Pásztor Tibor
Aktualitások a felnőttképzésben
Kétéves a 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről, amely megalkotásával a felnőttképzés minőségének javítását tűzte ki célul a jogalkotó. A részletszabályokat egy kormányrendelet, és további öt miniszteri rendelet tartalmazza, de a törvény felhatalmazást ad további területek rendelet szintű szabályozására, melyek megjelenése a jövőben várható.
A jogszabályok alkalmazása során felszínre kerültek olyan esetek is, amelyek nem estek egybe a jogalkotói szándékkal, ezért került sor a közelmúltban a törvény módosítására, pontosítására. Ezen módosításokból szeretnék most bemutatni néhányat, kitérve ezek következményeire is. (A kiadott rendeletek módosítása is várhatóan megtörténik 2015. december 31-ig.) Mint ismeretes, a felnőttképzési tevékenység engedélyezése négy képzési körben történik. Az „A” képzési körbe az OKJ-s képzések tartoznak, a „B” képzési körbe a nem OKJ-s szakmai képzések, a „C” körbe a nyelvi képzések, a „D” képzési körbe pedig az egyéb támogatott képzések tartoznak. A különböző képzési körökben engedélyezett képzéseket a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) tartja nyilván, miként a felnőttképzési szakértőket, valamint a „C” képzési körben kötelezően figyelembe veendő nyelvi programkövetelményeket is. A „B” képzési kör szakmai programkövetelményei, valamint a programszakértők nyilvántartását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezeti.
A „B” körbe tartozó szakmai képzési programok és a „D” körbe tartozó egyéb képzési programok esetében sok a határeset, amikor nehéz eldönteni, hogy az adott képzés melyik körbe is tartozhat. Az engedélyezett képzések képzési programjait később, a jogszabályi keretek között, az intézmények saját hatáskörben módosíthatják, azonban szakértővel jóvá kell azt hagyatniuk. A képzések megvalósításánál fontos a pontos dokumentálás, a törvény ugyanis az engedéllyel rendelkező felnőttképzési intézmények kétévenkénti kötelező hatósági ellenőrzését írja elő.
Pontosabbá vált, és az eddig is életszerű jogalkalmazást erősítette meg a „C” képzési kör definíciójának kiegészítése, így már teljesen egyértelmű, hogy csak a támogatott nyelvi képzések tartoznak kötelezően a törvény hatálya alá. Bekerültek a törvénybe az eddig csak a nyelvi programkövetelményeket szabályozó rendeletben alkalmazott kifejezések definíciói, mint például kombinált nyelvi képzés, egyéb nyelvi képzés. Egyértelműen meghatározásra került a kontaktóra fogalma is, illetve a távoktatás meghatározása, mely alapján a nyelvi képzések esetében minimum 70%-os a kontaktóra követelmény.
Itt érdemes megemlíteni, hogy az OKJ-t szabályozó 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján az iskolarendszeren kívüli szakképzésben szervezett távoktatás esetén a minimális képzési idő legalább húsz százalékát a képzésben résztvevő és az oktatást végző személyek egyidejű, egy helyen történő jelenlétét biztosító képzési formában kell megtartani. Mivel ez a követelmény a felnőttképzési törvénytől eltérő joghelyen található, előfordul, hogy az OKJ-s távoktatási képzési programot kidolgozó szakemberek is megfeledkeznek róla.
Szigorodott az engedélyezett képzések „kiszervezésének” lehetősége, a törvény a gyakorlati képzési rész kivételével nem teszi lehetővé a képzések más jogalannyal történő megvalósítását. Az óraadók igénybevételét ez nem érinti, arra továbbra is lehetőség van, de például egy pályázaton elnyert képzés megvalósításának teljes „átadása” nem lehetséges, ilyen tartalmú szerződés jogszerűen nem köthető, ezáltal egy adott intézmény engedélye alapján másik jogalany nem folytathat képzést. A gyakorlati képzéseket azonban a szakképző intézmények, ha a feltételeik adottak (tanműhely, tangazdaság, stb.), és szabad kapacitással is rendelkeznek, átvállalhatják más képző intézményektől.
A talán legjelentősebb változás az OKJ-s képzések szakképzésről szóló törvény szerinti modulzáró vizsgáinak szervezési jogára irányul. Ezt a jövőben csak akkor szervezheti és bonyolíthatja a felnőttképzést folytató intézmény, ha a jelentkező kizárólag az intézményben vett részt az érintett szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben. Ez azt jelenti, hogy aki nem teljesítette az adott intézmény engedélyezett képzési programjában meghatározott óraszámú képzés követelményeit, az csak a jogszabályban meghatározott intézményekben (ide tartozhatnak az állami fenntartású szakképző intézmények) teljesítheti a modulzáró vizsgák követelményeit.
A felnőttképzést folytató intézmény modulzáró vizsgáiról történő adatszolgáltatás bevezetése a vizsgák előírásszerű, szakmailag megfelelő megvalósításának folyamat közbeni ellenőrzését teszi lehetővé. A képző intézmények feladatai csökkentését, a kettős adatszolgáltatási kötelezettség megszüntetését célozza az a módosítás, mely szerint a hatóság a támogató részére – a támogatási szerződés megvalósulásának ellenőrzése céljából – elektronikus hozzáférést biztosít az általa támogatott képzésekről az intézmény által szolgáltatott adatokhoz.
Bizonyos marketing, vagy reklám lehetőségként is felfogható a törvény azon rendelkezése, mely alapján az intézmények az indítani tervezett képzéseikről önkéntes adatszolgáltatást teljesíthetnek a hatóság részére elektronikus úton, és a hatóság a beérkezett adatokat a képzés iránt érdeklődők tájékoztatása érdekében honlapján közzéteszi. A cél természetesen a képzések iránt érdeklődők tájékoztatása, emellett kedvezően befolyásolhatja a képzési csoportok „feltöltését”, ezáltal akár a képzési díjak optimalizálását is.
Nem tűnik jelentős módosításnak, ám fontos elem, hogy a köznevelési intézmények esetében a szakértői helyszíni szemle nélkül lefolytatható engedélyezés feltételeként az adott szakképesítésnek nem az intézmény alapító okiratában, hanem a működési engedélyében kell szerepelnie. Így biztosítható megnyugtató módon, hogy biztosan rendelkezésre állnak a képzés lefolytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételek, hiszen a működési engedély kiadásakor a kormányhivatalok erről meggyőződnek.
Életszerű volt az a kialakult gyakorlat, mely szerint, ha egy intézmény rendelkezik engedéllyel valamely alap-szakképesítésre, amelynek léteznek részszakképesítései, az engedély ezekre is kiterjed. A törvénymódosítás ezért előírja a hatóság részére a nyilvántartás ilyen irányú bővítését, hogy ez teljesen egyértelmű legyen.
Ugyancsak az életszerűség indukálta a képzésekről kötelező előzetes adatszolgáltatás határnapjának csökkentését, amely így a képzések indulását megelőző harmadik napról a képzés első napjára módosul. Sok esetben ugyanis az indulást megelőző napokban alakul ki a végleges létszám, illetve csoportösszetétel, így az ugyancsak kötelező adatmódosítási feladatok jelentősen csökkenhetnek.
Fentiekből látható az a kettős jogalkotói szándék, mely szerint a törvénymódosítások tegyék egyértelművé annak alkalmazását, valamint, ahol az lehetséges, egyszerűsítsék a jogkövető intézmények feladatait.
A közeljövő megoldandó feladatai között szerepel az OKJ-t szabályozó kormányrendelet felülvizsgálata, ezen belül a felnőttképzésben alkalmazandó kötelező minimális képzési idő újragondolása is, mert ezzel kapcsolatban eltérő szakmai vélemények léteznek.
A felnőttképzés minőségének javítása folyamatos feladat, a jogalkotás és jogalkalmazás önmagában nem képes eredmények elérésére, biztosítja a kereteket, de az igazi minőségi fejlődést csak a képző intézmények munkatársainak, a képzésszervezőknek és az oktatóknak az elhivatott munkája képes biztosítani.