaszkodjon.[21]
• Tehetségek fejlesztése – A tehetségek fejlesztésének, gondozásának valamennyi – tanórai, tanórán kívüli, iskolán kívüli – helyszínét erősíteni szükséges. Különösen fontos, hogy a legszélesebb körben rendelkezésre álló módszernek, a tanórai differenciálásnak minél gazdagabb eszközrendszere segítse a pedagógusok munkáját. Szintén kiemelt fontosságú, hogy kialakuljon a kiemelkedő tehetségekkel való rendszeres egyéni mentori munka gyakorlata és finanszírozása.
• A tehetségek nyomon követése – A tehetségügy egyik nagy kihívása a felismert tehetségek pályakövetése, a tehetségvesztés oktatási szintek közti, iskolatípusokon átívelő nyomon követése. A tehetségvesztés még átlátható keretek közt, támogató háttér és egyéni figyelem mellett sem mindig elkerülhető,[22] hatékony követőrendszer nélkül azonban a probléma nagyságrendje sem érzékelhető, és a programok hatása sem megítélhető. Az oktatási szintek közti átmenet során az új intézményben jó esetben ismét felfedezik a tehetséges tanulót/hallgatót, többnyire azonban nem támaszkodnak a korábbi eredményekre.[23] A nyomon követés változatos eljárásait és eszközeit célszerű kifejleszteni, szem előtt tartva azt is, hogy a tehetségek adatainak védelme nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.
• Ki nem aknázott tehetségforrások hasznosítása – A PISA eredmények azt mutatják, hogy a valamilyen kompetenciaterületen kiemelkedően magas eredményt produkálók aránya Magyarországon mindhárom kompetenciaterület esetében szignifikánsan alatta marad az OECD átlagnak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az iskolarendszer a tehetségtartalék kiszélesítésének vonatkozásában fejlesztésre szorul.[24] A tehetséghiány enyhítésének világszerte terjedő módja, hogy egyes beavatkozások a kulturális, etnikai, nemi, életkori stb. különbségek mentén – pl. az igen keresett STEM területek vonatkozásában – alul reprezentált csoportokat céloznak meg speciális programokkal, így aknázva ki eddig feltáratlan társadalmi szegmenseket. A szociokulturális hátrányok leküzdésének célzott eszköze, ha meghatározott térségekben előnyben részesítjük az olyan kevésbé családiháttér-függő tehetségterületeket érintő programokat, mint a sport vagy bizonyos művészeti ágak.
• Tehetségek megtartása – Az országok tehetségmegtartó képessége sok tényezőtől függ, mint az adórendszer, a beruházások támogatása, a bérszínvonal, a pályakezdők és a családok támogatása stb. A tehetségek megtartása célzott ösztöndíjakkal, gyakornoki és vállalkozói inkubációs programokkal, célzott álláslehetőségekkel stb. széles spektrumon ösztönözhető.
• Kivándorolt tehetségek teljesítményének hasznosítása – A tehetségek megtartását ösztönözni szükséges, de kivándorlásukat megakadályozni végsősoron nem lehet. Számos példát ismerünk ugyanakkor világszerte, hogy a kivándorolt, de kötelékeiket megőrző tehetségek milyen sokféle módon tudják gyarapítani az anyaországot. Az egyének mellett az anyaország felelőssége is, hogy erősítse ezeket a szálakat. Hatékony ösztönzőkkel a tehetségek hosszabb-rövidebb időre hazatérhetnek, innovációkat, technológiákat, munkakultúrát hozhatnak haza, üzleti, kulturális kapcsolatokat közvetíthetnek.
• Külföldi tehetségek vonzása – Mint fentebb kifejtettük, egyre élesedő harc folyik világszerte a mobilizálható és egyre inkább egyénekhez kötődő kompetenciák megszerzéséért. Ebben a versenyben kiemelkednek azok az államok, amelyek tehetségvonzó képességük révén más nemzetek legtehetségesebb munkavállalóit, kutatóit, fejlesztőit, feltalálóit, művészeit magukhoz tudják vonzani. Külföldi tehetségek vonzásának eszközei lehetnek: felsőoktatási intézményeink megismertetése külföldön, kulturális kapcsolatok erősítése, ösztöndíjak, csereprogramok, célzott álláslehetőségek felkínálása.

A felsorolt eszközök véleményünk szerint felölelik a tehetségvagyon védelmének és gyarapításának teendőit, legyenek ezek egy állam, egy régió vagy egy szervezet hatáskörében.

Fejlesztői elvek és eljárások

A kihívások és eszközök rendszerezése után nézzük meg közelebbről, hogy az Új Nemzedék Központ megvalósuló projektjeiben milyen alapelveket, eljárásokat tekint célravezetőnek fejlesztési feladatai kivitelezésében.

• Tudásalapú tervezés – A fejlesztések esetében fontos, hogy mindig valamilyen ellenőrzött tudás legyen a tervezés alapja. Itt vagy előzetes szakirodalmi tájékozódás, összefoglaló vagy a fejlesztést megalapozó kutatás szükséges. Lényeges, hogy a sokrétű feladatokhoz a tehetség komplex jelenségét sok szempontból (a tehetséges egyén, a tehetséggondozó szakember, a rendszerszintű működés, a munkaerőpiaci hasznosulás), csomópontszerűen lefedő kutatási eredmények jöjjenek létre, álljanak rendelkezésre.
• Kis léptékű, egymásra épülő szolgáltatások kialakítása – Fejlesztési projektek esetében fontos, hogy lehetőleg kis léptékben, fokozatosan tágítva az intézmények körét, kerüljenek kialakításra, kipróbálásra a fejlesztések. A tömegesség így nem veszélyezteti fejlesztés minőségét, illetve a fokozatosság elve már a projekt fejlesztési időszakában is csökkentheti a célcsoportra vonatkozó kockázatokat. Fontos, hogy minél több egymásra épülő vagy összekapcsolódó elem erősítse a fejlesztések hatását, elmélyülését.
• Területileg egyenletes hozzáférés javítása – A projektek tevékenysége során törekedni kell az egyenletes területi lefedettség javítására, a területi vagy társadalmi háttérből adódó hozzáférési egyenletlenségek ellensúlyozására, előmozdítva ezzel újabb tehetségtartalékok bevonását.
• Alkalmazkodás ösztönzése a helyi szükségletekhez – A kis lépték előnye, hogy a fejlesztések megőrizhetik rugalmasságukat, egyediségüket. Ettől eltekintve is igaz, hogy az egyes fejlesztések hatékonyságát, tényleges hasznosulását az adja, ha azok valós, helyi szükségleteknek megfelelő igényeket elégítenek ki, a helyi viszonyokra adaptálva alkalmazhatók.
• Egyéni szintű fejlesztés, nyomon követés – Különös figyelmet kell szentelni az egyéni szintű fejlesztéseknek, és ehhez kapcsolódóan ki kell dolgozni az egyéni szintű nyomon követés leghatékonyabb módjait.
• Közép-európai léptékű együttműködések ösztönzése – Hazánk tágabb szomszédsága vonatkozásában létfontosságú a párbeszéd nem pusztán egy oktatási dimenzióban, a közelből elérhető jó gyakorlatok cseréjének céljából, hanem egy összehangolt képzési, foglalkoztatási stratégia kidolgozása érekében.

A fentiekben kísérletet tettünk az Új Nemzedék Központ Nemzeti Tehetség Programba való bekapcsolódásának és ennek kapcsán az intézmény tehetségfejlesztési koncepciójának bemutatására a globális kihívások és az ezekre válaszként kialakítandó eszközrendszer ismertetésével. Ezek nyomán bemutattuk azokat a projektjeinkben alkalmazható fejlesztői elveket és eljárásokat, amelyek lényegi hatással vannak a fejlesztések logikájára és egyben reflektálnak a bemutatott eszközrendszerre, végső soron az eszközrendszert szükségessé tevő globális kihívásokra. A leírt gondolatok megvalósult projektfeladatok tapasztalatait, illetve egy nagyobb léptékű tervezési feladat szempontjait tükröző állomása egy folyamatosan finomodó értelmezési keretnek.

 

[1] 2013. április–2015. augusztus között zajlott a TÁMOP-3.3.12-12-2013-001 kódszámú „Ifjúság.hu a sikeres nemzedékért – Átfogó ifjúsági szolgáltatásfejlesztés a közoktatásban tanuló diákok esélyegyenlőségének növelése érdekében” című kiemelt projekt. A projekt az ifjúsági korosztály igényeinek megfelelő, egységes és átfogó szolgáltatási rendszer kialakítását célozta, a 12 és 20 év közötti korosztály életpálya-tervezési folyamatát széles körű programok révén támogatta. A kiemelt projekt fő célja a fiatalok támogatása volt jövőképük megfogalmazásában, illetve felkészítésük a munkaerőpiacra való belépésükre. A projekt keretében többek közt bázisiskolai program, ifjúsági kontaktpont hálózat, korosztályos kommunikációs platform és tartalomfejlesztés, valamint tehetséggondozó táborok és pedagógus-továbbképzések valósultak meg. A program kiterjesztéseként 2015. novemberében indult el az Új Nemzedék Központ Nonprofit Közhasznú Kft. megvalósításában az EFOP-1.2.3-VEKOP/15-2015-00001 „Komplex ifjúsági fejlesztések – új nemzedék újratöltve” kiemelt projekt megvalósítása, amely az ifjúsági célcsoport társadalmi részvételének, helyi kisközösségei fejlesztésének, valamint az önkéntes tevékenység társadalmi elterjedtségének és elismertségének előmozdítását tűzte ki célul.

[2] NTP-VD-M-14-0001 „A kiemelkedő versenyeredményeket elérő tanulókat felkészítő szakemberek elismerése”, NTP-OKD-M-14-0001 „A tehetségeket segítő szakemberek elismerése”, NTP-TBP-M-14-0001 „Tehetséggondozó személyek és programok bemutatásának támogatása rendezvényeken és a médiában”, NTP-ITR-M-14-0001 „Az NTP célkitűzéseit népszerűsítő ismeretterjesztő rendezvénysorozat”

[3] Csernus Ágnes (szerk.) [2015] OKTV arcképcsarnok. Új Nemzedék Központ, Budapest.

[4] URL: http://archiv.ujnemzedek.hu/tehetseg/tehetseggondozasi_projektjeink/tehetseggondozo_muhelyek/ (Utolsó letöltés: 2015. 11. 25.)

[5] NTP-MHGY-M-15-0001 „Londonban a magyar tehetségekért”, NTP-MTM-M-15-0001 „Minősített tehetséggondozó műhely cím feltételrendszerének kidolgozása”, NTP-KTSZT-M-15-0001 „Tehetséggondozó szakemberek és szervezetek elismerése, és a tehetségek bemutatása a médiában”, NTP-TSZPK-M-15-0001 „Utak és lehetőségek tehetségmentorok számára”

[6] A Minősített Tehetséggondozó Műhelyek eljárásának kézikönyve (2016) Új Nemzedék Központ, Budapest.
URL: http://www.ujnemzedek.hu/sites/default/files/atoms/files/minositett_tehetseggondozo_muhelyek_minositesi_eljarasanak_kezikonyve_0.pdf (Utolsó letöltés: 2016. 11. 25.)

[7] Nemzetközi vonatkozású projektek: NTP-MHGY-M-16-0001 „Londonban a magyar tehetségekért”, NTP-NHTR-M-16-0001 „A hazai tehetséggondozási rendszer népszerűsítése kiadvány által és rendezvényeken”
Tehetségek Magyarországa tükörprojektek: NTP-MTM-M-16-0001 „Minősített Tehetséggondozó Műhelyek hálózatának fejlesztése”, NTP-HTSZ-M-16-A-0002 „Iskolán kívüli tehetségfejlesztő programok a tanévben és a szünidőben”, NTP-TSZPK-M-16-0002 „Tehetségek szocio-emocionális és motivációs erőforrásainak fejlesztése tehetségmentorálással”,
Hazai tehetséggondozó rendezvények: NTP-TKSZP-M-16-0001 „Párbeszéd a tehetséggondozásért”, NTP-ITR-M-16-0001 „Tehetség Roadshow 2016-2017”, NTP-KTSZT-M-16-0001 „Tehetséggondozó szakemberek és szervezetek elismerése és a tehetséggondozó programok népszerűsítése”

[8] Köznevelés-fejlesztési stratégia (2014) In: Hugyecz Enikő Henriett (szerk.) Nemzeti stratégiák. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 78–79., 120–125.

[9] Fehérvári Anikó et al. (2015) Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 21–29. (Oktatáspolitikai döntéshozást támogató elemzések)

[10] Michaels, E.–Handfield-Jones, H.–Axelrod, B. (2001) The War for Talent. Harvard Busieness School Press, Boston.

[11] Szabó Katalin (2012) Tehetség és tehetséghiány: Az innováció egy alapvető korlátjáról. In: Hámori Balázs–Szabó Katalin (szerk.) (2012) Innovációs verseny. Esélyek és korlátok. Corvinus Egyetem, Aula Kiadó Kft., Budapest, 291–322.

[12] Zweig, D. (2006) Learning to compete: China’s efforts to encourage a „reverse brain drain”. In: Kuptsch, C.–Pang, E. F. (szerk.) Competing for Global Talent. International Institute for Labour Studies, International Labour Organization, Geneva.

[13] Varga Eszter–Gordon Győri János (2015) Természettudományos tehetséggondozás a tudásalapú gazdaság számára. A Korean Science Academy tehetséggondozó programja. In: Gordon Győri János (szerk.) A tehetséggondozás világa. 15 ország jó gyakorlata a tehetséggondozásban. Család-, Ifjúsági- és Népesedéspolitikai Intézet, Budapest, 26. (Tehetség könyve 1.)

[14] Szabó Katalin (szerk.) (2012) Innovációs verseny. Esélyek és korlátok. Corvinus Egyetem, Aula Kiadó Kft., Budapest, 291–322.

[15] URL: http://phys.org/news/2016-09-china-world-largest-radio-telescope.html (Utolsó letöltés: 2016. 11. 27.)

[16] URL: http://www.urvilag.hu/urpolitika/20130816_minek_nigerianak_urprogram (Utolsó letöltés: 2016. 11. 27.)

[17] Lanvin, B.–Evans P. (2015) The Global Talent Competitiveness Index. Talent Attraction and International Mobility, 2015–2016. INSEAD, Fontainebleau, 28.

URL: http://globalindices.insead.edu/gtci/documents/INSEAD_2015-16_Full_Book_Ebook.pdf (Utolsó letöltés: 2016. 11. 27.)

[18] Atoyan, R. et al. (2016) Emigration and Its Economic Impact on Eastern Europe. IMF Staff Discussion Note, 16/07 URL: https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2016/sdn1607.pdf (Utolsó letöltés: 2016. 11. 27.)

[19] Forrás: Atoyan, R. et al., 2016

[20] McClain, M-C.–Pfeiffer, S. (2012) Identification of Gifted Students in the United States Today: A Look at State Definitions, Policies, and Practices. Journal of Applied School Psychology. 28:1, 59–88.

[21] Izsóné Szecsődi Ildikó–Hujber Tamásné (2015) A kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozásának szakszolgálati protokollja. Educatio Nkft., Budapest.

[22] Csíkszentmihályi Mihály (2010) Tehetséges gyerekek. Flow az iskolában. Budapest, Akadémiai Kiadó

[23] Ceglédi Tímea et al. (2015) A tehetségek útja kutatás eredményeinek bemutatása. In: Kónyáné Tóth Mária−Molnár Csaba (szerk.) A fejlesztések eredményei és a jövő stratégiái az oktatásban. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda, Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, 262−272.

[24] Fehérvári Anikó et al. (2015) Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 17–19. (Oktatáspolitikai döntéshozást támogató elemzések)