Csaba Beatrix

Partnerség és hálózatosodás a köznevelésben

Előadásomban a TÁMOP-3.1.4.B-13/1-20013-0001 „Köznevelés az iskolában” kiemelt projekt keretében megvalósult partnerségi modell folyamatát és eredményeit mutatom be.

2014. szeptember és 2015. október közötti időszakban, négy ütemben került megvalósításra annak az innovatív módszernek az iskolai környezetben történő alkalmazása, amely viselkedési mintaként, cselekvésközpontú attitűdként kívánta a KLIK fenntartású oktatási intézmények számára bemutatni a partnerségi gondolkodás eredményességét a közoktatási környezetben. A feladat éppen azért volt igazi kihívás, mert egy meglévő struktúrába, egészen más szokásrendszer szerint működő intézmények életébe lépett be a modul, és keresett az innovációra nyitott pedagógusokat.

Az alapszemlélet legfontosabb eleme, hogy az iskola-diák-szülő kapcsolat új fókuszba kerüljön, valamint a civil szervezetekben rejlő erőforrások bevonásával az intézmények plusz erőforrásokhoz juthassanak. Az erőforrásokat messze tágabban értelmezve, mint anyagi támogatást.

Kétségtelen tény, hogy az iskoláknak egyre inkább át kell venni olyan nevelési feladatokat, amelyeket korábban dominánsan a családok láttak el. Ez fakad egyrészt a társadalmi dinamikák változásából, másrészt pedig a családokban egyre inkább megfigyelhető tanácstalanságból, amely a tágabb környezetből az iskola színterére is beszivárgó társadalmi problémák megjelenését helyezi előtérbe.

Ezeknek a problémáknak a kezelése össztársadalmi feladat. Sem az intézmények pedagógusai, sem a családok nem hagyhatók magukra ezekkel a kérdésekkel. Különösen igaz ez a hátrányos helyzettel küszködő települések esetében, ahol a családok sokkal kisebb eséllyel képesek megküzdeni önállóan a problémákkal.

Természetesen a pedagógusoknak sincs minden esetben kellő felkészültségük, szakmai képzettségük egyes problémák releváns kezelésére. Különösen igaz ez a társadalmi problémák megjelenésére iskolai viszonylatban. Legyen ez a dizájner drogok területe, a gyermekszegénység kérdése, az iskolai erőszak témája, vagy a túlzott online jelenlét, amely önmagában is aggasztó méreteket ölt az iskoláskorú gyermekek között. A tendencia nem csupán az eszközfüggőség gyors kialakulása miatt riasztó, hanem azért is, mert a diákok korosztálytól függetlenül, általában ellenőrizetlenül férnek olyan internetes tartalmakhoz, amelyek súlyosan rombolhatják a személyes értékrendjüket, veszélyeztethetik személyiségük egészséges fejlődését.

Az iskoláknak, a pedagógusoknak elsődleges feladata természetesen a tudásanyag átadása. Iskolai, órai keretekben történő tantervi tananyag megfelelő szinten történő megtanítása.

A projekt keretében az egyik fontos és deklarált cél az esélyegyenlőség biztosítása, valamint annak a feltételrendszernek a kidolgozása, amely segítségével az ország területén minden gyermek azonos színvonalú, minőségi közoktatásban részesülhet.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló tény, hogy az ország régiói, megyéi dominánsan eltérő feltételekkel rendelkeznek gazdasági értelemben éppúgy, mint az iskolák, az oktatási intézmények felszereltségében, vagy a humánerőforrás és a felhasználható kapacitások, az eszköztár tekintetében.

A modul által elért eredmények, éppen ennek a különbözőségnek, az adottságokban is mérhető különbségeknek az ismeretében kiemelkedő jelentőségűek.

Bár a megyékben eltérő számú és helyzetű járásokkal kellett számolni, az eredmények tükrében elmondható, hogy ebben az – oktatási viszonylatban rövidnek mondható – időkeretben is sikerült valós, kézzelfogható eredményeke elérnünk.

Ehhez mindenekelőtt szükség volt olyan megyei szakemberhálózat kiépítésére, amely:

• a működési területén szakmai kompetenciáját és személyes kapcsolatrendszerét is felhasználva, megfelelő számú szakmai bázis létrehozására volt képes;
• régiós és országos szinten is együttműködve, egy szakmai hálózatot alkotott;
• hálózaton belül az információk oda-vissza áramlása is biztosított;
• a KLIK hierarchiájába szorosan beépülve mind a tankerületek számára, mind a Központ számára stabil erőforrásként használható.

Munkatársainkat gondos válogatással kiváló közösségszervező, fejlesztésben is jártas, ifi-munkás tapasztalatokkal is rendelkező, esetenként pedagógusi végzettséggel is bíró személyekből állítottuk össze. Alapos felkészítéssel hoztuk így létre azt a megyei szakmai hálózatot, amely szoros együttműködéssel megvalósította a „Köznevelés az iskolában” kiemelt projekt Partnerség és hálózatosodás moduljának kitűzött céljait. 19 megyei koordinátorral, egy budapesti koordinátorral, és hat központi munkatárssal valósultak meg a modul feladatai.

Ezek a célok az alábbiakban fogalmazódtak meg:

• A partnerségi attitűd meghonosítása iskolai környezetben.
• A társadalmi problémák megoldásközpontú, proaktív megközelítése.
• A szülők intenzív bevonása az iskolai életbe, a szülő mint partner szemléletmód kialakítása.
• Innovatív közösségépítő módszerek átadása a pedagógusoknak.
• A társadalom figyelmének széleskörű megragadása, figyelemfelhívás a társadalmi problémák iskolai szintű kezelésére, a társadalmi felelősségvállalás fontosságára.
• Olyan civil partnerek bevonásának segítése az iskolai nevelési feladatok ellátása terén, amely kompetenciákkal maguk a pedagógusok nem, vagy csak kevéssé rendelkeznek. Ilyen például a pályaorientáció, a droghasználat elterjedésének megakadályozása, konfliktuskezeléssel az iskolai erőszak terjedésének megakadályozása. A gyermekszegénység, halmozottan hátrányos helyzetben lévő családok helyzetéből fakadó nehézségek kezelése.
• Önkéntesség, mint viselkedési minta kialakítása, az iskolai közösségi szolgálat megvalósulásához megfelelő fogadótér biztosítása.
• A diákok intenzív bevonása a programok tartalmának kitalálásába, megvalósításába saját ötleteik alapján.
• Az egészséges életmód kialakításának lehetőségei, ehhez megfelelő eszköztár, és alapanyagok biztosítása. Megfelelő és minőségi mozgásformák alkalmazása.

Mindezen célkitűzések egyértelműen túlmutatnak az oktatási intézmények keretein és lehetőségein mind anyagi értelemben, mind humánerőforrás-fejlesztés tekintetében. Tehát ezeknek a megvalósulása elképzelhetetlen össztársadalmi összefogás nélkül. A megbízható partneri kapcsolatok kialakítása, adott témában szakkompetenciával is rendelkező civil szervezetek bevonása, a család, a szülő mint partner megnyerése, a CSR, a vállalati felelősségvállalás, valamint a társintézmények és önkormányzatok mint elérhető külső erőforrások igénybe vétele alapvető szükségletként jelenik meg az oktatási-nevelési kötelezettségek magas színvonalon történő biztosításához.

Természetesen ezek a kérdések messze túlnyúlnak bármely modul, vagy egy adott időegységet és erőforrást felhasználni képes projekt keretein. Azonban a projekt (és ezen belül a Partnerség és hálózatosodás modul) megfelelő keretnek bizonyult abban a tekintetben, hogy valós információkat szerezzünk az innovatív elemekkel rendelkező módszer működőképességéről. Elsősorban a délutáni szabadidő hasznos eltöltését és az iskolai közösségi szolgálat kereteit kívántuk megcélozni, mint lehetséges terepet a munkánkhoz.

2014 tavaszán 13 PILOT esemény keretében teszteltük a projekt működtetését, valamint a tankerületekkel közösen a megyékben önkéntes akciókat szerveztünk. Ezek az események előkészítették a későbbi projektmunkát.

Az I. ütemben – 2014 májusában – pályázati lehetőséget hirdettünk, amely épülhetett meglévő iskolai hagyományra, vagy lehetett innovatív, újszerű kezdeményezés. Kritérium volt, hogy minél több civil partner bevonásával valósuljon meg gyermekközpontú közösségi esemény. A rendkívül rövid határidő ellenére 555 pályázat érkezett be, amelyből a szakmai elbírálást követően 351 kaphatott támogatást a pályázati program megvalósításához.

A közösségi események megvalósulására 2014. szeptember-októberben került sor. A célfeladatba intézményenként négy pedagógust és egy tankerületi munkatársat vontunk be. A tankerületi munkatárs bevonása azért volt példa értékű, mert így szorosabbá válhatott a tankerületi munkatársak és az intézményben dolgozó pedagógusok együttműködése.

A II. ütemben – 2014 novemberében – minden járásból három pedagógust kértünk fel, hogy a saját járásában térképezze fel a bevonható civil partnereket, és megadott kérdések alapján készítsenek interjúkat az iskolák együttműködési szokásairól, a meglévő partneri kapcsolatokról. Ebből az adatgyűjtésből minden megyében készült egy civil adatbázis, ami így együttesen országos adatbázisnak tekinthető.

A III. ütemben – 2015. március-június – dolgoztunk együtt azokkal a partnerségi pedagógusokkal, akiket a megyei munkatársak vontak be a programba. Ebben az időszakban minden megyében közösségfejlesztő szakemberek bevonásával adtunk szakmai támogatást a feladatok megvalósításához. Készült egy több módszertant is átfogó szakmai segédanyag. A közösségfejlesztők minden érintett intézmény pedagógusával személye kapcsolatban álltak és folyamatkíséréssel, szakmai műhelyekkel segítették a közösségi események megvalósulását.

Ebben az ütemben minden járásban két pedagógus kapta azt a feladatot, hogy egymással együttműködve, legalább három iskola bevonásával valósítson meg közösségi eseményeket az alábbi témákban:

• dizájner drogok megjelenése az iskolában;
• iskolai erőszak;
• családi problémák;
• gyermekszegénység;
• túlzott online jelenlét;
• diákok közösségi aktivitásának hiánya.

Bármely témát is választották, az együttműködő intézményeknek valamilyen formában együtt kellett megvalósítaniuk az eseményt. Kritérium volt még a lehetőségeikhez mérten minél több civil partner bevonása, a szülők intenzív bevonása, és mind a program megtervezésében, mind a megvalósításban a szervező teamnek kellett legyen diák tagja is.

Ennek a programnak az eredményeként 2015 áprilisában 198 tankerületben rendeztek a társadalmi problémákra figyelmet irányító, széles társadalmi rétegeket bevonó iskolai közösségi eseményeket. Májusban pedig – ennek az eseménysorozatnak a folytatásaként – minden érintett intézmény flashmobokat szervezett ugyan ennek a tematikának a mentén. A bevont pedagógusoknak a médiameg­jelenést, a nyilvánosságot is biztosítaniuk kellett.

Ennek a többhónapos együttműködésnek köszönhetően számos helyen születtek innovatív, cselekvésközpontú megoldások. Kerültek alkalmazásra új módszerek, amelyek fókuszba tudták helyezni a megoldásközpontú, a partnerségi alapokra épülő lehetőségeket. Természetesen senki nem ringathatja magát abban az illúzióban, hogy ettől a problémák egycsapásra megszűntek, azonban azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezeknek az eseményeknek – és a hátterükben húzódó többhónapos szakmai munkának – köszönhetően erősödtek az iskolák kapcsolatai azokkal az intézményekkel, szervezetekkel, külső erőforrásként bevonható partnerekkel, akikre a továbbiakban is támaszkodhatnak. Emellett a pedagógusoktól egyértelműen az a visszajelzés érkezett, hogy a diákok-szülők-civilek nem csupán élvezték ezeket az eseményeket, de új ötletek is születtek, a kezdeményezések folytatására pedig határozott igény mutatkozik. A bevont gyerekek domináns többsége pozitív élményként élte meg az eseményeket, így több diák esetében tapasztalható volt mind a magatartás, mint a tanulmányi eredmény javulása. Megfigyelhető volt, hogy a gyerekek szabadidejének értelmes és tartalommal bíró lekötése szinte minden esetben hozott pozitív eredményeket is a kompetenciák bővülése mellett.

A IV. ütemben – 2015. augusztus 10. és október 10. közötti időszakban – pedig már az addig elért eredményekre alapozva, a fenntarthatóságot is elősegítve a szakmai együttműködések erősítésére, a multiplikációra, tudástranszferre és a partnerségi szemlélet hosszú távú biztosítására fókuszáltunk.

A korábbi ütemekben már velünk együttműködő pedagógusokra fókuszáltunk. 198 iskolának a pedagógiai programjába építették be az alábbiak legalább egyikét:

• partnerségi szemléletmód,
• civilekkel való természetes és kiemelt együttműködés,
• család mint partner bevonása az iskolai életbe,
• pályaorientáció megvalósítása partnerségi keretben,
• lemorzsolódás megakadályozása, csökkentése,
• diákok intenzív bevonása.

111 pedagógus vállalta a multiplikációt, tehát vont be új iskolákat azáltal, hogy események megszervezésével szemléltette a partnerségi szemléletmód hatékonyságát, és adta át a megszerzett tudását, módszertani ismereteit az újonnan bevont iskolák pedagógusainak.

Emellett ebben az ütemben megvalósításra került 40 diák mini-projekt, ami azért kiemelt jelentőségű, mert kizárólag a feladatra a pedagógusok által kiválasztott diákok ötleteire épült. Amelyet maguk a diákok szerveztek és valósítottak meg mentor tanárok támogatásával. A feladatra való felkészítésük során mind a projektszemlélet alapjait, mind a folyamatszervezés és esemény kivitelezés ismérveit elsajátíthatták. A mini-projekt kiemelt sikerűnek bizonyult, minden intézményből nagyon jó visszajelzések érkeztek, és minden esetben a diák-projektek folytatása mellett tették le a voksukat a résztvevők.

Mindezeken túl 199 közösségi tér kihelyezése történt a 2015. esztendőben. Az iskolai közösségi terek kialakításában fontos szerepet játszott a diákok közösségi szemléletének alakítása, az offline jelenlét szorgalmazása, az iskolában olyan terek kialakítása, amely vonzó a diákok számára, és egyben alkalmas a diák közösségek létrehozására, az együttlétek minőségi tartalommal történő megtöltésére. Ehhez sporteszközöket, bútorokat, és játékokat is kaptak a kijelölt intézmények Érdekessége még az iskolai közösségi tér programnak, hogy az intézmények három gyümölcsfát is kaptak, amelynek elültetése, gondozása valódi közösségi feladat. A közösségi terekkel kapcsolatban, a pedagógiai programba illesztéshez hasonlóan cselekvési tervet is bekértünk, amelyben az intézmények a fenntarthatósági időszakban történő további esemény megvalósításokat vázolták.

Összességében a programban 3400 civil partner bevonásával, 180 000 fő vett részt. A projektidőszakban több mint 800 esemény megvalósulását támogattuk. 199 közösségi tér létrehozásához adtunk eszközöket, 111 multiplikáció és szakmai műhely jött létre és 40 diákötletre épülő esemény valósulhatott meg. Mindezt több száz iskola aktív együttműködésével, társintézmények bevonásával, a tankerületek támogatásával, és sok ezer diák részvételével valósítottuk meg egy mindössze 26 fős szakmai stáb irányításával. Elmondható tehát, hogy a modul szakmai célkitűzései megvalósultak, a kidolgozott módszer alkalmazása széles körben javasolható. A fenntarthatóság és a folytatás megalapozható annak a mintegy 400 partnerségi pedagógusnak az aktív közreműködésével, amelyre méltán alapozhat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ.