Dr. Vágó Irén
Óvodai kutatások 2008-ban — eredmények, problémák
A jelenlévő óvodai szakértők számára közismert, hogy 2008 tavaszán egy, az óvodai alapprogrammal kapcsolatos kérdőíves vizsgálat zajlott az óvodákban, melynek céljáról és körülményeiről azonban olyan rémhírek („valakik meg akarják fúrni az alapprogramot”) keltek szárnyra, amelyek miatt az eredmények bemutatása előtt érdemes kicsit részletesebben szólni a kutatás okairól.
A közoktatási törvény 93. (1.) b) paragrafusának 2002-es — sajnos még nem minden óvodapedagógus által ismert — módosítása szerint: a miniszter, az Országos Köznevelési Tanács (OKNT) közreműködésével rendszeresen, de legalább ötévenként értékeli az Óvodai nevelés országos alapprogramja (ÓNOA) alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat. Ezzel a rendelkezéssel az óvodai nevelés tartalmát szabályozó legfontosabb dokumentum, az óvodai alapprogram minőségbiztosítása egy ugyanolyan gyakoriságú felülvizsgálat keretében történik, mint a Nemzeti Alaptanterv esetében. A felülvizsgálat módját a jogszabály nem határozza meg. Mivel az OKNT-nak, a miniszter közoktatási kérdések tekintetében legfőbb tanácsadó testületének minden tartalmi szabályozási dokumentum esetében törvényben rögzített egyetértési joga van, a testület állást foglalt az óvodai alapprogram ügyében, s azt javasolta, hogy a minisztérium a felülvizsgálat keretében kérje ki az óvodapedagógusok véleményét.
Tehát nem egyéni kezdeményezésre, ilyen-olyan szándékú lobbizás hatására, hanem az Országos Köznevelési Tanács javaslatára rendelte meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Közoktatási Szakállamtitkársága az itt bemutatandó kutatást. Elsősorban azzal a céllal, hogy az óvodavezetőket[1] bevonva, az ő gyakorlati tapasztalataikra és javaslataikra építve készülhessen egy alapos elemzés az Óvodai nevelés országos alapprogramja felülvizsgálatának esetleges szükségességéről, indokoltságáról, a javasolt korrekciók lehetséges irányairól, továbbá arról, hogy az Alapprogram hatályba lépése óta eltelt több mint egy évtized — a legérintettebbek, a felhasználók szerint — milyen kihívásokat támasztott az alapdokumentummal szemben.
A kutatás módszerei és közreműködői
A megrendelés gerincét alkotó kutatás[2] keretében az OKM Közoktatási Főosztály megbízásából — azért, hogy a lehető legkevesebb pénzből[3] a lehető legtöbb óvodavezető véleményét megismerhessük — elektronikus kérdőívvel kerestük meg az óvodai intézmények, továbbá az óvodai feladatot ellátó intézményegységek vezetőit. Kértük, hogy osszák meg velünk gyakorlati irányítási és nevelési tapasztalataikat az alapprogram erősségeiről, és amennyiben olyan tapasztalatuk is van, akkor annak hiányosságairól; annak érdekében, hogy véleményükkel, pro és kontra érveikkel segítsék a döntéshozókat a felülvizsgálat szükségességének megítélésében, illetve az esetleges változtatások irányainak kijelölésében.
A kérdőív szakmai előkészítéséhez felhasználtuk „Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának hatása az óvodákra” címet viselő projekt keretében 2001 tavaszán megvalósult vizsgálatsorozat eredményeit is. Az akkori kutatás elsődleges célja annak vizsgálata volt, hogy az óvodai nevelés legfontosabb helyi dokumentumaiban (a helyi nevelési programokban, a csoportnaplókban, a gyermekek fejlődését dokumentáló személyiséglapokon) mennyiben tükröződnek az alapprogram elvei, illetve, hogy az óvodai nevelés napi gyakorlatában hogyan valósultak meg az óvodák tartalmi munkáját szabályozó központi dokumentum fő célkitűzései. A kutatásnak szerves részét képezték az óvodapedagógusok, a szülők és az intézményvezetők kérdőíves vizsgálatai, ez utóbbi[4] tapasztalatait tudtuk leginkább kamatoztatni mostani munkánk során. Az on-line kérdőív szakmai megalapozását segítette egy intézményi háttér és tapasztalat tekintetében sokszínű óvodavezetői, szakértői csoporttal végzett, közel 3 órás fókuszcsoportos interjú, majd pedig a kérdőívtervezet próbakérdezéssel történt tesztelése különböző intézménytípusú, fenntartójú, kisebb-nagyobb településen működő óvodák, intézményegységek esetében. A végleges kérdőív kérdéseinek szakmai tartalmát döntő mértékben meghatározták azok a vélemények, problémák, javaslatok, melyeket a fókuszcsoport tagjai, illetve azon intézmények /intézményegységek vezetői hangsúlyosan említettek, akik vállalták a próbakérdezésben való közreműködést[5].
A próbakérdezés után véglegesített kérdőívet és az óvodavezetőknek szánt kísérő, motiváló levelet[6] kiküldés előtt megtekintette az OKM óvodai referense, közoktatási főosztályvezető-helyettese, s egy kérdés kapcsán az oktatási jogok biztosának és a szakállamtitkárnak az állásfoglalását is kértük.
Mindezen kontrollfolyamatok után kiküldtük az óvodákba az intézményvezetői levelet, azzal a linkkel, amellyel a kérdőív elérhetővé vált. A 19 zárt (feleletválasztásos) és egy nyitott kérdést[7] tartalmazó, technikailag könnyen kezelhető kérdőív kitöltése körülbelül 10-15 percet igényelt, az utolsó oldal alján található „Küldés” gomb megnyomásával a válaszok azonnal a kutatás háttér-adatbázisába kerültek. A kérdőívet 7 napon át éjjel-nappal vissza lehetett küldeni, a kitöltés természetesen önkéntes volt, az on-line válaszadási mód teljes anonimitást biztosított az óvodavezetők/helyettesek számára.
Az összes e-mail címmel rendelkező 2497 óvodába kiküldött felkérő levélből téves/megváltozott e-mail cím miatt 350 visszajött; a címzetthez eljutó kérdéseinket 997 óvodavezető válaszolta meg, ami 47%-os visszaküldési aránynak felel meg. A szokatlanul magas arány egyaránt jelzi az intézményvezetők alapprogrammal kapcsolatos motiváltságát és azt, hogy a válaszolók magabiztosan kezelik a kitöltéshez elengedhetetlen eszközt, a számítógépet. Az elkötelezettséget, valamint az otthoni számítógép-használat óvodapedagógusok körében való egyre nagyobb elterjedtségét mutatja, hogy a kérdőívet hivatali időn túl[8], hétköznap este, éjjel és hétvégén kitöltők aránya megközelítette a 10%-ot.
Az adattisztítás után a kutatás adatbázisába bekerült 979 óvoda több mint harmada (35,6%-a) az összes magyarországi óvodai nevelési feladatot ellátó intézménynek. A visszaérkezett válaszok igen jól reprezentálják az ország összes kisgyermek-nevelési intézményét az óvoda fenntartójának, telephelyének típusa és régiója szerint[9], így a kutatás eredményei nem csupán a válaszadók, hanem valamennyi óvodavezető véleményét tükrözik. Az illeszkedés bizonyítására a fenntartók szerinti megoszlást mutatjuk be.
|
Óvodafenntartók |
Megoszlás % |
|
|
Országos |
Minta |
|
|
Helyi (kerületi) önkormányzat |
84,5 |
85,0 |
|
Megyei (fővárosi) önkormányzat |
1,8 |
3,3 |
|
Központi költségvetés |
0,7 |
1,4 |
|
Egyház |
4,5 |
4,3 |
|
Alapítvány, magánszemély |
5,7 |
4,3 |
|
Egyéb |
2,8 |
1,7 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
1. táblázat
Az óvodák megoszlása (%) országosan és a válaszolói mintában a fenntartók típusa szerint
Fontosabb kutatási eredmények
1. Az alapprogram általános és konkrét, kérdésenkénti megítélése
Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) kormányrendelet már megjelenésekor is kedvező értékelést kapott az óvodapedagógus szakma szinte minden képviselőjétől. Jelen vizsgálatunkban, a bevezetés után 10 évvel is azt állították az óvodavezetők, hogy a bevezetéskor szinte senki sem (3%) maradt közömbös az alapprogram iránt, mindössze 5 vezető (0,6%) emlékezett arra, hogy nevelőtestületük kezdetben nagyon elutasítóan, 31 fő (3,7%) pedig arra, hogy kissé elutasítóan viszonyult az ÓNOA-hoz.
Az alapprogram kedvező megítélése napjainkra sem változott. A fókuszcsoportos beszélgetés során többen mérföldkőnek tekintették ezt a dokumentumot az óvodai nevelés történetében, melynek legfőbb érdemeként a gyerekközpontúságot, az óvodapedagógusi és gyermeki szabadságot, az önmegvalósítást, az iskolai életmódra nevelés kiemelését az óvoda feladatai közül és a játék szerepének megerősítését nevesítették. Az on-line kérdőív utolsó nyitott kérdésében is, ahol az alapprogram problémáinak szöveges kifejtésére kértük az óvodavezetőket, igen sokan adtak hangot méltató, elismerő véleményüknek. Akik bizonyos pontokon problémákat jeleztek, kritikát fogalmaztak meg, valamilyen változtatást javasoltak, fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy az alapprogram nemzetközi összehasonlításban és a nevelőmunkához nyújtott iránymutatás tekintetében egyaránt színvonalas dokumentum.
Az ÓNOA iránymutató szerepe nagy valószínűséggel megvalósul, mivel a helyi nevelési programok és az óvodai nevelőmunka illeszkedése az Óvodai nevelés országos alapprogramjához az óvodavezetők becslése szerint a helyi nevelési programokban igen magas (89%-os), és a mindennapi nevelőmunkában is meglehetősen magas (85,9%-os) arányban tükröződik az alapprogram. Hogy elégedettek lehetünk-e ezekkel az eredményekkel, annak eldöntéséhez semmiféle mérce nem áll rendelkezésre, szemben az iskolák helyi tantervének megítélésével. A Nemzeti alaptanterv készítésekor ugyanis deklarálták, hogy a központi tanterv az oktatandó tartalmak csak mintegy 70-75%-át kívánja meghatározni, s mintegy 25-30% mozgásteret kíván nyújtani az iskoláknak ahhoz, hogy helyi tantervüket az iskolahasználók igényeihez igazíthassák; az óvodai alapprogram esetében nem történt meg az arányok ilyenfajta meghatározása. Kérdés, hogy az alkotók szándéka szerint lehetséges-e az alapprogramtól valamilyen, akár számszerűsíthető eltérés vagy kizárólag a 100%-os megvalósítás fogadható el.
Arról is megkérdeztük az óvodavezetőket, hogy az alapprogram mennyiben felel meg a saját célkitűzéseinek, az óvodai intézményrendszerrel szemben támasztott szűkebb felhasználói és tágabb társadalmi igényeknek, valamint az egyes intézmények sajátos helyzetükhöz igazított elvárásainak. Fontos megemlíteni, hogy negatív válaszokat (a különböző céloknak egyáltalán nem felel meg az ÓNOA) rendkívül alacsony arányban kaptunk, ami ismét csak megerősítette az alapprogram jelentős támogatottságát. Az elfogadottságon belül markáns különbségek abban a tekintetben mutatkoztak, hogy válaszadóink — az óvodai intézmények vezetői/ helyettesei — milyen arányban minősítették az óvodák központi tartalmi szabályozási dokumentumát teljes egészében megfelelőnek, illetve csak részben megfelelőnek. Az előbbi körbe tartozók válaszait ugyanis úgy értelmezhetjük, hogy semmilyen változtatást nem tartanak szükségesnek az alapprogramban, utóbbiakét pedig úgy, hogy szerintük egy kismértékű változtatás azért szükséges lenne ahhoz, hogy az ÓNOA valóban maradéktalanul megfelelhessen a céloknak, elvárásoknak, a megváltozott körülményeknek.
1. ábra
Az óvodavezetők/helyettesek véleményének megoszlása (%) arról, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramja mennyire felel meg az elvárásoknak
Kérdés: Ön szerint mennyire felel meg az Óvodai nevelés országos alapprogramja az alábbiaknak?
Értelemszerűen az alapprogram saját céljainak való megfelelőségét érzékelték szinte tökéletesnek legnagyobb arányban az óvodavezetők. Sorrendben: a játék kiemelt szerepe tekintetében 84%, a nevelésközpontúság esetében 80%, a személyiségfejlesztés sokoldalúsága tekintetében pedig az intézményvezetők csaknem 70%-a maradéktalanul elégedett az alapprogram szövegével, iránymutatásával. Az előzőektől elmaradó, de még mindig jelentős, több mint fele arányban úgy ítélték meg a megkérdezettek, hogy az alapprogram elegendő teret biztosít az óvodapedagógusi innovációk megvalósítására, miközben tekintetbe veszi az óvodapedagógusok módszertani felkészültségét; azaz nem támaszt ma még megvalósíthatatlan követelményeket az óvodai nevelés szakembereivel szemben. A szűkebb helyi és tágabb társadalmi elvárásoknak való megfelelést részlegesnek értékelte az intézményvezetők több mint kétharmada, 23-31%-a teljesen megfelelőnek, míg 3-8%-uk azt tapasztalta, hogy az óvodahasználók igényeinek egyáltalán nem felel meg az alapprogram. E diszkrepancia jelzése — értelmezésünk szerint — nem feltétlenül azt az igényt jelzi, hogy válaszadóink szerint az alapprogramot kellene — a jelenleginél jobban — az iskolák, szülők elvárásaihoz illeszteni; véleményük sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az alapprogram korszerű, nevelésközpontú szemléletét jobban el kellene fogadtatni a társadalommal. Most ugyanis az óvoda szerepváltozásával (iskolaára való előkészítés helyett nevelésközpontúság) kapcsolatos tudáshiány, értetlenség az egyes óvodákon, óvodapedagógusokon csapódik le.
Ezúttal azonban az elvárásoknak való megfeleléssel kapcsolatban néhány kérdésben jelentős (szignifikáns) különbségek mutatkoztak a különböző fenntartásban működő óvodák vezetőinek megítélésében, elsősorban a nevelésközpontúság, a személyiségfejlesztés és az óvodapedagógusi innovációk tekintetében. Illusztrációképpen az adott szemponttal maradéktalanul elégedett vezetők/helyettesek arányát mutatjuk be a fenntartók szerinti megoszlásban[10].
2. ábra
Milyen arányban (%) ítélik teljesen megfelelőnek az alapprogramot a nevelésközpontúság, a személyiségfejlesztés és az óvodapedagógusi innovációk érvényesülése szempontjából a különböző fenntartásban működő óvodák
A kutatás központi kérdésére — jelesül arra, hogy az óvodavezetők szükségesnek ítélik-e az alapprogram felülvizsgálatát — az igenek és nemek kétharmad/ egyharmad arányú megoszlása szinte minden óvodavezetői csoportban rendkívül egységesnek bizonyult. Azaz hasonlóan vélekedtek erről a fontos kérdésről az óvodavezetők/helyettesek teljesen függetlenül attól, hogy milyen típusú óvodában, milyen fenntartó irányításában, mely régióban, megyében, egy kisközségben vagy éppen egy nagyvárosban dolgoznak.
A felülvizsgálatot támogatók aránya egyetlen jellemző, a vezető életkora szerint mutat enyhén szignifikáns különbséget, mert a legfiatalabbak (100%) és legidősebbek (83,3%) csoportja[11] az átlagot jóval meghaladó mértékben igenli az ÓNOA átdolgozását, míg a vezetők derékhadát alkotó három korcsoport (harmincasok, negyvenesek, ötvenesek) véleménye szorosan a 67%-os országos támogatási arány körül szóródik.
2. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának esetleges átdolgozásánál megerősítésre, illetve kiegészítésre javasolt területek, nevelési feladatok
A fókuszcsoportos interjú és a próbakérdezések tapasztalatai alapján egy zárt kérdésben adtunk lehetőséget az óvodavezetőknek az alapprogramban szükségesnek ítélt változtatások lehetséges irányainak és tartalmainak megjelölésére. További lehetőség nyílt a problémák, esetleges hiányok, javaslatok részletes kifejtésére, amennyiben az adott intézményvezető vállalkozott a kérdőív egyetlen nyitott kérdésének megválaszolására.[12]
Ez az a kérdés, amelynél a negatív (nem tartom szükségesnek, egyáltalán nem tartom szükségesnek) válaszok is az alapprogrammal való elégedettséget mutatják. Más kérdésekből ugyanis már kiderült (lásd az 1. ábrát), hogy az intézményvezetők szerint az alapprogram kiválóan megfelel az óvodapedagógus szakma elvárásainak nevelésközpontúságával, és azzal, ahogyan a játékot az óvodai nevelés középpontjába állította. Éppen ezért legkevésbé e két területen tartják szükségesnek (ideértve a mindenképpen szükséges válaszokat is), hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon egy felülvizsgált ÓNOA-ban ez a szemlélet, s általában hasonlóan elégedettek azzal is, ahogyan a mozgásnevelés reprezentálódik az alapprogramban.
3. ábra
Egyes témák, nevelési feladatok alapprogramba kerülése, hangsúlyosabbá válása iránti igény, szükséglet megítélése az óvodavezetők körében (%)
Kérdés: Mennyire tartaná szükségesnek, indokoltnak, hogy az alábbi témák, nevelési feladatok megjelenjenek, illetve a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kapjanak a felülvizsgált, átdolgozott Óvodai nevelés országos alapprogramjában?
A legtöbben (91%) nagyobb helyet szentelnének a központi tartalmi szabályozó dokumentumban az óvoda és a szülők kölcsönös felelősségének. Már az alapprogram hatásával kapcsolatos korábbi, 2001 tavaszán végzett kutatásunk is feltárta, hogy a kisgyermek nevelésében a család és az óvoda közötti felelősség megosztását — szabályozás híján — mindkét fél másként értelmezi. Akkor a szülők, illetve az óvodavezetők, beosztott óvodapedagógusok kérdőíveiben egyaránt szerepeltettünk arra vonatkozó kérdést, hogy a gyermek testi, érzelmi, értelmi fejlődésére az óvoda vagy a család gyakorol-e nagyobb hatást. Mindkét fél a másiknak tulajdonította ezt a dicsőséget, s egyben rá is hárította a nevelés felelősségének nagyobb részét.
Az óvodavezetők átlagosan 85%-a szorgalmazta, hogy a nevelési feladatok közül a toleranciára, illetve — attól alig elmaradva — a környezettudatosságra való nevelés és a kompetenciafejlesztés markánsabban jelenjen meg az alapprogramban.
3. Szabályozandó területek az óvodai nevelésben
Kérdőíves vizsgálatunk előkészítése során olyan gyakran utaltak az óvodavezetők arra, hogy az intézményrendszer átalakulása, illetve a társadalmi, szülői elvárások, óvodáztatási szokások változása nyomán kialakult helyzettel nem mindig tart lépést a jogalkotás, hogy egyetlen kérdés erejéig helyet adtunk e tekintetben is kételyeiknek, problémáiknak. Bár az alábbiakban kutatásunk témájához csak érintőlegesen kapcsolódó gondok kerültek elő, mégis szerettük volna felhívni az oktatásirányítás figyelmét arra, hogy olyan súlyú ügyekről van szó, melyek megoldása meghaladja az óvodavezetők kompetenciáját. Az érintettek a helyi, eseti kezelés helyett egységes szabályozást, vagy a már meglévő jogszabály egységes értelmezését igénylik.
4. ábra
Az óvodai élettel, működéssel kapcsolatos problémák szabályozása iránti igény fontosságának megítélése az óvodavezetők körében
Kérdés: Mennyire tartaná fontosnak, hogy az óvodákat, szülőket foglalkoztató alábbi kérdések szabályozásra kerüljenek a közeljövőben?
4. Az óvoda helyi nevelési programjának átdolgozása
Az alapprogram kedvező fogadtatása ellenére az óvodák jelentős részében nem kis szorongással kezdtek az óvodapedagógusok a helyi nevelési program elkészítéséhez. Bár az óvodavezetők többsége részt vehetett helyi nevelési-programkészítő tanfolyamokon, a fenntartók a programok készítéséhez általában kevés anyagi és szakmai támogatást tudtak nyújtani intézményeiknek, sőt többségük (77%) még az óvodák feladatainak meghatározásával is adós maradt. Így az intézményvezetők többsége némileg magára maradt a teljesen újszerű feladattal. A nevelési programok kötelező szakértői felülvizsgálatából is viszonylag keveset profitáltak az óvodák, mert a fenntartók által felkért szakértők véleménye gyakran nem került el hozzájuk, illetve többször (18%) előfordult, hogy programjukat nem óvodai, hanem iskolai közoktatási szakértők értékelték.
Éppen ezért feltételeztük, hogy a több helyen sebtében, kellő hozzáértés és szakértői támogatás nélkül készült helyi nevelési programokat az a bevezetés óta eltelt 12 évben mindenütt, vélhetően többször is átdolgozták. A kutatás eredményei szerint azonban – az óvodai intézmények/tagintézmények 19,3%-a egyetlen egyszer sem dolgozta át helyi nevelési programját. Ez annak ellenére így történt, hogy az utóbbi 2-3 évben az óvoda összevonások nyomán ilyen igények külső kényszerként is megjelentek az intézményrendszer jelentős részében. A helyi nevelési programok bevezetése óta lezajlott társadalmi, gazdasági, demográfiai, szabályozási változásokat tekintve kevésnek tűnik a helyi programjukat egyszer átdolgozó óvodák 49,2%-os aránya is, különösen akkor, ha tudjuk[13], hogy az óvodák egyötödét intézményük összevonása késztette erre.
5. ábra
A helyi nevelési programok átdolgozásainak gyakorisága (%)
Kérdés: A közoktatási törvényben előírt kisebb módosításokat leszámítva, átdolgozták-e az elmúlt 10 évben a helyi nevelési programjukat? Ha igen, hányszor?
Úgy tűnik, hogy az intézmények csak körülbelül 30%-ában (ennyi a helyi nevelési programot kétszer vagy többször átdolgozók aránya) van figyelem és törekvés az óvoda tartalmi munkáját szabályozó legfontosabb helyi nevelési dokumentum folyamatos karbantartására. Ehhez képest Tolna megye kisgyermek-nevelési intézményei kiugróan magas (80% fölötti), a központi költségvetés által fenntartott (többnyire gyakorló) óvodák szintén igen magasnak számító 70%-os arányban tartják naprakészen helyi nevelési programjaikat.
6. ábra
A helyi nevelési programot 10 év alatt egyáltalán nem vagy legfeljebb egyszer átdolgozó óvodák aránya (%) megyénként
Figyelmet érdemel, hogy egyes megyék között sokszoros különbségek mutatkoznak a 10 év alatt egyszer sem változtató óvodák arányában is. Míg Bács–Kiskun megyében száz óvoda közül átlagosan csak három olyan van, melynek nevelőtestülete soha nem vizsgálta még felül helyi nevelési programját, Somogy és Pest megyében több mint tízszer ennyi.
Úgy tűnik, hogy amennyire káros a központi szabályozók gyakori változtatása, annyira problematikus az is, ha az intézmények nem kapnak kellő gyakoriságú impulzust a szükséges változtatásokra. Bízzunk benne, hogy amennyiben az Óvodai nevelés országos alapprogramjának felülvizsgálata, átdolgozása megtörténik, akkor mindez maga után vonja az óvodák tartalmi munkáját közvetlenül szabályozó dokumentumnak, a helyi nevelési program felülvizsgálatát, ami újabb lendületet adhat az óvodai innovációknak.
[1] Ilyen megkeresést a Nemzeti Alaptanterv egyetlen felülvizsgálatánál sem kaptak az iskolaigazgatók.
[2] A kutatást Vágó Irén és Labáth Ferencné vezette.
[3] A kutatás és a közel 90 oldalas elemzés elkészítésére összesen 1,1 millió forint állt rendelkezésre.
[4] Az óvodavezetői kérdőívet Vágó Irén készítette. Az eredményekről lásd: Óvodai intézményrendszer, óvodai nevelés az ezredfordulón. Új Pedagógiai Szemle, 2002/12.
[5] Segítségüket, közreműködésüket ezúton is köszönjük.
[6] Mindkettő Vágó Irén munkája.
[7] Abban saját szavaikkal írhatták le az alapprogrammal kapcsolatos esetleges problémáikat, észrevételeiket a válaszadók 1000 betűhelynyi terjedelemben.
[8] Ezt azért tudjuk, mert az adatkezelő program automatikusan rögzítette a kitöltött kérdőív elküldésének idejét.
[9] Az egyetlen kivétel a kisközségek (1000-nél kisebb lakosságszámú települések) alulreprezentáltsága a mintában az országos arányukhoz képest, ami nem az ott dolgozó kollégák válaszadási hajlandóságának gyengeségéből, hanem abból fakad, hogy ezen intézmények közül arányosan kevesebb rendelkezett e-mail címmel.
[10] A kérdőíves módszer csak igen korlátozottan használható az okok feltárására, ezért például a nevelésközpontúság tekintetében a központi költségvetésű gyakorlóóvodák és az alapítványi óvodák között mutatkozó 40 százalékpontnyi eltérés okainak feltárása további interjús vizsgálatokat igényelne.
[11] E két korcsoportba azonban az intézményvezetőknek csupán elenyésző része tartozik.
[12] A nyitott kérdésre érkezett válaszok, a kutatás zárójelentésének részeként elolvashatók az OKM honlapján. www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2085&articleID=231685&ctag=articlelist&iid=1
[13] Az on-line kérdőív 13. kérdésére adott válaszokból.
