Mayer Andrea

Szakképzési centrumok

Előzmény

Az elmúlt kormányzati ciklusban megkezdődött a szakképzés átalakítása, amellyel hatékonyabbá és átláthatóbbá vált a jogszabályi háttér és a képzési szerkezet.

A szakképzés a köznevelés rendszerében akkor állítható a gazdaság szolgálatába, ha szervesen ráépül az alapfokú nevelésre, oktatásra. A köznevelési és a szakképzési reformoknak számos eleme megvalósult a közelmúltban, ugyanakkor már a kezdetektől látható volt, hogy a hosszú távú, tartós eredmények eléréséhez szükség lesz a reformok kiszélesítésére annak érdekében, hogy az új alapokra helyezett szakképzési rendszer megfelelő válaszokat tudjon adni a gazdaság és a munkaerő-piac folyamatosan változó, megújuló kihívásaira.

A magyar gazdaságnak több jól képzett szakmunkásra és technikusra van szüksége, mint amennyit a jelenlegi szakképzési rendszer képez, mivel jelentős hiány van a modern termelésbe bevonható, megbízható, és széles körű alapismeretekkel rendelkező szakképzett munkavállalókból.

A Kormány a szakképzési feladat- és intézményrendszer, a szakképzés szerkezetének átalakítása, a

• gazdasági igényekkel összehangolt,
• versenyképes iskolai rendszerű szakképzés biztosítása,
• az intézményi finanszírozás hatékonyabb megvalósítása
• és az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás

érdekében elfogadta a „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című koncepciót.

Az előzőekben vázoltak alapján a köznevelési és a szakképzési rendszerrel szemben megfogalmazódó kihívások és az ezekkel összefüggő fejlesztési célok a következő négy főbb témakör köré csoportosíthatók:

• A gazdaság igényeinek kiszolgálása: Ezen intézkedéscsoport fő célja, hogy a jelenleginél több szakképzett munkaerő (szakmunkás és technikus) képzése, kibocsátása valósuljon meg a gazdaság szakember utánpótlás igényének biztosítása érdekében.
• A duális képzés erősítése: Ezen intézkedéscsoport fő célja, hogy a szakképzésben tanulók minél nagyobb arányban részesülhessenek valós gazdasági körülmények között, gazdálkodó szervezeteknél (tanulószerződéses formában) folyó tartalmasabb, értékesebb szakmai gyakorlati képzésben. 2015. szeptember 1-vel a tanulószerződéses forma a felnőttoktatásban tanulók részére is lehetővé válik „kamarai garanciavállalás”: a tanuló gyakorlati képzése csak akkor folyhat iskolai tanműhelyben, ha a gazdasági kamara igazolja, hogy nem tud gyakorlati képzést végző vállalatot biztosítani munkaadók pénzügyi ösztönzése: a szakképzési hozzájárulási kötelezettséget csökkentő költség nemek bővítése, adminisztratív terhek csökkentése
• A duális képzés során az elméleti képzés a szakképző iskolában, míg a gyakorlati képzés − az alapfokú iskolai képzés felső tagozatos képzési szerkezetének átalakítását figyelembe véve kifutó rendszerben − a 9. évfolyamot követő nyári összefüggő gyakorlattól kezdve gazdálkodó szervezeteknél folyik.
• A szakképzési rendszer fejlesztése: Ezen intézkedéscsoport lényege, hogy a szakképzés sajátosságaihoz jobban igazodva alakítsa át az intézményrendszert, figyelembe véve a speciális szakiskolák különválását a köznevelés rendszerében maradó készségfejlesztő szakiskoláktól, továbbá a kollégiumi rendszer két fenntartó közötti megosztását.

A magyar szakképzés jövőképe

Az iskolai rendszerű szakképzés összetett rendszer, ezért a megtett és tervezett változtatások csak hosszabb távon éreztetik hatásukat. Ezért hosszabb távra kell megfogalmazni a hatékony és jól működő szakképzési rendszerrel szembeni elvárásainkat.

A „szakképzési centrumok” kialakításával a szakiskolák és szakközépiskolák működése önállóbbá válik. A „szakképzési centrumok” az adott térség gazdasági folyamataival összhangban biztosítják a szükséges munkaerő utánpótlását. A szakképzési intézményhálózat és kollégiumaik biztosítják a széleskörű szakmaszerzési lehetőségeket a lakóhely távolabbi környezetében is lehetővé teszik.

Megerősödik a duális képzés, s a szakképzésben részt vevők nagyobb része külső gazdálkodó szervezetnél életszerű gazdálkodói körülmények között, tanulószerződés keretében végzi gyakorlatát, ezáltal biztosítva, hogy a végzett szakmunkások és technikusok gyakorlatorientált, naprakész tudással rendelkezzenek a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, növelve a szakképzés presztízsét.

Az ágazatspecifikus szabályozás megvalósulását követően esetén reálisan várható a tanuló-szerződések számának emelkedése, a jelenlegi szakiskolai (azaz a jövőbeli szakközépiskolai) képzésben 40%-ről 70%-ra, a szakközépiskolai (jövőbeli szakgimnáziumi) képzésekben 8%-ról 25%-ra. A tanulók szempontjából azzal az előnnyel is jár, hogy bevonva őket a foglalkoztatás és társadalombiztosítás rendszerébe, rendszeres pénzügyi támogatáshoz juthatnak.

A tanulószerződés alapján nyújtható tanulói támogatási, illetve a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszer kiszélesítésével több tanuló vesz részt a szakképzésben.

Teljesen eltűnhet a köztudatból a szakiskolai képzés zsákutca jellege, hiszen az új középfokú oktatási utak mindegyike érettségihez vezet el. Minden szakképzési tanulmányi ágból lehetővé válik a felsőoktatás irányába történő továbblépés.

Hatékony pályaorientációs rendszer segíti majd az általános iskolai tanulókat a képességeiknek és alkatuknak megfelelő továbbtanulási irány kiválasztásában, így minden oktatási ágban motivált tanulók vesznek részt a képzésekben és jelentősen csökkenhet majd a lemorzsolódás.

Az új típusú HÍD programok révén a korábban lemorzsolódó tanulók is szakképesítést szereznek, így a munkaerő-piacon használható szakképesítés nélkül senki nem hagyja el az oktatási rendszert.

A pedagógusok az egyetemi és főiskolai tanulmányok alatt felkészítést kapnak a szakképzésben és felnőttképzésben történő oktatásra is. A szaktanárok és gyakorlati oktatók számára olyan továbbképzési rendszer kerül kialakításra, hogy pedagógiai végzettséget szerezhessenek.

A szakképzési pedagógus életpálya- modell kialakításával gyakorlati oktatók elismert és megbecsült tagjaivá válnak a pedagógus közösségnek, és tartósan magas színvonalú oktatást garantálnak a szakképzésben részt vevő diákoknak.

A szakképzés jelenlegi és 2016. szeptember 1-től változó rendszere

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 2015. évi módosítása vezette be a szakképzési centrumokat.

• Célja: a szakképző iskolai rendszer hatékonyabb és eredményesebb működése
• Eszköze: nagyobb szakmai és gazdálkodási önállóság és magasabb fokú felelősség vállalás, illetve motivációs lehetőség megteremtése az intézmények számára
• Fenntartó: Nemzetgazdasági Minisztérium
• Feladatellátási helyek: a szakképzési centrumok tagintézményei
• Szabályozás: megyénként legfeljebb három, a fővárosban legfeljebb tíz centrum hozható létre minimum 2000 fős tanulólétszámmal
• Főbb adatai:
• 2015. július 1-től 44 szakképzési centrum (költségvetési szerv) jött létre, amely 365 tagintézményt és kb. 200 000 tanulót jelent.
• A szakképzési centrumok élén főigazgató, valamint a szakmai- és gazdasági főigazgató-helyettesek állnak. A tagintézmény-vezetők igazgatói munkakörben látják el feladataikat
• A vezetői megbízás: legalább három év szakképzési vezetői gyakorlat, vagy ilyen irányú fenntartói, közigazgatási tapasztalat. Tagintézményekben kötelező a gyakorlati oktatásvezető alkalmazása.
• A gyakorlati oktatásvezető munkakör visszaállításának célja: az állam által fenntartott szakképző iskolákban, a színvonalas, összehangolt gyakorlati képzés megvalósítása. Feladata a gyakorlati képzést szervező vállalatokkal történő szorosabb kapcsolattartás, együttműködés az iskola és a gazdaság szereplői között.

A szakképzési centrum szerepe, feladatai

A szakképzési centrum többcélú köznevelési intézmény, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, amely központi egységből és tagintézményekből áll.

A centrum feladata az alapító okiratban meghatározott tagintézmények nevelési-oktatási tevékenységének irányítása, szervezése.

A munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzési szerkezet kialakítása. Az iskola zavartalan működésének (nevelési-oktatási tevékenységének, a jogszabályok által meghatározott közfeladat végrehajtásának) feltételeinek biztosítása. A beiskolázás sikerességéhez szükséges pályaorientációs tevékenység feltételeinek megteremtése. Aktív szerepvállalást a felnőttoktatásban és a felnőttképzésben.

A tagintézmény vezetője az igazgató, aki:

• a főigazgató irányítása alapján vezeti a szakmailag önálló tagintézményt;
• felelős a köznevelési intézmény pedagógiai és adminisztratív feladatainak ellátásáért;
• dönt a tagintézmény működésével, feladatellátásával kapcsolatos ügyben, amelyet jogszabály nem utal más szerv vagy személy hatáskörébe, és ami az intézmény döntési körébe tartozik;
• gyakorolja az átruházott kiadmányozási jogot, különösen az intézmény által a tanulói jogviszonnyal, szülőkkel való kapcsolattartással összefüggésben hozott döntések és a feladatkörébe tartozó nyilatkozatok tekintetében;
• felel az intézmény működését érintő döntések, állásfoglalások végrehajtásának megszervezéséért, ellenőrzéséért (igazgatóink számára a napi működésükhöz szükséges hatáskörük gyakorlását az SZMSZ biztosítja).

Összegezve az új struktúra előnyeit:

• a munkaerő-piaci igényekre történő gyors reagálás;
• átlátható gazdálkodás az önállósággal együtt járó felelősségvállalással;
• ösztönző erejű – vezetőkre, munkatársakra – a magas fokú szakmai teljesítményre;
• a működést hatékonyan kiegészítheti a felnőttoktatási és/vagy felnőttképzési tevékenység;
• aktív szerepvállalás lehetősége a hazai szakmai fejlesztésekben, a külhoni magyar tannyelvű intézményekkel, valamint nemzetközi partnerekkel megvalósuló projekteken keresztül.