Riba Istvánné

Esély – kompetencia – értékelés egy óvodai, kompetencia alapú tanulásszervezési gyakorlat tükrében óvodapedagógusi, óvodavezetői és szakértői aspektusból

Esély

 

2007 az „Európai Év” éve, az Egyenlő esélyek mindenki számára – az igazságos társadalom irányában.

Célja, hogy az EU tagállamok négy kiemelt célkitűzés mentén, úgymint      

- jogok,

- képviselet,

- elismerés és

- tiszteletben tartás,

közösségi és tagállami akciók segítségével hívják fel a figyelmet az esélyegyenlőség érvényesítésére, a sokféleség tiszteletére, valamint a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni fellépés szükségességére. Az Európai Év hátterét az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-én hozott határozata biztosítja.

Az Európai Év fókuszában az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 13. cikkében felsorolt hat diszkriminációs ok áll:

• nemi,
• faji vagy etnikai származás,
• vallás vagy meggyőződés,
• fogyatékosság,
• kor és
• szexuális irányultság.

Magyarország helyzete

 

Hazánkban az 1989/90-es rendszerváltás óta eltelt időszak erőfeszítéseinek eredményeképpen kialakultak az anti-diszkriminációs és esélyegyenlőségi politika jogi és intézményi keretei.

A kezdeti lépéseket megtettük, de az esélyegyenlőségi politika még távol áll attól, hogy a társadalompolitika húzóágazata legyen. Összességében azonban elmondható, hogy az első eredmények már mutatkoznak: az esélyegyenlőség a korábbiakhoz képest mind a közgondolkodásban, mind a kormányzati politikában érezhetően előtérbe került. Mindezek ellenére a diszkrimináció és az esélyegyenlőség megvalósulásának hiánya még mindig széles kört érintő alapvető társadalmi probléma.

A diszkrimináció – hasonlóan a többi EU tagállamhoz – sajnálatos módon általánosan megtalálható jelenség.

A foglalkoztatási diszkrimináció talán a legsúlyosabb horizontális probléma, mert ez alapvetően korlátozza a hátrányos helyzetű egyének társadalmi és gazdasági érvényesülését.

A másik legaggasztóbb terület az oktatási szegregáció. A világ egyetlen országában sincs olyan nagy különbség a középiskolák között családi háttér, vagyis a szülők iskolai végzettsége tekintetében, mint Magyarországon. A magyar iskolarendszer már 10 éves kortól szelektál, ami elsősorban a roma gyerekeket sújtja. Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban már az általános iskolában is rendkívül magas a leszakadt, szegregált iskolák száma.

Az esélyegyenlőség biztosítása és előmozdítása nem összemosható, egymással nem helyettesíthető, jól elkülönített fogalmak, amelyek egyben egymást kiegészítő célokat jelölnek meg.

Az esélyegyenlőség biztosítása olyan, általában passzív cselekedet, amely valamit kinyit, lehetővé tesz az adott védett csoport számára is.

Az esélyegyenlőség előmozdítása olyan aktív cselekedet, amelynek eredménye, hogy a védett csoport tagjai valóban élni tudnak a számukra is nyitott lehetőségekkel. Esélyegyenlőség érvényesüléséről csak akkor beszélhetünk, ha mindkét cél egyszerre teljesül, az adott védett csoport tényleges résztvevővé válik.

Az Oktatási Minisztérium a 2003. évi CXXV. Törvény szellemében írandó települési közoktatási esélyegyenlőségi program kapcsán különösen a közoktatás terén megvalósuló esélyegyenlőség előmozdítását kívánja ösztönözni. A legfrissebb kutatások szerint a közoktatásban jelen lévő szegregációs és szelekciós mechanizmusok korlátozzák az egyenlő hozzáférést a minőségi oktatáshoz és továbbmélyítik a társadalmi különbségeket. A jelenség nem csak a hivatkozott törvény kapcsán vet fel kérdéseket, hanem gyengíti a társadalmi kohéziót és rontja Magyarország versenyképességét.

Horizontálisan érvényesítendő szempont ezért a közoktatás fejlesztésében az esélyegyenlőség és az egyenlő hozzáférés biztosításának elve. Az esélyegyenlőség érvényesítése érdekében különös figyelmet kell fordítani minden infrastrukturális és szakmai fejlesztés támogatása esetén a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatási helyzetére a beruházásban, fejlesztésben érintett településen, a település közoktatási intézményeiben. Kiemelten fontos az érintett intézmény, intézmények oktatásszervezési gyakorlatának áttekintése.

 

Elért eredményeink ennek tükrében:

 

Óvodánk, a Nyitnikék Napközi otthonos Óvoda Miskolc olyan térségében található, ahol már 10 évvel ezelőtt is nagyon sok hátrányos helyzetű család élt, s mára számuk egyre inkább növekszik. 1997-ben éppen ezért döntött nevelőtestületünk a Lépésről–Lépésre Óvodafejlesztő Program mellett, mely gyermek-és tevékenységközpontú szemléletével kifejezetten a mi hátrányos helyzetű gyermekeink fejlesztését szolgálta és szolgálja ma is.

E program projekt szemlélete megmutatta nekünk, hogyan lehet a gyermekeket a saját tanulási tevékenységükben érdekeltté tenni. Ezzel a módszerrel „megszűnt a verbális képességek egyeduralma”, s azok a gyermekek is megélhetik a felfedezés, a megoldások örömét, akik csendesebbek, visszahúzódóbbak, manuális síkon tehetségesebbek. A gyermekek a tevékenységekben a spontaneitás, a szabadság, az önállóság, a sikeresség élményét élik meg, erősebb a motiváltság és hatékonyabb a tanulás.

Második lépésként olyan közös pályázatokon vettünk részt az iskolákkal, amelyek szintén a tartalmi együttműködést erősítették. Ezek: az Integrációs Program Pedagógiai Rendszerének gyakorlati bevezetése, valamint a Minőségi közoktatással a szegregáció ellen. A közös felkészülés, a rendszer kiépítése kötelezővé tette a tartalmi fejlesztést úgy az óvodákban, mint az iskolákban. A pedagógiai program és a pályázatok következtében az iskolákban is bevezetésre került a projekt módszer, a differenciált tanulásszervezés, a kooperatív tanulás módszere, mely egyre inkább megkönnyítette az óvoda-iskola átmenetet.

Kompetencia

A következő fordulópont 2005 szeptembere volt óvodánk életében, amikor a Kompetencia alapú nevelés-oktatás és képzés új tartalmainak, módszereinek és eszközeinek befogadására, adaptálására és elterjesztésére vállalkozott intézményünk Miskolc város különböző földrajzi területeit lefedő nyolctagú konzorcium tagjaként. (Ezek: 1 óvoda, 3 általános iskola, 1 szakiskola, 1 szakközépiskola, 1 gimnázium és Miskolc város Pedagógiai Intézete, mint a projekt vezetője).

 

Miért jó az óvodai programcsomag?

 

• Az óvodai programcsomag egy önálló, a kompetenciaterületeket komplexen felölelő csomag, ahol a kompetencia, mint központi kategória áthatja az egész programcsomagot.
• Az egész életen át tartó tanuláshoz nélkülözhetetlen képességek, készségek és kompetenciák megalapozását, fejlesztését,
• és a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítását tűzte ki célul.
• Rendszerbe foglalja és egymásra építi a fejlesztési szakaszokat, amelyek komplexen jelennek meg, de ugyanakkor az egyes elemek külön hangsúlyt kapnak.
• A program éves ütemterve, a napi vázlatok azoknak a kompetenciáknak a fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, amelyek a zökkenőmentes óvoda-iskola átmenetre készítik fel a gyerekeket. Előtérbe kerül az alkalmazott módszerek közül a tapasztalatszerzés, a kutatómunka, az ösztönzés egyéni felfedezésre, a csapatmunka, a közösségépítés, az alkalmazkodás.
• A játékba integrált tanulás révén a gyerekek képességei, készségei interiorizálódnak, alkalmazható tudássá válnak.
• Szabadságot biztosít az óvónő számára, amikor a program vázlatait a gyerekek egyéni képességeihez igazítja
• Olyan módszerek kerülnek kidolgozásra, melyek példaértékűek és bevezethetőek. A kipróbált programcsomagok tapasztalatainak birtokában a szakmai szolgáltató intézet kapcsolatrendszerén keresztül további intézmények kapcsolódhatnak be a fejlesztésbe.

Az óvodai programcsomagról:

A Kompetencia alapú óvodai programcsomagot az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja határozza meg

• az alapelvek,
• az óvodakép,
• a gyermekkép,
• a játékközpontúság és
• a szemléletmód tekintetében.

A programcsomag arra keres megfelelő megoldásokat, hogy

• a gyermekek életkori sajátosságaiknak megfelelően fejlődjenek,
• az iskolakezdés örömteli várakozás legyen számukra,
• a folyamatos tudásvágy, az érdeklődés az iskolában is fenntartható maradjon s alakuljon ki az élethosszig tartó tanulás igénye.

Milyen értékeket, pedagógiai alapvetéseket tükröz ez a programcsomag?

 

• A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és nevelést, hogy olyan nyitott és rugalmas rendszerben fejlődhessen, amely igazodik egyéni szükségleteihez.
• Az óvodás életkorban a játék az életkornak legmegfelelőbb személyiségfejlesztő lehetőség, egyúttal a gyermek legelemibb szükséglete. A gyermek óvodában eltöltött idejének teljes egészét a játék tölti ki, minden cselekedetét akként éli meg.
• A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvéseken keresztül sajátít el. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át és természetes kíváncsiságát kielégíthesse. Ezért a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja.
• A munka jellegű tevékenység is játék a gyermek számára, a munkavégzés öröm, de egyben szükséglete is. Az örömmel vállalt feladatok végzése során a közösségért való tevékenység élményét éli át, mely a szokások kialakulását eredményezi.
• Az óvodában komplex nevelés folyik, a tanulás során nincsenek tantárgyak. Az óvodai programok nevelési területekre osztottak.

Ezek:

• a külső világ tevékeny megismerése, mely kis-és középső csoportban a matematikát is magába foglalja

- irodalom- anyanyelv

- vizuális nevelés

- zene

- hagyomány

- mozgásfejlesztés

- játékajánló.

• Az óvónő az ismeretet tapasztalati lehetőségek megteremtése által adja át, biztosítva a lehetőséget arra, hogy játékon, művészeten, alkotómunkán, saját tevékenységen keresztül szervezhessék meg a gyerekek azokat az élményeket, amelyek megindítják és ébren tartják bennük a vágyat a „még több” megismerésére, a tanulás örömének kielégítésére.
• A gyerek fejlődésének alappillére, hogy a felnőtt szoros interakcióban legyen vele. A személyes bensőséges kapcsolat kialakításához szükséges az egyéni, differenciált bánásmód.
• Az anyanyelvi nevelés áthatja az egész óvodai nevelést. A gondolkodás fejlesztése a verbális szocializációval, a beszéddel szoros kapcsolatban áll. A jó kifejezőkészség segíti a gyermek szociális kapcsolatainak építését. Fejlődik önbizalma azáltal, hogy képes beszélni érzéseiről, az őt foglalkoztató dolgokról. Megtanul kérdezni, válaszolni. A mesék hallatán képzelete, fantáziája fejlődik. Kialakul benne a magyar nyelv szeretete és használatának igénye.
• A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszközei a közös tevékenységek, főként a játék, a mikrocsoportos kooperatív tanulás, a közösen elvégzett feladatok. Mindezek megelőzik, egyben fejlesztik a későbbi iskolai együttműködést, erősítik az alkalmazkodó képességet. Fontos alapelvként kezeli a programcsomag, hogy a gyermek, mint önálló egyéniség, megtalálja a helyét a közösségben, nem pedig az, hogy csatlakozzon hozzá.
• A gyermeknek biztonságot nyújt a megalapozott és következetes, ám rugalmasan kezelendő szokásrendszer. Segíti abban, hogy a körülötte lévő szűkebb és tágabb környezetében az emberi érintkezések alapvető szabályait elsajátítsa. A szokásrendszeren és az együttélésből fakadó interakciókon keresztül fejlődik, alakul normarendszere, amely a felnőtté válás feltétele.
• Az egészséges életmód iránti igény kialakítása során a programcsomag célja a gyermek adekvát és rendszeres életritmusának, a megfelelő napirendnek a kialakítása.

 

Mit is szolgál az óvodai programcsomag?

 

Az óvodai programcsomag az iskolában szükséges fejlesztések, kompetenciák megalapozását biztosítja.

Az óvodai programcsomag egy adott céllal létrejövő nevelési folyamat megvalósítási folyamatát szolgáló programcsomag.

Nézzük azokat a kompetenciákat, melyek az óvodai nevelést és az iskolai oktatást is áthatják!

Ezek a következők:

• szövegértési-szövegalkotási,
• matematikai,
• életpálya építési, valamint
• a szociális, életviteli és környezeti kompetenciák.

A szövegértés-szövegalkotás program abból indul ki, hogy a jó olvasóban bizonyos képességek potenciálisan működésbe lépnek, ezért ezeket a képességeket kell tudatosan és módszeresen fejleszteni. Mit teszünk mi ennek érdekében az óvodában? A napi mesélés lefekvéskor, ill. irodalom foglalkozásokon, a mesedramatizálás, a bábozás, a sok mondókázás, a ritmusos versek tanulása, a találós kérdések kitalálása, az egyszerűbb szólások értelmezése, a meghitt beszélgetések a beszélgetőkörben, de a nap bármely szakaszában, a sok könyv jelenléte, használata, mind-mind ezt a célt szolgálja.

A matematikatanulás alapja a cselekvő, személyes tapasztalatszerzés. Mint tudjuk, a gyermekek születésüktől fogva „aktív kutatók”, állandó interakcióban állnak a környezetükkel. A mi feladatunk olyan környezet megteremtése, tevékenységek szervezése, hogy a gyerekek saját fejlődésük részeseivé válhassanak. A tevékenységközpontok biztosítják ezt a környezetet, s programcsomag vázlatai pedig a tevékenységeket.

Az életpálya építési kompetenciák fejlesztésének célja, hogy a gyerekek tisztában legyenek saját képességeikkel, meg tudják fogalmazni a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket. Mit is teszünk mi ennek érdekében? A döntések, választások lehetőségének biztosítása, (eldöntheti, melyik tevékenységben kíván részt venni, de azt a feladatot nagycsoportban végig kell vinnie); a külső világ tevékeny megismertetése a foglalkozások, kirándulások, séták alkalmával; a művészetek megismertetése a zenei, vizuális és irodalomfoglalkozásokon; a testnevelés és a sport megszerettetése, a mozgás öröme átélésének biztosítása a mi feladatunk.

A szociális és életviteli kompetenciák körébe olyan attitűdök, készségek és képességek tartoznak, amelyek alapját képezik az egyén belső, személyes harmóniájának és társadalmi beilleszkedésének egyaránt. Milyen módszerekkel alapozhatjuk meg ezeket már az óvodáskorban is? A kooperatív tanulással, a projekt módszerrel, a kutatással, a felfedezéssel.

S ne feledkezzünk meg a játék kiemelkedő szerepéről, hiszen az óvodás gyermek elsődleges tevékenysége a játék, mely integrálja a tanulást és a munka jellegű tevékenységeket. Játékukban tapasztalnak, kísérleteznek, itt fedezik fel környezetüket, szabályokat alkotnak, szocializálódnak, stb. Óvodánk pedagógusai az individualizálva szocializálás elvét vallják, amely nagyobb teret enged a gyermek önállóságának, természetesen nem magukra hagyva őket. Az együttműködő, támogató figyelem, segítségnyújtás biztonságát jelenti az óvó néni személye.

Milyen lehetőséget nyújt számunkra ez a programcsomag?

Ez egy olyan új, egyedi szellemi termék, amely segítséget nyújt a változó feladatok megoldására a gyermekek nevelésében.

Célja, hogy

• a gyakorlatban alkalmazható legyen és
• beépíthető legyen a meglévő pedagógiai programba.

A programcsomag felépítése

 

Ha a programcsomag felépítését nézzük, jellemzően egy 4-es szerkezeti felbontást láthatunk.

Kiindulópont a cél, mely, meghatározza a komplex fejlesztés területeit.

Ezek az óvodából iskolába való átmenet, az integráció, a játék, és az érzelmi, erkölcsi nevelés

Ez a négy fejlesztési terület lefedi az óvodai nevelés tartalmának egészét.

Ez a négy terület szervesen összefügg, egymásra épül, nem választható el egymástól, hiszen komplex nevelési folyamat keretén belül töltenek el a gyermekek 3, 4 vagy 5 évet az óvodában.

Az óvodából iskolába való átmenet a nagycsoportos gyermekekre helyezi a hangsúlyt, de nálunk a csoportok szervezése vegyes életkorú, így mindhárom korcsoport fejlesztésben részesül.

A tartalom a komplex fejlesztési tervben jelenik meg, mely 4 nagy téma köré épül fel. Ezek a négy őselem, a levegő, a tűz, a víz és a föld.

A komplex fejlesztési tématervek ismét 4 fejlesztési tématerv köré épülnek a projektek feldolgozása során. Ezek: a család, az élő-élettelen, a hagyományok és a közösségi nevelés, egyéni bánásmód.

Ez a 4 őselem nem az ünnepkörökre és az évszakok szerinti bontásra épül, hanem a 12 hónapra tagolódik.

         A levegő a komplex fejlesztési terv feldolgozása szerint: július, augusztus, szeptember;

         A tűz: október, november, december;

          A víz: január, február, március;

          A föld: április, május, június hónapok során zajlik.

 

Hogyan használhatjuk a programcsomagot?

• A programcsomag egyes elemei is, bármely Helyi Nevelési programhoz illesztve részként is felhasználhatóak, illetve
• a programcsomag egészben komplexként kezelve is bevezethető.

Mérés-értékelés

A közoktatási törvény egyértelműen rögzíti, hogy az óvodákat – ezzel együtt az óvodásokat is – értékelni és mérni kell.

A minőségbiztosítást – és ezen belül az értékelést, még a mérést is – lehet (és kell) úgy értelmezni, hogy ne gátolja a gyerek szabad fejlődését, hanem elősegítse azt.

A minőségbiztosítás célja, hogy a meglévő (és jóváhagyott, elfogadott) program és az ahhoz kapcsolódó gyakorlat tényleges, minél magasabb szintű és folyamatos megvalósulását biztosítsa.

Nem feladata az óvodának továbbra sem iskolás célokat, feladatokat és módszereket bevinni a hétköznapokba. Ugyanakkor valóban igényként és feladatként kell megjelennie mind a szülők, mind pedig az óvoda részéről a folyamatos fejlődési körülmények biztosításának.

Ahhoz, hogy tudjuk, mely területen kell fejlődnie a gyereknek, meg kell őt ismerni.

Bármiféle értékelést csak akkor tudunk hitelesen megvalósítani, ha jól ismerjük azt, akit értékelni akarunk. A mérés pedig ilyen értelemben, valamint itt és most azt jelenti, hogy olyan megismerési eljárásokat alkalmazunk, amelyeknek eredményeképpen eljutunk a megismeréshez.

A gyerek egyéniségét igazán figyelembe vevő pedagógus tudja, hogy az óvodás gyerek folyamatosan érik, változik. Éppen ezért ez a rendszer folyamatos mérést kíván meg. Minden területet meg kell ismerni, azaz mérni, értékelni kell, nem lehet kiemelni az egészből.

A folyamatosság elve, hogy többször, apró részletekben egy-egy területet célozzunk meg.

Cél az, hogy minél több ismeretet kapjunk a gyerekről, mindezt minél több természetes élethelyzetből merítve, minél kevesebbszer, minél kevesebb ideig kiemelve őt a játékból.

A folyamatos megfigyelés, másképpen fejlődés nyomon követése adja meg a fejlesztés talaját, azt a bázist, ahonnan folytathatjuk további teendőnket.

A kompetencia alapú óvodai programcsomag gyűjteményben vannak könnyebb és nehezebb játékok, „feladatok”. Lényeg, hogy nem kell, és nem is szabad mindenkivel mindegyiket elvégeztetni. Pontosan ez az, ami az óvónő gyermekismeretén, pedagógiai kulturáltságán múlik. Mindezekért fontos a regisztrálás. A dokumentációt ugyanis arra használhatjuk, hogy biztonsággal elkészíthessük a további terveket, ami a szülők számára is fontos információhordozó.

A folyamatos nyomon követés a gyerek fejlődéséhez igazodik. A jól fejlődő és a kevésbé szokásosan fejlődő jegyek együtt vannak jelen a személyiségben, sőt a különböző képességek nem egyszerre és egyenletesen fejlődnek, ily módon egy terület kiugró „eredménye” ellenére lehet, hogy más terület kisebb-nagyobb lemaradást mutat és fordítva.

Így tehát ez a rendszer, példatár, ötlethalmaz nem standard és nem is kíván az lenni. Bárhonnan, bármilyen állapotról el lehet indulni, mindenki fejleszthető valahonnan, valameddig.

Ez a rendszer, példatár nem használható fejlesztési programként, a benne lévő anyag nem prevenciós feladatok tára, ugyanakkor viszont mind a felzárkóztatásra, mind a tehetséggondozásra alkalmas, hiszen az ötletek, a példák kifogyhatatlanok, a tárház variálható. Minden óvónő maga döntheti el, hogy mely szempont, mely feladat alkalmas az ő gyerekeire.

A rendszer struktúrája négy nagy területre oszlik:

1. Szociális képességek
2. Értelmi képességek

   3. Verbális képességek

   4.Testi képességek

 

Ezen belül a következő részterületek mérése-értékelése történik:

                 

I. Szociális képességek

1. Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi szint, szokásismeret
2. Érzelmek, motivációk, beállítódás, akarati megnyilvánulások

II. Értelmi képességek

1. Kognitív szféra
   1. Gondolkodási műveletek
   2. Pszichikus funkciók működése
2. Érzékszervi szféra, percepció

III. Verbális képességek

1. Nyelvhasználat
   1. Az összefüggő, folyamatos beszéd megjelenése
   2. A beszéd tisztasága, nyelvtani alkalmazási szintje
2. Verbális kommunikáció
   1. Beszédértés
   2. Nyelvi kifejezőkészség

IV. Testi képességek

1. Nagymozgások
   1. Mozgáskoordináció
   2. Térbeli tájékozódás
2. Finommozgások
   1. Ábrázoló tevékenység (rajzolás, festés, mintázás, kézimunka)
   2. Ábrázolás a mindennapi életben (játék, barkácsolás, díszítés)

Mind a négy fő terület – és azon belül az egyes részterületek – vizsgálata két, egymástól eltérő, de sokszor egymást kiegészítő típusra bomlik:

• megfigyelési szempontok: az óvónő tapasztalatai, jegyzetei alapján,
• kérdések, beszélgetések, feladatok, cselekedtetés: a gyerekek játékai, tanulási tevékenysége és egyéb cselekedetei alapján, főként spontán, időnként céllal szervezett helyzetben.

Természetesen az egyes kategóriák között találhatók átfedések, hasonló vagy nem feltétlenül odaillőnek értelmezhető ötletek, hiszen a valóságban a részterületek, az egyes pszichikus funkciók nem válnak el élesen egymástól.

Ahogy a nevelési programnak már megvan, úgy az értékelési-mérési rendszernek is meg kell teremteni az egyéni arculatot, a sajátos feldolgozási módokat. Pl. az óvodai csoportnapló bejegyzései is beilleszhetőek az egyes kategóriákba, ezzel is gyarapítva a gyerekekről alkotott „élményanyagot”.

Szeretném példákkal is illusztrálni, milyen eredményeket értek el nagycsoportos óvodásaink az óvoda-iskola átmenet programcsomag tesztelése alatt.

A diagramon a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek /Nyitnikék Óvoda/, és a jó körülmények között élő családok gyermekeinek /Szivárvány Óvoda kontroll csoportja/ képességeit ábrázoltam a program bevezetése előtt /azaz a bemenetkor/, illetve az első év végén /azaz a kimeneti állapot felvázolva/.

II. Értelmi képességek

1. Kognitív szféra

a. Gondolkodási műveletek

 

                 

Mit figyelünk meg?

Ismeri-e azokat a tárgyakat, amelyeket közvetlenül használ, amelyek körülveszik?

Ismeri-e a növényeket, állatokat?

Ismeri-e a napszakokat, évszakokat?

Mennyire képes megkülönböztetni az élőt és az élettelent?

Tisztában van-e a családi relációkkal, ismer-e foglalkozásokat?

Milyen szinten ismer közlekedési szabályokat?

Ismeri-e a dolgok eredetét?

Ismeri-e a testrészeit?

Milyen a valóságtudata? Stb.

II. Értelmi képességek

1. Kognitív szféra

a. Gondolkodási műveletek

 

Mit figyelünk meg?

Képes-e az egyesről az általánosra vonatkoztatni?

Képes-e az általánosból egyedi, konkrét megállapításokra?

Képes-e a kategóriákba tartozó elemek felismerésére?

Pl.: Színezzék ki azokat a képeket, amelyek élőlényeket ábrázolnak! Játsszunk kakukktojás játékot (képről és szóban), mi nem illik oda? Miért? Mutassunk képeket, amelyen emberek dolgoznak! Kérdezzünk rá: mit csinálnak?

II. Értelmi képességek

1. Kognitív szféra

b. Pszichikus funkciók működése

          

Mit figyelünk meg?

Mennyi ideig tud összpontosítani a saját maga, ill. a felnőtt által kért tevékenység során?

Milyen típusú tevékenységeknél összpontosít jobban, melyeknél kevésbé?

Mely tevékenységfajtákra jellemző jobban a kitartása, melyekre kevésbé?

Pl.: Képen látható rajzok közül jelöljék meg az azonos formát, témát stb. ábrázolókat!

Sormintát követve minden másodikat, majd minden harmadikat stb. jelöljék meg!

Válogassák ki a tárgyak közül az azonos színűeket, rakjanak ki ritmus motívumokat!

Játszanak memóriajátékot, képes dominót!

„A jövő”

Szeretném előadásomat egy példával zárni.

Már említettem, hogy óvodánkba főképp hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekei járnak, ahol pl. könyv elvétve akad a családban.

Csoportunk a víz témakör kapcsán a kisállat kereskedésben halakat vásárolt, és akváriumot készített a csoportszobában. A gyermekek első útja az óvodába érkezve a természettudományos központba vezetett. Leemelték a polcról azt a könyvet, amelyik az akváriumi halakról szól, s kikeresték az általunk vásárolt hal képét. Ezután kérték, olvassam el nekik, mit írnak a halakról. Mindent tudni akartak a témával kapcsolatban. 

Azt hiszem, a jövőt ez jelenti, ha megmarad ez a kíváncsiság, a felfedezés, a tudni akarás, a tanulni vágyás a későbbi életkorokban is. A mi nagyon fontos feladatunk ennek ébrentartása egy egész életen át!

Köszönöm figyelmüket!