Petránné Képes Gizella

Óvodai Integrációs Programmal az esélyegyenlítő óvodai nevelés szolgálatában, avagy van kiút a hátrányos helyzetből?!

E témáról, a téma tükrében megszerzett intézményi tapasztalatainkról napokig tudnék beszélni, azonban a rám szabott rövid 45 perc csak arra ad lehetőséget, hogy felkeltsem az itt lévő kedves kollégák érdeklődését, illetve, hogy mindenkit lelkesítsek e nemes feladatra, melyet intézményünk nevelőtestülete több, mint 10 éve lát el.

Előadásom felépítése:

1. Esélyegyenlítés
2. Hátrányos helyzetűek a Vasgyári Óvodában
3. Helyi Óvodai Integrációs Programunk bemutatása

Kanalas Szabina, 6 éves óvodás munkája

I. Esélyegyenlítés

Mai társadalmunk egyik legfontosabb, egyben halaszthatatlan feladata a leszakadó, hátrányos helyzetben élő társadalmi rétegek esélyegyenlőségéhez vezető út lehetőségeinek feltárása, megvalósítása.

Magyarország történetében az elmúlt időszak legjelentősebb eseménye volt, amikor 2004-ben tagja lett az Európai Uniónak. Hazánk uniós csatlakozására éppen olyan időszakban került sor, amikor a közösségi politikán belül látványos módon felértékelődött az oktatás szerepe. Ez a folyamat a Lisszaboni Folyamatnak köszönhetően a 2000. évtől gyorsult fel és ma is tart. Ennek keretei között alakult ki az Európai Unió 2010-ig tartó oktatáspolitikai és oktatásfejlesztési programja, melyhez Magyarország már a csatlakozást megelőzően bekapcsolódott.

Az Európai Unió által biztosított közoktatás-fejlesztési források a humán erőforrások fejlesztését és a közoktatási rendszer modernizálását szolgálják.

Az Európai Unió stratégiai céljai között szerepel az esélyteremtés. Az esélyegyenlőség ugyanis mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a társadalom különböző csoportjai (nemi, faji, vallási, stb.) egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein ― oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság, stb. ―, de legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv prioritási sorában harmadik helyen szerepel a „Társadalmi megújulás”, mely meghatározza a beavatkozási területeket és ezek eszközrendszerét:

• a foglalkoztathatóság javítása;
• az alkalmazkodóképesség javítása;
• a minőségi oktatás és hozzáférés biztosítása mindenkinek;
• a kutatás-fejlesztéshez és az innovációhoz szükséges humánerőforrások fejlesztése;
• az egészségmegőrzés és a társadalmi befogadás és részvétel;
• a humán infrastruktúra fejlesztése.

A 2008. elején megjelent McKinsey-tanulmány szerint mindent meg kell tenni azért, hogy az oktatás ellensúlyozza a családi háttérből, alacsony jövedelemből adódó hátrányokat. A tanulmány egyértelműen bebizonyítja, hogy „…A legjobban teljesítő rendszerekben a diákok oktatása hatékonyabban ellensúlyozza a családi háttér negatív hatásait…” Hogyan? Több megoldás lehetséges. E pár percben azt szeretném megmutatni, hogy a mi óvodánk milyen utat választott, illetve milyen úton halad.

A McKinsey-tanulmány megismerését mindenki számára ajánlom, a részletes ismertetésére itt most nincs idő. Én most a következő gondolatokat emelem ki:

„…Az élenjáró rendszerek vizsgálata három különösen fontos tényezőt azonosított: annak biztosítása, hogy

1. a megfelelő emberek váljanak tanárrá,
2. eredményes oktatókká képezzék őket, és
3. a lehető legjobb oktatást kapjon minden gyermek.

A vizsgált rendszerek igazolják, hogy a fenti három cél eléréséhez megfelelő gyakorlat működőképes a helyi kultúrától függetlenül. Megmutatják, hogy rövid idő alatt is jelentős eredményeket lehet elérni a teljesítményekben, és alátámasztják, hogy a legjobban bizonyított gyakorlat általános alkalmazásával földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül hatalmas fejlődést lehet elérni a lemaradó iskolarendszerekben…”

Esélyegyenlőség, méltányosság az oktatásban

„…Az oktatás esélyegyenlítési feladata, hogy hozzájáruljon a társadalomban hátrányokkal küzdők személyiségfejlődéséhez, szocializálásához, egyéni adottságaik és tanulási képességeik kibontakozásához, egész életmenetüket befolyásoló tanulási indítékaik, ezzel együtt szociális státusuk javításához, illetve megőrzéséhez. Így munkaerő-piaci lehetőségeik is kedvezőbbekké válhatnak, továbbléphetnek a társadalmi munkamegosztás fokozatain, részt vehetnek a felfelé mozduló társadalmi mobilitásban.” (Csoma Gyula: Az esélyegyenlítő oktatás, mint utópia I. Új Pedagógiai Szemle 2006. december)

Az óvoda, az iskola nem tehetetlen a társadalmi eredetű tanulási hátrányok csökkentésében. A kérdés az, hogy felvállalja-e ezt „küldetés” gyanánt.

Az oktatás esélyegyenlítési feladata megfelelő pedagógiai és andragógiai szakszerűséget kíván: értékrendet, mentalitást, szemléletet, attitűdöket és olyan pedagógiai illetve andragógiai szaktudást, amely képes a feladathoz illeszkedő tananyagok, tanítási eljárások, módszerek, tanítás-és tanulásszervezési formák létrehozására, alkalmazására.

Az Óvodai Integrációs Program ― melyet Magyarország óvodái a 2007/2008-as nevelési évtől kezdve alkalmazhattak ― megfelel ezeknek a kívánalmaknak.

Óvodánk a Lépésről lépésre Iskolai Program pedagógiai rendszerében találta meg azt a lehetőséget, melynek kihasználásával az óvodába járó gyermekek hátránykompenzációja megvalósulhat. Célunk, hogy csökkentsük a gyermekek hátrányos helyzetét, az élményszerű tanulás biztosításával járuljunk hozzá tudáshátrányuk csökkentéséhez, tudásbázisuk szélesítéséhez, tehetségük kibontakoztatásához.

A 2007/2008-tól – pályázati program keretében – induló Óvodai Integrációs Program alkalmazása a mindennapi óvodai életünkben jelentős fejlesztést biztosított a hozzánk járó HHH gyermekek esélyegyenlítő óvodai nevelésének eredményes megvalósításához. Tárgyi és Humán erőforrásainkat 3,8 millió forinttal fejleszthettük. Az Óvodai Integrációs Program tartalmi rendszere szinkronban van intézményünk Helyi Óvodai Nevelési Programjának cél-, feladat- és tevékenység-rendszerével, ezért pedagógiai rendszerünkben nem jelentett változást.

II. Hátrányos helyzetűek a Vasgyári Óvodában

Óvodánk, a miskolci Vasgyári Óvoda rövid bemutatása

A miskolci Vasgyári Óvoda

Óvodánk gyermekeinek összetételére a hátrányos helyzet és ezen belül is a halmozottan hátrányos helyzetű és/vagy cigány tanulók magas száma jellemző.

Az 1. táblázat a jelenlegi és az elmúlt nevelési év adatait tartalmazza:

nevelési év		2007/2008.	2008/2009.
létszám adatok (fő)		87 fő	87 fő
az összlétszámhoz viszonyítva	hátrányos helyzetűek aránya (%)	80%	79%
	halmozottan hátrányos helyzetűek aránya (%)	50%	66%
	cigány gyermekek aránya (%)	83%	85%

1. táblázat

Az utóbbi 20 évben ― a rendszerváltást követő időszakban ― a Vasgyári lakótelep lakossági összetételének megfelelően szegregált intézményi környezet alakult ki.

A hátrányos helyzet halmozottan jelentkezik a gyermekek körében:

• szülők aluliskolázottsága: az általános iskola 8. osztályát sem végezték el sokan
• jövedelem viszonyok: a létminimum alatt élő családok
• munkanélküliség
• deviancia a családban: alkoholizmus, drogfogyasztás, bűnözés
• rossz lakáskörülmények: komfort nélküli, kis alapterületű lakások
• 3 vagy több gyermekes családok
• roma származás.

A szegénység szubkultúrája egyértelműen kialakult a Vasgyárban.

• A családok „fekete” munkából tartják fenn magukat. A Vasgyári lakótelep központja az engedély nélküli cigarettaárusításnak, illetve a hulladék-és fémgyűjtésnek.
• Nincs jövőképük, nem tervezik az életüket, egyik napról a másikra élnek. A „kamatos pénz” felvételére rákényszerülő családoknak nincs jövőképük, hiszen a család számára érkező anyagi támogatást már az uzsorás veszi át.
• Nem vesznek részt semmilyen társadalmi szerveződésben, kivonulnak a társadalomból.
• Az általános bizalmatlanság kialakul bennük, úgy érzik, gyermekeik előtt is lezárul a feljebbjutás, kilépés lehetősége.
• Már az óvodáskorukra is kiépül ez a jövőképük! A hátrányos helyzetű gyermekek jövőképében nincs érettségit adó munkavállalás.
• Ismerik a nem hátrányos helyzetű réteg értékeit, de nem e szerint élnek.
• Kevés szülő él házasságban. Jellemző az együttélés, illetve a gyermekét egyedül nevelő szülő. Óvodás gyermekeink körében az egyedül nevelő szülők körében a férfiak többségben vannak.
• A magánélet teljes hiánya, szoros kommunikációs háló, nincsenek tabu témák, mindenki tud mindenről.
• A lakások bár komfortosak, de zsúfoltság jellemzi azokat. Egy-két szobás lakásokban több generáció és minimum 3 gyermekes családok élnek.
• Elfogadják a fogyatékosságot, toleránsak a sérült emberekkel szemben.
• Bandázás, rablás – az iskola igazgatójával és a szülőkkel készült interjú is tényként közli ezt.
• A gyermekek korán dolgozni kezdenek – különösen igaz ez a testvéri felügyeletre. Rendkívüli módon, nagy szeretettel gondoskodnak a nagyobb testvérek a kisebbekről. Az 5 éves gyermek az óvodába érkező 3 éves testvérét folyamatosan ölben hordja, babusgatja.
• Korai szexualitás – az iskola magántanulói létszámának egyik oka a lányok korai terhessége.
• Alkoholizálás – bizony már az óvodás gyermekek is megkóstolják az alkoholt, ezt a reggeli beszélgető körben elmondják, szerepjátékaikban megjelenítik.
• A „szipózás” és a „füvezés” szintén megjelenik már az iskolások körében is. Egyre több a „szipós”, „füves” gyermekek száma. Ha valaki elsétál a Vasgyári lakótelep valamelyik részén, biztos, hogy találkozik ezekkel a gyermekekkel.

A szegénység kultúrája az óvodánk hátrányos helyzetű gyerekeiben is kialakult, jövőképük is erre utal.

Saját kutatásomat tartalmazza az alábbi összegző táblázat. A táblázat 1. csoportjába halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, a 2. csoportba „elit” gyermekek járnak. (Kivonat saját kutatásból)

A gyermek által megjelölt foglalkozáshoz szükséges iskolai végzettség	1. csoport		2. csoport
	fő	%	fő	%
8 általános	9	28	0	0
szakmunkásképző	14	44	7	22
érettségi	6	19	7	22
felsőfokú	2	6	16	50
nem tudja	1	3	1	3
egyéb, be nem sorolható	0	0	1	3
Összes:	32	100	32	100

2. táblázat

6-7 éves óvodás gyermekek jövőképe

E kutatásom során, a szülőkkel készített interjúk adatai is megmutatják, hogy az itt élő hátrányos helyzetű családok szeretnének kikerülni ebből a helyzetből, még a kiút egyes pontjait is látják, csak úgy érzik, nincsen, aki segítsen nekik.

Egy szülő ezt a következők szerint fogalmazta meg: „…Munkalehetőség nincs… akaratból nem tud iskolába járni, abból a gyerek jövőjét nem tudjuk megteremteni… Lakás, stb. Ha továbbtanulna is, miből? Nem tudjuk fizetni, az eddigi támogatások jók, ami jó, az jó, de… Minimálbér alatt élünk, hogyan fizessük, ha tovább akar tanulni? Persze… az kellene, hogy tanuljanak, fejlődjenek, minél jobb iskolába járjanak, jó szakmát tanuljon, hogy el tudjon helyezkedni… Habár… van olyan a családban, akinek érettségije van, mégsem tud elhelyezkedni. Feketén dolgozik, mint festő. Mindenképpen azt szeretném, hogy az én gyerekemnek ne csak nyolc általánosa legyen, hanem tanuljon tovább, legyen szakma a kezében. Munkalehetőség kell, nem három vagy hat hónapos…” .

A beóvodázás mutatói

Az óvoda körzetében lakó 3-7 éves korosztály jár óvodába. A körzeten kívüliek aránya ebben az évben: 23%.

A rendszeres óvodába járás jelent gondot a 3-4 éves korosztály körében. Ezzel szemben jelentős a 3 éven aluli gyermekek aránya az óvodában. Jelenleg 6 fő 2,5 éves gyermek jár az óvodába. Ez a tendencia ― a tanügyigazgatási dokumentumok alapján ― az elmúlt évekre is jellemző. Általában azok a szülők kérik a három év alatti gyermek óvodai felvételét, akiknek a nagyobb gyermekük is jár, illetve már járt ebbe az óvodába.

Az 5-7 éves korosztály 98%-a rendszeresen jár óvodába. A 2007/2008-as nevelési évben 2 gyermek nem járt rendszeresen, akiket jegyzői úton szólítottam fel. A felszólítás eredménye: 1 gyermek azóta rendszeresen jár, a másik elköltözött a körzetből.

 

III. Helyi Óvodai Integrációs Programunk bemutatása

Nevelőtestületünkről:

Az óvodapedagógusok átlagéletkora 50 év, valamennyien több, mint 25 éves szakmai tapasztalattal rendelkezünk ebben az intézményben.

A 9 fős nevelőtestület tagjai közül:

• 7 fő főiskolai végzettséget is szerzett,
• 2 fő felsőfokú végzettségű,
• 1 fő két főiskolai diplomával rendelkezik,
• 6 fő szakvizsgázott óvodapedagógus, ebből 2 fő 2 szakirányú szakvizsgával is rendelkezik,
• 1 fő szociológus–tanár egyetemi diplomával.

Az egy főre jutó akkreditált képzések óraszáma: 207 óra/fő. (A törvényi kötelezettség 120 óra/fő/továbbképzési kötelezettségi időszak).

A továbbképzés területei sokszínűek, leginkább a 60 és 120 órás képzés a jellemző: tanulási és magatartási zavarok megelőzése, mérés-értékelés, preventív és differenciált fejlesztés, projekt pedagógia, kooperatív tanulás, gyógypedagógiai nevelés, mozgásterápia, Kedves ház pedagógia I-IV., előítélet-kezelése, IPR, DELACATO mozgásterápia, számítógép-kezelés, Okos Kocka, stb.

Előítélet mentesítő és kezelő tréningen az óvoda és az iskola tantestülete – 2006.

A nevelőtestületünk elhivatott a hátrányos és/vagy cigány gyermekek óvodai nevelésében. Az óvodapedagógusok önértékeléseiben ― melyet minden nevelési év végén elkészítenek ― lehet erről leginkább meggyőződni. Hittel, szeretettel és odaadással végzik a munkájukat.

A szülői elégedettség-mérések eredményei is megerősítik ezt a tényt. Az intézményi minőségbiztosítási felmérések során az elégedettség-mérések eredménye mindig kiváló minősítésű volt. A szülői kérdések sorában az óvodapedagógusokkal kapcsolatos elégedettség három évre visszamenően 4,9-es átlagú volt (az elégedettség-mérés 1-5 fokozatú skálán történik).

Intézményünkben az elmúlt évek során több hazai és külföldi szakmai látogatás zajlott le. Az általuk készített feljegyzések, értékelések is igazolják a testület elhivatottságát. „…választásunk azért esett a Vasgyári Óvodára, mert olyan intézményt kívántunk bemutatni, amely ― körülményeit tekintve ― semmiben sem tér el más, hátrányos helyzetben lévő nevelési, oktatási intézménytől, azonban példaként szolgál arra, hogy elkötelezettséggel, aktvitással, szakmai tudással igenis sokat lehet tenni a halmozottan hátrányos gyerekek nevelés terén.” (Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek oktatásában akkor&most –Vasgyár, www.soros.digitaldream.hu)

Szakmai nyitottságunk:

Az óvodapedagógusok

• belső szakmai együttműködésének formái és gyakorisága:
  • házi bemutatók három havonta egy alkalommal,
  • házi továbbképzések a helyi szakmai munkaközösség tervének megfelelően minden második hónapban,
  • esetmegbeszélések havi rendszerességgel és a probléma időszakában.
• külső szakmai kapcsolatai:
  • Integrált szervezeten belüli fejlesztő teamben való részvétel ― ebben a nevelési évben a gyermekek egyéni fejlődését nyomon követő rendszer átdolgozását végzi ez a team. Havi rendszerességgel konzultálnak, majd a nevelési év végén a nevelőtestület elé terjesztik a módosított anyagot.
  • Integrált szervezeten belüli hospitálások évi egy alkalommal.
  • Városon belüli továbbképzéseken, bemutatókon való részvétel, minimum havi egy alkalommal.
  • A szakszolgálatokkal való egyéni konzultációk: Korai Fejlesztő Szolgálat, Nevelési Tanácsadó – a gyermek igényének megfelelően.
  • Civil szervezetek munkájában való részvétel, segítségnyújtás alkalomszerűen.
  • A Családsegítő Szolgálattal való aktív szakmai kapcsolat, minimum havi egy alkalom, de egy-egy probléma esetén ez több alkalmat is jelenthet.

A nevelőtestület tagjai közül:

• 3 fő mentor;
• 5 fő gyakorlatvezető;
• 3 fő országos szintű közoktatási szakértői tevékenységet lát el.

Publikációk:

A 9 fő óvodapedagógus közül 3 fő rendszeresen publikál. A publikációk tartalma a hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozására, a minőségbiztosítási rendszerek eredményes működtetésére, a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására, esélyegyenlőségi lehetőségeinek feltárására, a cigány hagyomány és kultúra ápolásának lehetőségeire, a gyermekkori bűnmegelőzésre, az integrált óvodai nevelésre irányul.

Az egyéb kisegítő szakmai létszám:

• 4 fő szakképzett dajka segíti az óvodapedagógusok munkáját,
• 1 fő pszichológus heti két órában dolgozik,
• 2 fő gyógypedagógus látja el a 2 fő Sajátos Nevelési Igényű gyermek gyógypedagógiai fejlesztését.

Nemek aránya:

A női nem aránya 100%. Az óvodában ― ha a családias légkört preferáljuk ― nagyon nagy szükség lenne férfi óvópedagógusokra is. A gyermekek megfelelő szocializációjának, esélyegyenlítésének egyik fontos feltétele, hogy az intézményben férfi mintával is találkozzanak.

Problémák:

Óvodánkban nagyon nagy igény lenne egy főállású logopédusra, mivel a gyerekek 70%-a beszédhibás. Az óvoda logopédiai ellátását a szomszédos óvodában körzeti szinten látja el egy logopédus, akihez még 5 óvoda tartozik. Egyrészt csak az 5. életévüket betöltő gyerekekkel foglalkozik, másrészt a szülők nem viszik el fejlesztő foglalkozásra a gyerekeket. Amíg lehetőségünk volt közhasznú munkaprogram keretében pedagógiai asszisztenseket alkalmazni, addig az óvoda vezetése megoldotta a gyermekek eljuttatását a logopédiai fejlesztésre. Ez a lehetőség ma már nem biztosított.

Ugyanilyen problémát jelent a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásához szükséges felnőtt létszám biztosítása is. Jelenleg két fő ilyen gyermeket nevelünk integrált óvodai környezetben. Egyikük csoportban való beilleszkedésével, illetve fejlesztésével semmi gond nem merül fel, mivel olyan a fogyatékossága jellege. Azonban a másik gyermek, aki magatartási zavarokkal küzd, rendszeresen zavarja társait. Az óvodapedagógus energiáit elvonja a többi gyermektől. Az ő esetében mindenképpen indokolt lenne a gyógypedagógiai asszisztens foglalkoztatása.
Az óvoda infrastrukturális állapota:

Az óvoda épületének infrastrukturális állapota közepes szintű.

Az épület külső homlokzatának vakolata pereg, a nyílászárók korszerűsítése időszerű.

Épületgépészeti szempontból felújított. A csoportszobák gondozottak, tiszták, esztétikusak.

Az óvoda alakított ki – egy megszűnő csoportból – tornaszobát, melyet nagyon szeretnek a gyerekek. E tornaszoba tárgyi felszereltségének minőségi szintű ellátását oldotta meg az IPR pályázat támogatása.

Az óvoda udvara szintén gondozott, de balesetveszélyes, mivel 80%-a beton felület. Ennek ellenére igyekeznek minél több növénnyel ellátni, füvesíteni és sok-sok mobil játékkal gazdagítani.

Az óvoda tárgyi felszereltsége:

 

Művészeti Központ

A csoportszobák nem a hagyományos módon vannak berendezve. A termek a gyermekek tevékenységének megfelelően biztosítják a cselekedtető légkört, amelyben különféle sarkokat, ún. tevékenységközpontokat alakítottak ki, melyek berendezései, eszközei lehetőséget teremtenek a gyerekek által vezérelt ismeretszerzésre. A gyerekek aktív részesei a terem kialakításának, a tanulási folyamatban, illetve a projektek feldolgozása során keletkezett produktumaik megjelennek a csoportszobában és az óvoda közösségi helyiségeiben is.

Az óvodában sokfajta fejlesztő játék áll a gyerekek rendelkezésére, melyet szintén jelentősen tudtunk fejleszteni az IPR támogatásból (több, mint egy millió forintot költöttünk e célra).

Irodalmi Központ

Az országos óvodai eszköz-felszerelési jegyzéknek megfelelő a szakmai eszköz ellátottságuk.

A csoportok tanulásszervezési formái:

 

Reggeli beszélgető kör az óvodában

Az óvodában a gyermekek nevelése-oktatása projekt rendszerben történik. A projektek a gyermekek élményeire épülnek, ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermekeket minél több élményhez juttassuk.  Rendszeresen, közös programokon veszünk részt az integrált szervezet óvodásaival, illetve heti rendszerességgel, az aktuális projektnek megfelelő élményt nyújtanak számukra az óvodapedagógusok. Egy tanévben általában 6-8 projektet dolgoznak fel változatos módszerekkel. Egy-egy projekt feldolgozása során az alábbi arányban alkalmazzák az egyes tanulásszervezési formákat:

• frontális tanulásszervezés 20%
• csoportmunka 40%
• dráma játék 10%
• egyéni fejlesztés 30%

Az óvodai életben kiemelten fontos jelentőségű a reggeli beszélgető kör, amely komplex eszközként áll az óvodapedagógus rendelkezésére. Nagy részben pszichológiai hatása van, de a gyermekek beszéd-és közösségi érzelmeinek fejlesztésére is tág teret biztosít. Türelemre, figyelemre, toleranciára, fegyelemre nevel.

Az óvoda minőségbiztosítási rendszere:

Öt éve folyamatosan működtetjük minőségbiztosítási rendszerünket, melyet a magyar közoktatási rendszerben kifejlesztett Comenius 2000 Közoktatási és Minőségfejlesztési Modell alapján építettünk ki és tartunk fenn a mai napig. Az Intézményi Minőségirányítási Program rendszere tartalmazza a különböző folyamatok szabályozásait:

• 4 évenként végzünk teljes körű irányított önértékelését,
• pedagógus teljesítményértékelési rendszerünk kiváló minősítést kapott.

A gyermekek egyéni fejlődésének nyomon követése:

A gyermekek egyéni fejlődésének nyomon követése a Lépésről lépésre program bevezetése óta, vagyis 13 éve történik az óvodában. Minden gyermekről 3 éves korától, illetve az óvodába lépésétől kezdve Személyiség lapot vezetnek, melynek részei:

• anamnézis;
• a gyermek fejlődésének nyomon követése 3-7 éves korig;
• a szükséges fejlesztési területek és feladatok meghatározása;
• nyilvántartólap a szülők tájékoztatásáról;
• szükség esetén szakvélemény(-ek);
• gyermekrajzok, egyéb gyermekmunkák.

A személyiséglap vezetésének szabályozása:

lépés megnevezése	3-4 éves és az új belépő gyerekek	4-7 éves gyermekek
1. A gyermeki értékelés időpontjai	Anamnézis felvétele: Október 31. Értékelés: Január 31. Június 30.	Értékelés: Január 31. Június 30.
2. A szükséges fejlesztési területek és feladatok meghatározása	Január 31.	Október 31. Január 31.
3. A szülők tájékoztatása	Október 31. Január 31. Június 30.	Január 31. Június 30.
4. Szükség esetén szakember bevonása a fejlesztésbe (Nevelési Tanácsadó, gyermekorvos, védőnő, logopédus, stb.)

3. táblázat

Forrás: Vasgyári Óvoda Helyi Nevelési Programja 43. oldal

Az iskolai élethez szükséges fejlettségi szint:

A Vasgyári óvodások számára az iskolai élet kezdetekor ugyanazok a kritériumok, mint az ország bármely óvodájába járó gyerekeké. Ennek helyi szintű szabályozását az óvoda Helyi Nevelési Programja tartalmazza.

A Vasgyár körzetében élő gyermekek az óvodáskor végére iskolaéretté válnak, sikeresen megállják a helyüket az iskolában.

A probléma azokkal a gyerekekkel van, akik Miskolc-Lyukóbányából járnak, illetve nagyon rendszertelenül járnak óvodába. Az ő rendszeres óvodába járásuk megoldása városunk egyik legfontosabb oktatáspolitikai feladata.

Tapasztalatainkra építve határozottan állítjuk, hogy gyermekeink csakis akkor tudják megkezdeni sikeresen iskolai éveiket, ha

• 3 éves koruktól beóvodázást nyernek és
• rendszeresen járnak óvodába.

Óvodánkban, az IPR követelményeknek megfelelve, ebben az évben végeztünk először a gyermekek körében DIFER mérést, melyet az általános iskola első évében kötelezően kell végezni. A mérés területei: szocialitás, számlálás, írásmozgás-koordináció fejlettség.

A mérést 15 nagycsoportos korú gyermek körében végezték el két időpontban: 2007. szeptemberében és 2008. május végén.

Az alábbi táblázatban összegzem a mérés eredményeit, melyből jól látható az elért eredmény.

Gyermek sorszáma	2007. szeptemberi mérés eredménye		2008. április eleji mérés eredménye
	Elért pont	Elért %	Elért pont	Elért %
1.	103	51	149	73
2.	104	51	138	68
3.	134	66	153	75
4.	114	55	175	86
5.	102	50	158	78
6.	134	66	185	90
7.	134	66	167	81
8.	123	60	145	71
9.	113	55	168	83
10.	134	66	166	81
11.	80	40	131	64
12.	60	30	119	58
13.	133	65	152	75
14.	135	66	160	79
15.	123	60	163	81

4. táblázat

DIFER mérés eredménye az óvodában

A DIFER mérés értékelése:

• 0-50% = előkészítő szint
• 51-65% = kezdő szint
• 66-75% = haladó szint
• 76-85% = befejező szint
• 86-100% = optimum szint.

A fenti táblázat jól mutatja, hogy év elején 2 fő gyermek kivételével a kezdő szintet érték el a leendő elsősök. A 2 fő előkészítő szinten volt, ők ekkor jöttek óvodába. A 2008. májusi eredmény azt mutatja, hogy valamennyi gyermek sokat fejlődött: 2 fő az optimumon, 6 fő a befejező szinten, 5 fő a haladó szinten és 2 fő a kezdő szinten teljesített. Lelkesítő az az eredmény, hogy a gyermekek 53%-a a két felső kategóriába került.

Mindez látványosan bizonyítja, hogy a rendszeres, minőségi szintű óvodai fejlesztés meghozza az eredményt.

A gyermekcsoportok légköre:

 

Karácsony az óvodában – 2007.

A gyermekcsoportok légkörére a szeretetteljes, nyugodt, derűs hangulatjellemző.

A csoportok átlagos létszáma 20 fő, amely teljes mértékben biztosítja azt a harmonikus, kiegyensúlyozott légkört, amely az individualizálva szocializálás minőségi szintű megvalósításához nélkülözhetetlen. Az óvoda dolgozói folyamatos rettegésben élnek, félnek attól, hogy a gazdasági szempontok előtérbe helyezésével csoport bezárásra kerülhet sor. A fenntartó önkormányzat elismerve az óvoda eredményeit, értékteremtő munkáját, egyelőre ilyen létszám mellett is engedélyezi a csoportok működését, annak ellenére, hogy a csoportok állami normatív támogatása a 25-30 fős csoportlétszámra épül.

A Lépésről lépésre óvodai program a 7 sajátos tevékenységközpontján keresztül, a gyermeki szabadság biztosításával támogatja a szocializáció szempontjából fontos szokásokat, magatartásformákat. A csoportok légköre egyrészt magában foglalja, és kiemelten kezeli a gyerekek családi hátteréből adódó multikulturát, másrészt pótolja a családok hátrányos helyzetéből adódó hiányokat. Kiemelten fontosnak tartjuk a felnőttek mintaadó szerepét.

A családi és egyéb szerep – szituációs drámajáték központja

A tevékenységközpontokat csakis akkor tudják a gyermekek színes, változatos tevékenységgel megtölteni, ha megfelelő élménnyel rendelkeznek. Az IPR támogatásnak köszönhetően az élmény-nyújtás nagyon sokszínű és széleskörű volt a 2007/2008-as nevelési évben: sokat vittük őket sétálni, kirándulni (hajókirándulás a szülőkkel együtt), színházba, bábszínházba, vadasparkba, a város nevezetességeinek megismerésére, iskolai könyvtári foglalkozásokra, stb. Kiemelem itt az iskolai könyvtári foglalkozások fontosságát, melyet az egyik óvodapedagógus szakdolgozati hipotézise hívott életre. Ugyanis a szakdolgozatíró kollégám feltárta a gyermekek körében azt a hiányosságot, hogy nem ismerik a könyvtárral, könyvesbolttal kapcsolatos fogalmakat, nincsenek ezzel kapcsolatos élményeik. Két éve járnak a gyerekek rendszeresen a Fazola Henrik Általános Iskola könyvtárába, ahol olyan élménydús játékos foglalkozásokban van részük, amely sikeresen kompenzálja a családi hátterükből adódó hátrányokat az irodalmi nevelés területén.

 

Bűvész az óvodában

 

Óvodánk és a szülői ház kapcsolata:

Azt valljuk, hogy az óvodai nevelő-fejlesztő munkánk csak akkor lehet igazán eredményes, ha az az otthoni környezetben is folytatódik, ezért nagy hangsúlyt fektetünk a szülők megnyerésére, bevonására az óvoda mindennapi életébe. Az együttműködés során a családokkal közvetlen kapcsolatba kerülve szükség esetén segítséget tudunk nyújtani a családok különböző jellegű problémáinak megoldásában. E feladatok ellátásához nélkülözhetetlen a szociális munkás alkalmazása, amely az elmúlt évek során beépült óvodánk életébe. A Miskolci Családsegítő Szolgálat egyik munkatársa heti rendszerességgel, minden héten ugyanazon a napon állt a szülők rendelkezésére az óvodában. Sajnos, egy éve ez már nem működik, mivel a Családsegítő Szolgálat humánerőforrás elosztása ezt nem engedi meg, azonban a rendszeres kapcsolattartás továbbra is él.

A szülőkkel való kapcsolat kiépítése során első lépésként ― a tanév elején — a csoportok óvónői megismerik a családok szükségleteit, értékrendjét kérdőív, elbeszélgetés útján. Nagy hangsúlyt fektetnek a szülői házzal való nyitottság folyamatában a mintaadásra. Azzal, hogy a szülő aktívan részt vesz — az egészségügyi szabályok betartásával — az óvoda életében, mintát kap a pozitív nevelési módszerekhez. Eközben a pedagógusok sok-sok olyan információhoz jutnak a gyermekről, otthoni környezetéről, mely segítséget jelent számunkra az egyéni fejlesztés során. A családi házzal való kapcsolattartásunk folyamatában nagy hangsúlyt fektetünk a kölcsönös bizalom kiépítésére. A szülők bátran fordulnak problémáikkal az óvónőkhöz, megosztják a gyermekeikkel kapcsolatos gondjaikat, örömeiket.

„…Én már a negyedik gyermeket hordom ide az óvodába és nagyon meg vagyok elégedve. Jól foglalkoznak a gyerekekkel, jó a bánásmód, de fő szempont, hogy igen engedékenyek, megértőek, ha van valami hiányosság a felszerelésben, megengedik, hogy majd később hozzák be, de van olyan eset is, hogy az óvoda ad felszerelést…” Idézet egy szülői interjúból.

A család és az óvónők közötti kommunikáció összetevői: üzenetek, nap eleji és végi beszélgetések, családlátogatások, esetmegbeszélések, családi napok, ünnepségek, faliújság, közös részvétel a gyermekek élményszerző programjain.

A szülők szívesen, bizalommal hordják gyermekeiket óvodába, a bizalmi kapcsolat kiépült és folyamatosan fennáll a szülők és az intézmény pedagógusai között.

 

Óvodánk kapcsolatrendszere:

Az Intézményi Minőségirányítási Program partnerlistájából jól nyomon követhető az óvoda nyitottsága, széleskörű kapcsolatrendszere, mely a gyermekek sokoldalú fejlesztésének szolgálatában áll. Az Óvodai Integráció Program bevezetése e téren sem hozott többlet feladatot számunkra, hiszen kapcsolatrendszerünk teljes mértékben megfelelt az IPR elvárásoknak.

Rendszeres, szabályozott kapcsolatot tartunk fenn a gyermekorvossal, a védőnővel, a társintézményekkel (régiós programként valósul meg programunk a Vasgyárban a Nyitnikék Óvodával és a Fazola Iskolával), a fenntartó önkormányzattal és a helyi képviselőkkel, az etnikai és nemzetiségi képviselőkkel, szervezetekkel, a gyermekvédelmi szervekkel, a Családsegítő Szolgálattal, a Munkaügyi Központtal és más, a pedagógiai munkát segítő szervezetekkel.

Az óvoda-iskola átmenet támogatását szolgálja a Komlóstetői Általános Iskolával és annak Fazola Henrik Tagiskolájával való együttműködés, melynek formái: kölcsönös szakmai látogatások, bemutató, iskolai nyíltnapok a leendő elsősök és szüleik részvételével, rendszeres könyvtári foglalkozások a nagycsoportosok számára, tájékoztató szülői megbeszélések, közös családi napok, ünnepségek.

Óvodások látogatása a Komlóstetői Általános Iskolában – 2007.

A miskolci Családsegítő Szolgálattal való tartalmas együttműködésnek köszönhetően készült el a 2004. évben a „Vasgyár térségében tervezett közösségfejlesztő munka szakmai programja”, mely részletes programot tartalmaz a Vasgyár térségében megmutatkozó szociális és egészségügyi problémák enyhítésére, kezelésére. A szakmai program tervezete egyértelműen leszögezi, hogy a tervek csakis társadalmi együttműködéssel, a területen működő intézmények, szervezetek összefogásával valósíthatók meg. A program megalapozottságát az óvodával kialakított szakmai kapcsolat adta, melyet a Lépésről lépésre program alapelve hívott életre. Ez a szakmai kapcsolat országos szinten is mintaértékű volt 2005-ig, addig az időpontig, amíg a szociális munkás az óvoda rendelkezésére állt heti két alkalommal. Miután ő munkahelyet váltott, nem került a helyére senki, így a napi szakmai kapcsolat megszakadt, de a folyamatos együttműködés továbbra is fennáll. Mindenesetre a Vasgyári közösségi programok jövőbeni tervezéséhez nagyon jó alapot nyújthat a tenni akaró társadalmi és civil szervezetek számára ez a szakmai program.

Példaként emelem ki még a Jezsuita Gimnáziummal való kapcsolatunkat, mely 4 éves múltra tekint vissza. E kapcsolat célja, hogy a Gimnáziumban tanuló gyerekek megismerkedjenek a hátrányos helyzetű gyermekekkel, életkörülményeikkel, ezáltal elfogadóbbakká, empatikusabbá váljanak velük.

Ugyanilyen fontos megemlíteni a gyermekek szocializációs folyamatában is pozitív mintát adó, az óvoda szomszédságában található Gondozó Házzal való kapcsolatot is, mely során az óvodás gyermekek rendszeresen ellátogatnak az idős, beteg gondozottakhoz és kis műsorral, ajándékkal kedveskednek.

Ezek a kapcsolatok hozzájárulnak a társadalmi kohézió erősítéséhez.

 

Esélyegyenlítés eredményei a Vasgyári Óvodában:

Az óvoda fontos és nélkülözhetetlen szerepét megerősítik korunk szociológiai kutatásai is: „A társadalomtudományok, a pszichológia és az idegtudomány területén folytatott kutatási eredmények egész sora támasztja alá, hogy a készségek készségeket szülnek; a tanulás pedig tanulást. Minél korábban vetik el és kezdik el öntözni a magot, annál gyorsabban nő és annál nagyobbra nő meg a növény. Komoly tudományos eredményekkel rendelkezünk a gyermekek életében jelen lévő kritikus és érzékeny időszakról. A kognitív és nem kognitív készségek kialakulását nem kellő mértékben stimuláló környezet már kora gyermekkorban hátrányos helyzetbe hozza a gyermekeket. Ha egyszer egy gyermek lemarad, nagy valószínűséggel később sem fogja utolérni a többieket… A szegénység nem igazán a pénz hiányáról, hanem a gyermekeket érő kognitív és nem kognitív stimuláció hiányáról szól. A kora gyermekkori környezeti hatásokat gazdagító kísérleti beavatkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekekből sikeresebb felnőttek legyenek. Ezek a beavatkozások egyaránt fejlesztik a kognitív és a nem kognitív készségeket…” mondja James Heckman Nobel-díjas közgazdász „Investing in Disadvantaged Younk Chidren is an Economically Efficien Policy” c. tanulmányában.

Heckman állításának igazságát a High/Scope Perry kisérleti óvodai program bizonyította.

Óvodánk eredményes munkája is ugyanazt a látványos eredményt hozta, amit az amerikai óvodai program.

Az adatgyűjtés során feltárt eredmények:

• Azok a gyerekek, akik 4 éves koruktól 8. osztályos korukig a Lépésről-lépésre fejlesztő óvodai, illetve iskolai programban vettek részt, olyan látványos eredményt produkáltak, mely országos szinten is felkeltette a szakemberek érdeklődését. A továbbtanulók 60%-a szakközépiskolában, 7%-a gimnáziumban, 33%-a pedig szakiskolában folytatta középiskolai tanulmányait. Ezek a gyermekek most 3. éve járnak középiskolába. Tanáraik nyomon követik őket és elmondták, hogy valamennyien benn maradtak a rendszerben, és ott megállják a helyüket.
• Azok a sajátos nevelési igényű óvodások, akik a szociális hátterük miatt kerültek fogyatékos státusba, a rendszeres óvodai és gyógypedagógiai fejlesztésnek köszönhetően, az iskolába lépés idejére kikerülnek a fogyatékos állapotból, így normál általános iskolában kezdik meg tanulmányaikat, ott sikeresen helyt állnak.
• Az óvoda körzetében valamennyi 3 éves gyermek rendszeresen jár óvodába.
• A rendszeres óvodába járás eredményeként iskolaéretté válnak, az általános iskolába kudarcmentesen illeszkednek be a gyermekek.
• A szülők szívesen, bizalommal hordják gyermekeiket óvodába, a bizalmi kapcsolat kiépült és folyamatosan fennáll a szülők és az intézmény pedagógusai között.
• Eltérő tantervű általános iskolába az elmúlt 3 év során nem lett beiskolázva gyermek.

Esélyegyenlítő munkánk során nagyon-nagy segítséget jelent az Óvodai Integrációs Program által biztosított pályázati támogatás. Tárgyi és humán erőforrásainkban jelentős minőségi és mennyiségi változást eredményezett.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az óvodáknak kimondhatatlanul hatalmas szerepük van abban, hogy kinyissák a világot a hátrányos helyzetben nevelkedő gyermekek számára, és ezt a munkát az iskolának kell missziós jelleggel folytatnia.

 

A Vasgyári Óvoda óvodapedagógusai, egyéb dolgozói esélyteremtő munkájuk során kinyitják, kitárják a világot óvodásaik számára.  Tudják, hogy „…Aki nem ismeri a világot, amelyben él, amelyben boldogulni próbál, aki nincs tudatában a tényeknek és a helyzetben rejlő cselekvési alternatíváknak, az bekötött szemmel éli életét, esélye sincs a legjobb megoldások megtalálására és megvalósítására…” (Pankucsi Márta: Bevezetés a szociológiába – Bíbor Kiadó, Miskolc 2006, 26. oldal.)