Brassói Sándor

A nem szakrendszerű oktatás gyakorlati kérdései

Tisztelt Kollégák!

Azt hiszem ismert, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (továbbiakban kt.) 133. §-ának (1) bekezdése alapján, az ötödik évfolyamon első ízben a 2008/2009. tanévben, majd azt követően az ötödik-hatodik évfolyamokon felmenő rendszerben kell megszervezni a nem szakrendszerű oktatást. A kt. 128. § (19) bekezdése szerint a 2008/2009-2010/2011. tanítási évben az ötödik-hatodik évfolyamon a nem szakrendszerű oktatás megszervezhető oly módon is, hogy az e célra felhasznált idő csak az összes kötelező óra húsz százalékát éri el.[1] A Magyar Országgyűlés által hozott törvény végrehajtására a nevelési-oktatási intézményeknek és fenntartóiknak öt tanév állt a rendelkezésükre.

A felkészülés időszakában — de elsősorban 2007. szeptember 30-ig — az iskoláknak több feladatuk volt. Egyrészt a helyi tantervükben kellett meghatározni, hogy a kötelező és nem kötelező időkeret mekkora hányadát fordítják majd szakrendszerű és mekkora hányadát nem szakrendszerű oktatásra — a törvényben meghatározott keretek között. Másrészt át kellett gondolniuk, hogy a pedagógiai programjuk részeként a helyi tanterveiket mely műveltségterületek, illetve tantárgyak vonatkozásában módosítják annak érdekében, hogy megvalósulhasson az 1-6. évfolyamokon a kulcskompetenciák megalapozása, megszilárdítása, a folyamatos és egyénhez igazodó fejlesztés megvalósítása. Fel kellett továbbá tárniuk, hogy az adott iskolában a tanulók tanulási nehézségeinek feltárása, a tanulási problémák megoldásának segítése a nevelés-oktatás egész folyamatában mely módszerekkel és szervezési feltételekkel — és különösen milyen pedagógusi kompetenciákkal és módszertani felkészüléssel — lehet a legeredményesebb. De fel kellett készülni a nem szakrendszerű oktatásba bevonásra kerülő pedagógusokat érintően a pedagógus-továbbképzés nyújtotta keretek között az adaptív tanulásszervezési eljárások alkalmazására és az adott tanulócsoport szintjén egységes, ám differenciált és egyénre szabott tanulási követelmények és ellenőrzési-értékelési eljárások alkalmazására is.

A vonatkozó jogszabályok sem a tanulásszervezési eljárásokban, sem a tanítási módszerek kiválasztásában, sem abban a kérdésben, hogy inkább tanítók vagy inkább tanárok tanítsanak, nem foglalt állást, hiszen nyilvánvaló, hogy minden iskola más összetételű, eltérő képességű tanulókkal rendelkezik, éppen ezért semmiképp sem indokolt minden iskolára egységesen kötelező szervezési időkereteket és oktatásszervezési, pedagógiai-módszertani előírásokat megszabni.

A közoktatási törvény nem változtatta meg a tanítási időkereteket az ötödik és hatodik évfolyamok vonatkozásában, így a nem szakrendszerű oktatás bevezetése miatt nem csökkenhet egyetlen iskolában sem a tanításra fordítható időkeret, és így ez nem is lehet közvetlen hatással a pedagógusfoglalkoztatásra, ellentétben azzal, ahogy azt egyesek állítják. Ugyanakkor az iskola — saját döntése alapján — átcsoportosíthat a helyi tantervében meghatározott tartalmak eredményesebb közvetítése érdekében. A pedagógiailag hatékonyabb oktatásszervezési eljárások tanórai megvalósítása, és a diákok hatékonyabb, személyre szabottabb felkészítése céljából ráadásául a legfelkészültebb pedagógusokat célszerű bevonni, ami természetesen az iskolai tanórai keretek átszervezésével kell, hogy járjon. Fontos az is, hogy 2008. szeptember 1-től csak azok a pedagógusok taníthatnak a nem szakrendszerű oktatással fedett időkeretben az ötödik évfolyamokon, akik a kt.  17.§ (8) bekezdése alapján meghatározott pedagógus-továbbképzésben részt vettek, illetve megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek.

A ötödik-hatodik évfolyamokon bevezetésre kerülő nem szakrendszerű oktatás fogalma, célja

A nem szakrendszerű oktatás tartalmának, szabályozásának és iskolai megszervezési körülményeinek értelmezése nem egyszerű feladat. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény (a továbbiakban kt.) 8. §-a határozza meg a nevelő-oktató munka pedagógiai szakaszait. A bevezető és a kezdő szakaszban — az 1-4. évfolyamon — nem szakrendszerű oktatás keretében kellett eddig az oktatást megszervezni, míg az alapozó szakaszban – az 5-6. évfolyamon - részben nem szakrendszerű oktatás, részben szakrendszerű oktatáskeretei között kell megszervezni 2008. szeptember elsejétől kezdődően, felmenő rendszerben. Tehát a törvényalkotó 2003-ban az oktatásszervezés hazánkban általánosan elterjedt gyakorlatán változtatott. Nevezetesen: mindeddig az ötödik évfolyamtól kezdve a tanulók részére előírt teljes tanítási időkeretben szinte kizárólagosan szaktantárgyak oktatás folyt. Ez azt jelenti, hogy az egyes műveltségterületeken maghatározott tudás vonatkozásában, a tanulók számára előírt kötelező tanítási órákon — az iskolák szűk körét leszámítva — kizárólag a szaktudományos ismereteknek a tantárgyi keretek közötti oktatása folyt, elsősorban frontális oktatási módszerekkel. 2008 szeptemberétől azonban az ötödik évfolyamon, a szakrendszerű-szaktárgyi és a szakos szaktanárok által szervezett oktatás mellett meg kell jelenjen a nem szakrendszerű oktatás is a törvény által meghatározott keretek között, minden iskolában. Úgy, hogy az alsó tagozaton folytatott nem szakrendszerű — tehát nem elsősorban szaktantárgyi rendszerben szervezett és különböző szakos tanárok által ellátott, hanem a tantárgyak nagyobb körét egy személyben tanító — tanórák gyakorlata kiterjedjen az ötödik, majd 2009 szeptemberétől a hatodik évfolyamok tanóráinak bizonyos százalékára.

Mindez a törvényi szabályozás a Nemzeti alaptantervnek a nem szakrendszerű oktatásra vonatkozó fejezetével együtt:

• megadja a tantervi és óraszervezési és módszertani kereteket ahhoz, hogy az ötödik évfolyamok a nem szakrendszerű oktatásra fordítható időkeretében egy vagy néhány pedagógus közvetítsen több műveltségterületen elhelyezett tudást, és ezáltal az osztályban tanuló diákok teljesítményét, érdeklődését, motivációját, a diákok teljes körét több műveltségterületen megismerve fejlessze. Lássuk be, ilyen fiatal életkorban jelentős pedagógiai lehetőség rejlik abban is, ha a diákoknak kevesebb tanárra, kevesebb tantárgyra kell figyelnie. Ezért is indokolt, hogy a nem szakrendszerű órákat lehetőleg minél kevesebb pedagógus vigye.
• kijelöli azt is, hogy az ilyen órákon a kulcskompetenciák fejlesztésére kell helyezni a súlypontot, az alapkészségek biztonságos kiérlelésének támogatására és ezek fejlesztésén keresztül a tudásközvetítésre, a tanulni-tanulás képességének a fejlesztésére, és nem elsősorban a jelentős mennyiségű és nehezen értelmezhető lexikális ismereteknek a tanulók számára történő frontális közvetítésére.
• meghatározásra került a törvényben és a Nat-ban az is, hogy a kötelező tanórai foglalkozások jellemzően minimum 25, maximum 50%-ában nem szakrendszerű oktatást kell szervezni az 5-6. évfolyamon. A kt. 2006. évi LXXI. törvénnyel történt módosítása a nem szakrendszerű oktatásra az 5-6. évfolyamon felhasználható időkeretbe bevonta a kötelező tanórai foglalkozások mellé a nem kötelező tanórai foglalkozásokat is. Az iskoláknak a helyi tantervükben kell meghatározni, hogy a kötelező és nem kötelező időkeret mekkora hányadát fordítják majd szakrendszerű és mekkora hányadát nem szakrendszerű oktatásra — a törvényben meghatározott keretek között. Nyilván azért, mert az egyes iskolák tanulói és tanári összetételét, a fejlesztendő területeket illetően is jelentősen eltérnek egymástól, ezért helyes az, ha a pedagógiai folyamatokat meghatározó feltételek eltérő jellege — keretek között — eltérő megoldásokat eredményez.
• az 5. és 6. évfolyamon (az alapozó szakaszban) a rendelkezésre álló tanítási időkeret 25-50%-át nem szakrendszerű oktatás keretében, az iskolai alapozó funkciók hatékonyságának a növelésére, a kulcskompetenciák fejlesztésére kell fordítani a kt.8.§ (3) alapján. A törvényhely arra ad lehetőséget, hogy az alapozó funkciók tanítása az alapozó szakaszban az 5-6. évfolyamon a korábbinál több időben folyhasson, és esélyt adjon arra, hogy eredményesebb is legyen. Ez persze azt is jelenti, hogy a nem szakrendszerű órakeretben új tananyag közvetítése is kell, hogy folyjék, azonban ennek során a tananyag közös, tanulók általi feldolgozására kell a hangsúlyt helyezni, nem pedig a frontális ismeretátadásra.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozásokra rendelkezésre álló időkeret fennmaradó 75-50%-ában pedig a korábbi évek gyakorlatához képest csökkent időben kezdődhet el, illetve folytatódhat a tantárgyi (szakrendszerű) tanítás az 5. és a 6. évfolyamon.

Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a diszciplináris típusú, szaktárgyi-szaktudományi tudásanyag mellett/helyett az alapkészségek fejlesztése is kiemelt pedagógiai cél. Természetesen kell a szakértelem, a több és jobb tudás. Ám a kérdés az, hogy lehet-e elvárni szakértelmet, a tanult tudásterületek közötti összefüggésekre reflektáló lelkes és tanulásorientált tanulói viselkedést és kellő mélységben elvonatkoztató, absztrakciós műveleteket azoktól a tanulóktól, akik a százas számkörben történő matematikai műveletek és egyszerűbb anyanyelvi szövegek megértése terén komoly lemaradásokkal rendelkeznek? Az ötödik osztályba lépő tanulók egy jelentős része átlag feletti ismeretekkel és tudással rendelkezik, egy másik jelenős tanulói csoport pedig még messze le van maradva az alapkészségeinek a fejlettsége, a tanulási motivációja terén, ráadásul az otthoni környezet is hátráltatja a tanulásban. Ezért tehát az alapozáshoz szükséges idő megnyújtására van szükség. Ezért kell a nem szakrendszerű oktatás keretei között megerősíteni az alapkészségeket, fejleszteni a kulcskompetenciákat úgy, hogy a tanuló sikeresnek érezhesse magát a tanórákon, megélhesse, hogy a tanítási órák egy részén — erre ad lehetőséget a nem szakrendszerű órák kerete — olyan fejlesztő pedagógiai légkör legyen a jellemző, amely együttműködésre, csoportmunkára, közös és önálló tanulásra ösztönöz. Ahol a tanár a folyamat segítője, és ahol a diák hibáiból tanul minden jelenlévő, de mindez nem elmarasztaló ítéletet, osztályzatot von maga után, hanem pedagógiai támogatást és lelkesebb tanulást a siker reményében. Ezek a fejlesztő pedagógiai körülmények a tanórai differenciálás módszereivel együtt bizonyosan fejlesztik majd az alapkészségeket, ami által több tanuló válik érettebbé a szaktárgyi keretek között folyó szakrendszerű oktatásszervezésre.

A nem szakrendszerű oktatás adta óraszervezési lehetőségek ideálisak a differenciált óravezetésre, ezért a tehetségek felismerésére jóval több lehetőséget adhat, mint egy hagyományos formális oktatással vezetett tanóra. A nem szakrendszerű órákkal megvalósítható a projektkészítés, projektnap, csoportmunka, önállóan vállalt feladatok elkészítése csoport és egyéni formában, a tanulói beszámolás változatos formái, a témakörhöz kapcsolódó eltérő nehézségű és bonyolultságú feladatok személyre szabott kezelése, segítve ezzel a tehetséggondozást, vagy akár a felzárkóztatást is, a pedagógiai értékelés változatos formáit (nem csak az osztályozásra épülő értékelés, hanem pl.. társak általi értékelés, csoportmunka közös értékelése). Azzal tehát, ha nem a 45 perces uniformizált tanórából indulunk ki, hanem pl. órarendileg egy adott osztályban egy napra kerülnek a nem szakrendszerű órák, akkor megnyílik egy új lehetőség. Egy olyan órakeret a tömbösítés révén, amely a tanulók és a pedagógus/ok számára megteremtheti az osztályban ülő, a változatos kognitív és affektív tulajdonsággal rendelkező tanulók szintjén a valóban a képességekre, az érdeklődésre differenciáló pedagógiai intézkedéseket.

A felkészülés támogatása

A felkészülés teljesítéséhez számos feltétel állt rendelkezésre. Egyrészt módszertani segédlettel támogatta az OKM az intézmények munkáját 2007. június 14-én, amelyben a felkészüléshez szükséges feltételeket és a szabályozási környezetet mutatta be,

http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2104&articleID=229398&ctag=articlelist&iid=1

Közzétette továbbá 2007. szeptember 25-én az OKM azt is, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények széles köre akkreditáltatott a 277/1997. Kor. Rendelet alapján olyan pedagógus-továbbképzést, amelynek keretei között a kt. által meghatározott 120 órás felkészítést el lehetett végezni és így a résztvevők felkészülhettek a jogszabályi, pedagógiai és módszertani feladatok ellátására. A lista azóta is frissül.

http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2104&articleID=229867&ctag=articlelist&iid=1

Beépítetésre került 2007-ben a kormányrendelet módosításával a 242/2003. Korm. rendelettel kiadott Nat-ba a nem szakrendszerű oktatásra vonatkozó rendelkezés is, így a jogszabályok és a továbbképzések keretei között időben meg lehetett kezdeni a felkészülést a bevezetésre.

A nem szakrendszerű oktatás

A nem szakrendszerű oktatás keretei között nincs szükség az átadásra kerülő ismeretrendszerek tantárgyi tagolására (adott esetben még a tantárgyi szerkezet kialakítása is mellőzhető), így lehetővé válik, hogy az iskolai oktatás ezen szakaszában nagyobb lehetőségeket kapjon az alapvető készségek, képességek fejlesztése. A törvényi szabályozás alapján a helyi tanterv az évfolyamismétlésre vonatkozó korlátozást a nem szakrendszerű oktatás keretében a 6. évfolyam végéig érvényesítheti. Az általános iskola 5. és 6. évfolyamán ─ a közoktatás törvény előírása szerint ─ a rendelkezésre álló tanítási időkeret 25-50 százalékát nem szakrendszerű oktatás keretében kell felhasználni. Az egységes tizenkét évfolyammal működő középiskolában pedig az első-hatodik évfolyamon a teljes tanítási időben nem szakrendszerű oktatás szervezhető. A törvényi előírás értelmében az 5. és 6. évfolyamon a tanítói (alsó tagozatos) tanulásszervezés teret és időt nyer, és a tanári (felső tagozatos) tanulásszervezéssel egységet alkotva jelenik meg. Egymáshoz viszonyított arányukat — esetenként osztályonként is eltérő mértékben — az iskola szabadon határozhatja meg. Az alapvető készségek, képességek fejlesztése nem kötődik tantárgyhoz. Így például a szövegértés fejlesztése bármelyik tantárgy keretében megoldható feladat.

Az OKM komplex tantervi, tartalmi eszközzel is támogatni szándékozott az intézmények fejlesztő munkáját és különösen a megvalósítást, amelyhez elkészíttette a nem szakrendszerű oktatás kerettantervét is, amely 2008 májusa óta a tárca honlapján megtalálható, letölthető. Ez a kerettanterv túlmutat a hagyományos tanterv szerkezetén és tartalmán. Olyan mintamodulokat, módszertani elemeket is tartalmaz — két eltérő változatban is —, amelyek az iskolák közvetlen alkalmazói munkáját is segíthetik majd.

http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2085&articleID=231351&ctag=articlelist&iid=1

Ebben a kerettantervben előtérbe került a nem szakrendszerű oktatás 5-6. évfolyamon alkalmazni szándékozott célrendszere, nevezetesen a kompetenciafejlesztés, és annak az alábbi követelményei:

• Az ismeretátadás és képességfejlesztés optimális aránya
• A reális tananyagmennyiség
• A tanulóközpontú, differenciált módszertan
• A változatos tanulásszervezési megoldások
• A tevékeny tanulói magatartás
• A kooperáció, csapatmunka
• A gondolkodási képesség fejlesztése
• A probléma-megoldási stratégiák kialakítása.

Megvalósítható a nem szakrendszerű oktatás számos módon, figyelemmel az alábbiakra:

• Koncentrálni kell a negyedik évfolyam végén tapasztalható elmaradások azonosítására a tanulóknál;
• az önálló tanulás, a jegyzetelési technikák tanítására 10-12 éves korban;
• az információszerzés-és feldolgozás (forrásból tájékozódás, szelektálás, rendszerezés, felhasználás, új kontextusban alkalmazás) képességének fejlesztésére, a kommunikációs képességek erősítésére;
• a szociális kompetenciák fejlesztésére;
• a térbeli, időbeli, mennyiségi viszonyokban való pontosabb tájékozódásra.

A 4. évfolyamos tanulók teljes körében végzett 2006. évi országos felmérés azt mutatja meg minden iskola számára, hogy hol tartottak a 4. évfolyam végén az adott iskolában, 2006-ban negyedik évfolyamon oktatott tanulóik az optimális használhatóság kritériumához képest. Megtudhatja minden iskola, hogy az adott értékelés pillanatában hol tartottak a vizsgált osztályai, illetve az iskola egésze, illetve hogy a közoktatási rendszer többi szereplőjéhez képest melyek a szignifikáns eltérések. Fontos továbbá, hogy megtudhatták, mekkora utat kell még bejárni az optimális használhatóság kritériumának eléréséig.

A megvalósításban alapos segítséget ad az OKM nem szakrendszerű kerettanterve, ahol a „B” variáns a rendelkezésre álló időkeretből kevesebb időt (mindkét évfolyamon 203 órát) fordít a nem szakrendszerű oktatásra. (Ez a teljes időkeret 24-25%-a.) Ebben a variásban mindkét évfolyamon a Magyar nyelv és irodalom, az Informatika és az Osztályfőnöki óra tantárgyak helyett a Kerettanterv az alábbi TKT-kat javasolja a helyi tantervbe beilleszteni.

Felhasznált órakeret:

• az 1–4. évfolyamon: 37 óra/évfolyam: Gondolkodás- és tanulásfejlesztés.
• 5. évfolyamon: Kommunikáció (80 óra), Mindennapi életünk (86 óra) és Gondolkodás-és tanulásfejlesztés (37 óra). Összesen: 203 óra.
• 6. évfolyamon: Kommunikáció (84 óra), Mindennapi életünk(82 óra) és Gondolkodás-és tanulásfejlesztés (37). Összesen: 203 óra.

De egy másik gyakran előforduló példát keresve akár az is lehetséges, hogy egy adott iskola a magyar irodalom, a történelem, a honismeret és az oszt. főnöki órák időkeretének és tartalmának összeadása során öt óra/hét nem-szakrendszerű órakeretet hozott létre. Ezen órákat pl. projektnap létrehozásával tantervben és órarendben is alkalmazva az év során (heti egy nap, új tantárgy, illetve tudás és képességterület elnevezéssel, aminek a neve lehet szabadon pl.: képességfejlesztés, vagy kommunikáció, vagy akár tanulásfejlesztés) szervezte meg.

Ez órarendileg is és tantárgyfelosztás szempontjából is kedvezően szervezhető. Ilyen megoldást sok iskola választott.

Természetesen ezen heti öt órás tömbösített órakereten belül — és minden héten az ót órában tanmenettel alátámasztott módon — kell a foglalkozásoknak megtörténnie. Tervezetten, hiszen ez éves szinten nagyon nagy időkeret. Ezen foglalkozásokon a csoportmódszert célszerű alkalmazni és szükség esetén váltogatni a frontális óravezetéssel a legmagasabb siker érdekében. Mindennek kiegészítésre kell kerülnie a differenciálás eszköztárával és a fejlesztő pedagógiai értékeléssel, amely személyre szabottan értékel, és nem osztályzatok révén.

Mindenképpen szükséges a nem szakrendszerű oktatási időkeretben az új ismeretek, illetve tananyag feldolgozása, de elsősorban a tanulók kiscsoportban végzett önálló ismeretszerzésére, kooperatív munkavégzésére építve, hiszen évi min. 185 tanóra kerül ki a szakrendszerű rendszerből.

Mindezek révén a fenti ábrának megfelelően több idő juthat az osztályban lévő sokféle tanuló készségek-képességek, elkötelezettség, személyiség összetevői mentén a pedagógiai intézkedésekre, amely a tanulást és a tananyagot közelebb tudja vinni a diákokhoz, és élmény közelibb — ezáltal tartósabb — tudást érhet el a pedagógus.

Természetesen a hazai közoktatás fontos szeplői, egyes ismert tankönyvkiadók is fejlesztésekbe fogtak és tantervet, tantervi modult, sőt tananyagokat, segédleteket is fejlesztettek annak érdekében, hogy minden iskola hozzájuthasson módszertani anyagokhoz.

Tudva azt, hogy a nem szakrendszerű oktatás bevezetése a projektalapú pedagógiai megerősítését igényli, amelyhez az iskoláknak többletforrásokra is szükségük lehet, a tárca megnyitotta a nem szakrendszerű oktatás iskolai bevezetésének az anyagi támogatásához a lehetőséget azzal, hogy az iskolák fenntartói 2008. szeptember 10-ig pályázhatnak a Magyar Közlöny 2008. augusztus 6-i 116. számában megjelent 23/2008 (VIII.6.) OKM rendelet 3.§ (4) d) pontjában meghatározottak alapján a kooperatív módszereket és projekteket, tanulói portfóliók elkészítését segítő szemléltetőeszközök elkészítésének költségeihez.

Mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen változás az iskoláktól sok erőfeszítést igényel, de mindennek a hozadéka nyilvánvaló, hiszen olyan fejlesztésekre és pedagógiai lépésekre ösztönzi az iskolákat — a gyermekek fejlesztése és a tanárok módszertani fejlődése érdekében — amelyek jól összecsengenek az alábbi idézettel, mert egy kiváló oktatási szakember idézetével szeretném zárni az előadásomat:

„Didaktikánk első és utolsó céljának annak kell lennie, hogy kifürkésszük és felkutassuk azokat a tanítási módokat, amelyeknél a tanároknak kevesebbet kell tanítaniuk, de a tanulók mindazonáltal többet tanulnak és tudnak, az iskolában kevesebb lárma, unalom és felesleges fáradtság uralkodik, ehelyett több a szabadság, az élvezet és az igazi előrelépés.”

Comenius 1650

[1] Beiktatta a 2003. évi LXI tv. 81.§-a, hatályos 2003. szept. 1-től