Smizsánszkyné Marján Ida

A hároméves kortól kötelező óvodai
nevelés bevezetésének tapasztalatai

A 2011. évi CXC. törvény a 6. fejezetében rendelkezik a kötelező óvodai nevelésben való részvételről, az alábbiak szerint:

„8. § (1) Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen, fővárosi kerületben, vagy ha a felvételi körzet több településen található, az érintett településeken lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető.

(2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A jegyző – az egyházi és magán fenntartású intézmények esetében a fenntartó – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, az ötödik életév betöltéséig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja.

(3) Az óvodai nevelés 6. melléklet szerinti finanszírozott időkerete magába foglalja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásokra fordítható heti ötven óra időkeretet, továbbá a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkoztatásának heti tizenegy óra időkeretét.

(4) A kötelező óvodai nevelés fejlesztő nevelésben is teljesíthető.

(5) A gyermek hároméves korától annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amikor az ötödik életévét betölti, az óvodába járási kötelezettségét családi napköziben is teljesítheti abban az esetben, ha a családi napköziben a szolgáltatást nyújtó személy rendelkezik a 3. mellékletben az óvodapedagógus munkakör betöltéséhez előírt szakképzettséggel, és munkája során figyelembe veszi az óvodai nevelés országos alapprogramjában foglalt követelményeket.”

A kötelező óvodáztatást elrendelő jogszabály helyes értelmezése meghatározó jelentőségű. A jogszabály életbe lépése óta az óvodapedagógia szakterületével foglalkozó szakemberek által szerzett tapasztalatok szerint gyakran pontatlanul kommunikált a „kötelező” jelző. A sajtóban gyakran elmarad mellőle a felmentés lehetőségének megemlítése, amely része a szabályozásnak. Eltérőek a tapasztalatok arra vonatkozóan, hogy milyen okok miatt kérnek felmentést a szülők. A kötelezőség azokra a gyermekekre vonatkozik, akik adott év augusztus 31-éig betöltik a 3. életévüket, de nem kell minden háromévesnek óvodába járnia. Ugyanakkor a közszolgálatot biztosító fenntartó részére is kötelezettséget jelent, konkrétan: kötelezően biztosítandó férőhelyet. Felmentést a gyermek 5 éves koráig kérhet a szülő – a fenti jogszabályban elrendeltekkel összhangban. A jegyző – az egyházi és magán fenntartású intézmények esetében a fenntartó – abban az esetben nem adja meg a felmentést, ha megítélése szerint az otthoni humán és szocioökonó­miai körülmények nem biztosítják a gyermek mindenekfelett álló érdekét: ez nem az intézményi nevelés kizárólagosságát, hanem az óvoda, családdal együttműködésben segítő szerepét helyezi előtérbe. Az óvodakötelezettség családi napköziben is teljesíthető, az előírt feltételek megléte esetén.

A kötelező óvodáztatás a köznevelési törvényben kiemelt célként szereplő iskolai, társadalmi lemorzsolódás csökkentését alapozza meg. Szakmai tapasztalatok szerint már kora gyermekkorban tenni kell azért, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek elmaradásaikat behozva sikeresen befejezzék iskolai tanulmányaikat, szakmát szerezzenek.

Kutatások igazolják, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek beóvodáz­tatását támogatni kell, hogy ne lemaradással kezdjenek. A jogszabálynak azonban nemcsak szociológiai háttere van. Az európai uniós szabályzásnak megfelelően Magyarország vállalta, hogy 2020-ig a négy éves, illetve a tanköteles kort elért gyermekek 95%-a részt vesz az intézményes kisgyermekkori nevelésben. Ennek a szintnek az elérésére jó esélye van. A jogszabály megalkotása többek között ezt az uniós irányelvet is támogatja.

Magyarországon több ezer óvoda van, mindenhol a helyi (férőhely) igényeknek kell megfelelniük a fenntartóknak. Ez pontos tervezéssel, a gyermeklétszám változásainak nyomon követésével valósítható meg eredményesen. A jelenleg ismert adatok alapján, az elkövetkező időszakban a férőhely igényeknek megfelelő feltételek megteremtése minden intézményben megvalósul.

A kötelező óvodáztatás egy eszköz, de nem az egyetlen eszköz a gyermek iskolaéretté válásához, lemaradásai kompenzálásához, képességei kiteljesítéséhez. A magas színvonalú óvodai nevelés a helyi pedagógiai programokkal teljes mértékben alkalmas arra, hogy végigvezesse a gyermekeket ezen a nagyon összetett fejlődési folyamaton. A feltételek megteremtése közszolgálat, amely során az állam gondoskodik arról az ellátásról, amelyben a felnövekvő nemzedék a legmegfelelőbben fejlődik. Az ingyenes bölcsődei és óvodai étkeztetés kiterjesztése is életbe lépett szeptember elsejétől.

Az iskolaérettség nem az évnyitón dől el, ez hosszútávfutás – szokták mondani. A köznevelési törvény továbbra is lehetővé teszi a rugalmas beiskolázást, a tankötelezettség határnapjának augusztus végére halasztását

Az óvodában folyamatos érésben lévő, egyéni tempóban haladó gyermekek nevelkednek, akik az iskolakezdéssel egy átmeneti időszakba lépnek. Ha ezt az időszakot valóban átmenetnek éli meg a szülő és a pedagógus, akkor lesz kudarcmentes az iskolakezdés, amely meghatározó tényezővé válik a továbbiakban is.

Forrás:

[1]  2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

[2]  Miért kötelező? Fontos a jogszabály helyes értelmezése. Új Köznevelés 71. évfolyam/különszám 2015. augusztus, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2015

[3]  Változások az óvodarendszerben – véleménykutatások eredményei (2014/15) Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2015