4. szekció:

Farmasi József

A felnőttek oktatásának és képzésének új irányai
– különös tekintettel a szakirányú oktatás sajátos eseteire

Bevezetés

A felnőttek oktatása és képzése olyan határterülete az iskolai rendszerű oktatásnak és a felnőttképzésnek, amely – kiváltképp a gazdasági-társadalmi folyamatokra reflektáló szabályozási-intézményi környezet elmúlt időszakban történt átalakításával – folyamatosan új kihívásokat és lehetőségeket generál valamennyi szereplő számára. A két alrendszer – a felnőttoktatás és felnőttképzés – látszólagos elkülönülése ellenére számos találkozási és együttműködési lehetőség kínálkozik.

A stratégiai célok – akár az európai uniós, akár a hazai szakpolitikai törekvéseket tekintjük – ismertek: az oktatásban-képzésben résztvevők számának és képzettségi szintjének emelése elengedhetetlen feltétele a gazdasági hatékonyság és versenyképesség növelésének. Mindehhez pedig nélkülözhetetlen a felnőtt lakosság szélesebb körének megszólítása, megfelelő színvonalú oktatásba-képzésbe történő bevonása.

Fogalmi és történeti keretek

Mielőtt azonban rátérnék az elmúlt időszak változásainak elemzésére, ki kell jelölnünk a témánk fogalmi és történeti kereteit.

A klasszikus andragógiai megközelítésnél maradva az élethosszig tartó tanulás, a felnőttnevelés, a felnőttoktatás és a felnőttképzés terminusait szükséges elsőként lehatárolnunk.

Az élethosszig tartó tanulás (LLL) formális, nem formális és informális tanulás egyaránt lehet, amely ismeretek szerzésére, valamint készségek és kompetenciák fejlesztésre irányul, függetlenül az abban résztvevők életkorától, munkaerőpiaci státuszától, a tágabb intézményi-társadalmi keretektől.

Ennél szűkebb fogalmi mező a felnőttnevelés, ami ismereteink, képességeink irányított és szervezett módon történő fejlesztése – egyúttal magában foglalja a felnőttoktatást és a felnőttképzést is. (Itt kell különbséget tennünk a formális és nem formális oktatás között: mindkettő sajátossága az irányítottság, a szervezettség, de míg előbbi „intézményesült”, „engedélyezett”, általában vizsgával zárul és kimeneti dokumentumot ad, utóbbiba a belső továbbképzések, munkahelyi képzések stb. sorolhatók, ahol nem elsődlegesen a „végbizonyítvány” megszerzése a cél.)

A felnőttoktatás tulajdonképpen iskolai rendszerű oktatás, melybe a tanköteles kornál idősebb vagy a nappali rendszerű iskolai nevelés-oktatásban részt venni nem tudó/akaró személyek csatlakozhatnak be, létesítenek tanulói jogviszonyt. Míg a felnőttképzés az iskolarendszeren kívüli képzéseket jelöli, amelyek célja meghatározott képzettség megszerzése, kompetencia elsajátítása, azaz az engedélyezett szakmai, nyelvi és egyéb képzések tartoznak e körbe. A résztvevők itt nem tanulói, nem hallgatói, hanem felnőttképzési jogviszonyban állnak egy felnőttképzővel.[1]

Történeti szempontból a hazai felnőttoktatásban és felnőttképzésben az 1990-es évek jelentette a mélypontot, majd a 2010-es évek egy expanzív időszakot hozott el. A Szakképzés 4.0 helyzetértékelésében megállapította, hogy bár mennyiségi szempontból jól teljesített e terület, a 2010-es évek végére a felnőttoktatásban-felnőttképzésben résztvevők száma megközelítette az uniós átlagot, de a korábbi minőségi problémák jellemzően megmaradtak. Az iskolai rendszerű felnőttoktatás rugalmatlan szerkezetéből is adódóan nagyfokú lemorzsolódást produkált, míg a piaci alapon működő felnőttképzés szolgáltatásai kiüresedtek, felhígultak, a képzésben résztvevők a szükséges ismeretek és kompetenciák hiányában jelentek meg a munkaerőpiacon[2].

Éppen ezért a stratégiaalkotás egyik kulcsterületévé vált a felnőttek oktatásának és képzésének hatékonyságnövelő átalakítása. Ezzel összhangban 2019-ben új szakképzési törvény született, és átfogó módosításra kerül a felnőttképzési törvény, 2020-ban a szabályozás átalakítása rendeleti szinten is megtörtént.[3]

A szakképzés és felnőttképzés új rendszere új értelmezési keretet is hozott, amely a hagyományos fogalmi megközelítéssel nehezen írható le, egyben zavart is okozhat az értelmezésben, megértésben. Már nem a „hol?”, hanem a „mit/milyen céllal?” képzünk a definíciók eredője, összefüggésben a kimenetvezérelt logikával. Eszerint beszélhetünk szakképzésről, azon belül szakmai oktatásról és szakmai képzésről. A szakmai oktatás – az OKJ-t felváltó, szakmajegyzékben szereplő – alapszakma, részszakma megszerzésére irányul, a szakmai képzés keretében pedig szakképesítés szerezhető. A rendszer harmadik pillérét pedig az egyéb munkaerőpiaci képzések jelentik. A szakképző intézmény szakmai oktatást és szakmai képzést egyaránt szervezhet, míg a felnőttképző intézmény részszakmára felkészítő szakmai oktatást, szakmai képzést, egyéb képzést végezhet.

Ebben a keretrendszerben nehezen találjuk meg a klasszikus felnőttoktatás, felnőttképzés fogalmát. Minek tekintjük például a szakképző intézményben felnőttképzési jogviszonyban szervezett szakmai oktatást (felnőttek szakmai oktatása), vagy a szakképző intézményben lebonyolított szakmai képzést? Felnőttoktatás, mert iskolai rendszerű? De előbbi munkarend nélkül, továbbá nem tanulói jogviszonyban valósul meg, utóbbi pedig az egykori „B” körös felnőttképzéssel társítható. A fogalmi zavarokat elkerülendő mindenképp az új, kimeneti szempontot javasolt alkalmazni.

Felnőttek szakmai oktatása – képzési célok, célcsoportok, eszközök

A Szakképzés 4.0 stratégia kiemelte, hogy „a magyar gazdaság versenyképességének fontos feltétele a hatékonyság növelése, aminek elengedhetetlen feltétele a képzettségi szint növekedése. Az iskolai rendszerű képzés átfogó reformja mellett szükség van a felnőtt lakosság tudásának folyamatos megújítására.”[4]

A stratégia alapvetően háromféle képzési célt és két célcsoportot definiált és ehhez igazította a felnőttek szakmai oktatását (szakmák) és szakmai képzését (szakképesítések megszerzése). Előbbivel a hátrányos helyzetű térségben élő álláskeresőket és inaktívakat (mint munkaerő-tartalékot) kívánja megszólítani, a megszerzendő szakma által elhelyezkedési esélyüket növelni; vagy éppen azon foglalkoztatásban állókat, akik karrierjük építése érdekében magasabb vagy újabb végzettséget szereznének. Utóbbi pedig rövidciklusú képzések révén a munkáltatók és a munkavállalók továbbképzési, tudás-megújítási igényeit hivatott kiszolgálni.[5]

A felnőttek oktatásának és képzésének szerkezeti, tartalmi, módszertani-tanulásszervezési és támogatási átalakítása egyszerre kívánta szolgálni a mennyiségi és minőségi célok elérését.

A mennyiségi célok elérése, a szakmai oktatásban és a szakmai képzésben résztvevők számának növelése érdekében az új szakképzési törvény az első kettő szakma és a szakmai képzéshez kapcsolódóan az első szakképesítés megszerzését – állami vagy együttműködési megállapodással rendelkező fenntartó által fenntartott – szakképző intézményben ingyenessé tette (az ingyenesség szempontjából a korábban megszerzett, OKJ-s szakképzettséget figyelmen kívül hagyja a rendszer, azaz 2020-ban mindenki „tiszta lappal” indult).[6] Szintén a beiskolázás erősítése irányába hatott, hogy a felnőttképzési jogviszony keretében folyó szakmai oktatás időtartamának akár negyedére (0,5 év), a kötelező foglalkozások száma tanulói jogviszonyban szervezett szakmai oktatás óraszámának 40%-áig (a szakmák nagy többségében 840 óra) csökkenthető, miközben a szakmai oktatás az igények felmerüléséhez igazítottan a tanév rendjétől függetlenül szervezhető. 2023. július 7. napjától lényeges változás, hogy a szakképző iskolai szakmai oktatásba alapfokú iskolai végzettséggel is be lehet csatlakozni.[7]

A minőségi folyamatok megerősítését szolgálta, hogy alapszakmára felkészítő oktatás a megújult szakképzésben kizárólag szakképző intézményben folytatható, felnőttképzők csak részszakmára vagy szakmai képzés keretében szakképesítésre készíthetnek fel. Lényeges, hogy a szakmai vagy képesítő vizsgák a képzőktől független, akkreditált vizsgaközpontokban kerülnek megszervezésre.[8]

A rugalmaság előmozdítása érdekében az addig hatékonyan működő „piaci” elemek beépültek az iskolai rendszerű szakmai oktatásba is: a felnőttek szakmai oktatásában résztvevők nem tanulói (esti, levelező munkarendben), hanem – a mindkét fél mozgásterét növelő – felnőttképzési jogviszonyban (munkarend nélkül) állnak és Fktv. szerinti felnőttképzési szerződést kötnek a szakképző intézménnyel.

A rugalmasság érdekében az oktatási folyamat kimenetvezérelté vált: a cél a szakképzettség megszerzése tanulási eredmény alapú (TEA) oktatás révén. A szakmai oktatást kizárólag a képzési és kimeneti követelményekre (KKK) tekintettel kell megszervezni, így lehetséges specializált, konkrét célcsoportokra, felnőttekre szabott képzési programok kialakítása. A képzésben résztvevő személy korábbi tanulmányai mellett a megszerzett ismereteit és gyakorlatát is be kell számítania a szakképző intézménynek az előírt követelmények teljesítésébe, így a tanulmányi idő tovább rövidíthető. A képzések átjárhatók (az ágazati alapvizsgát követő szakmaváltás – azonos ágazatban – nem köthető különbözeti vizsgához) vagy egymásra építhetők (azonos ágazatban elsajátítandó második szakma esetén az ágazati alapoktatást nem kell megismételni, a szakmai oktatás során elsajátított ismeretek akár a szakmai képzésbe is beszámíthatók).

A már foglalkoztatottak mobilizálása érdekében a képzések fizikailag nem feltétlenül kötődnek olyan szorosan a szakképző intézményhez: „a távoktatás és kontaktképzés előnyeit ötvöző képzési programok megvalósítása (blended-, e-, m- és app-learning)”[9] előtérbe helyeződött. Ugyanakkor az Szkt. 53. § (4) b) pontjának, valamint a 35. § (1) bekezdésének[10] 2023. július 1. napjától hatályos módosítása több értelmezésbeli nehézséget is okoz. A módosítás részletes indoklása szerint: „a felnőttképzési jogviszony keretében folyó szakmai oktatás megszervezését még könnyebbé teszi azáltal, hogy – a szakirányú oktatás kivételével – lehetővé teszi a távoktatási forma alkalmazását.” Az Szkt. korábbi 35. § (1) bekezdése szakképző intézményben kizárólag szakmai vizsgára felkészítő szakmai oktatásban (így a felnőttek szakmai oktatásában) is lehetővé tette a kontaktfoglalkozások mellett a digitális oktatásszervezést is, a jogszabályi hely módosítása viszont kizárólagossá teszi a kontaktoktatást („egyéni és csoportos foglalkozások”)[11] oly módon, hogy az újonnan megállapított Szkt. 53. § (4) bekezdése mindössze az alapoktatásban teszi lehetővé a távoktatási forma alkalmazását.

Az IKK oldalán közzétett Szakképzési jogszabályok magyarázata c. kézikönyv a korábbi gyakorlatról a következőket írja: „Az Szkt. nemcsak az iskolai rendszerű képzés és az iskolarendszeren kívüli képzés szerinti felosztást szüntette meg, hanem a szakképzés megszervezésének korábbi módjait is (nappali, esti, levelező, távoktatásos rendszer), szintén a rugalmas keretek közötti alakítás jegyében”.[12]

A módosítás a fentieket tekintve (a távoktatást kizárólag az alapoktatásra koncentrálva) látszólag ellentmond a Szakképzés 4.0 stratégiában megfogalmazott beavatkozási célnak: 39. beavatkozás – A kontaktképzés és a távoktatás előnyeit ötvöző (blended) képzések előtérbe helyezése a felnőttoktatásban és felnőttképzésben.

A rugalmasságot szolgálja még a teljesség igénye nélkül:

• a mulasztások eltérő, felnőttképzési szerződésben meghatározott kezelése;[13]
• a képzési évfolyamok kivezetése a júliustól hatályos módosításokkal (helyette: a tananyagegységek lezárásaként a szakmai programban előzetesen meghatározott időszak), amely főként a szakképző intézményeknek jelent adminisztratív segítséget, elsősorban intenzív szakmai oktatás esetén;[14]
• a szakirányú oktatással és duális képzéssel kapcsolatos jogszabályi módosítások, a szabályozás specializálása felnőttképzési jogviszonyra.

Utóbbi tekintetében a szabadság kiadásánál nem kell figyelemmel lenni az őszi, téli, tavaszi és nyári szünet rendjére és a 20 (korábban 15) munkanapos egybefüggő nyári szabadságra, az 5 (korábban 15) munkanapos vizsga előtti egybefüggő felkészítés csak a tanulókra vonatkozik, a 20%-os mulasztási-évfolyamismétlési szabály kivezetésre került (tanulóknál is), a munkabér és egyéb juttatások megállapítása a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony időtartamával arányosan történik („részmunkaidős SZMSZ”), a szakképzési munkaszerződés a felnőttképzési jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napján szűnik meg, valamint az évfolyamok kivezetésével összhangban az évfolyami szorzó: 1,00 mértékű.

A szakirányú oktatás sajátos esetei – az Szkr. 248. §-a szerinti formula

A felnőttképzési jogviszonyban szervezett szakmai oktatás és a duális képzés sajátos esetét jelenti a saját munkavállalók duális képzése, melynek elősegítése szintén a Szakképzés 4.0 stratégiában megfogalmazott célokhoz igazodik, ugyanakkor a júliusi jogszabály-módosítások jelentősen átszabták annak kereteit.

Saját munkavállalók duális képzése során – az Szkr. 2023. július 7. napjával hatályon kívül helyezett 248. §-a alapján – a képzésben részt vevő személy a szakirányú oktatást az őt foglalkoztatónál teljesíti. Ennek feltétele, hogy a munkáltató tevékenysége kapcsolódjon az oktatott szakma ágazatához, és a szakirányú oktatás a szakképző intézménnyel közösen elfogadott képzési programja alapján valósuljon meg (ez esetben nem feltétel a foglalkoztató duális képzőhelyi nyilvántartásba vétele a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamara által). Az eredeti munkaszerződést „a szakképzési munkaszerződésnek megfelelő tartalommal úgy kell módosítani, hogy abban – az eredeti munkaköri feladatok ellátása mellett vagy helyett – szerepeltetni kell a szakképzési munkaszerződés tartalmi elemeit. Ha a képzésben részt vevő személy az eredeti munkaköri feladatait is ellátja, a munkaszerződésben meg kell határozni a munkaköri feladatokra és a szakképzésben való részvételre fordítható munkaidő arányát, és ehhez igazodóan a képzésben részt vevő személyt megillető munkabér, illetve szabadság mértékét. A felek ebben az esetben úgy is rendelkezhetnek, hogy a képzésben részt vevő személyt szerződéses munkaideje teljes időtartamára továbbra is az eredeti munkabére illeti meg.”[15]

Nyilvántartásba vétel hiányában a szakirányú oktatás megszervezésének és folytatásának személyi (oktató), tárgyi (KKK-ban rögzített tárgyi és egyéb feltételek) és dokumentációs (képzési program, minőségirányítási rendszer) feltételeit a kamara nem vizsgálta, a felelősség kizárólag a szakképző intézményekre hárult, csakúgy, mint a képzési programok kialakítása során. Hiszen előfordulhatott az az eset, hogy az adott cég a teljes szakirányú oktatás „magához szervezte”, és ezáltal a szakképző intézmények szerepe, „betekintési képessége”, szakmai kontroll-lehetőségei – kellő „agilitás” hiányában – minimálisra csökkentek, miközben a munkavállalóikat képző cégek maximalizálhatták az oktatás normatív előnyeit.

A munkaszerződés-módosítás révén a havi 100–168 ezer Ft szakképzési munkabér nem jelent meg többletköltségként, „leírásra” került az eredeti munkabérből. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (továbbiakban: Szocho tv.) 17/A. § (1) a) pontja alapján, a 2013. augusztus 1-i módosításig a cég minden olyan munkanapra adókedvezményt érvényesíthetett, amelyre a munkavállaló munkabérre volt jogosult és az oktatást nem szakképző intézményben szervezték. Ha a teljes szakirányú oktatást az adott cég látta el, azaz minden munkanapra igénybe vette a „támogatást”,[16] ez havi 200–250 ezer Ft adókedvezményt jelentett munkavállalónként. Emellett Szocho tv. 5. § (1) ea) pontja alapján a teljes munkabér (nemcsak a szakképzési munkabérhányad) Szocho-mentessé vált, abból a jogértelmezésből kiindulva, hogy a módosított munkaszerződés szakképzési munkaszerződés. Amennyiben a gazdálkodó szervezet duális képzőhelyként is nyilvántartásba vettette magát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) 7.§ (1) bek. i) pontja szerinti Tao-kedvezményre is jogosulttá vált, ami 5011 Ft/hó/munkavállaló összeget jelentett. Továbbá – szintén a nyilvántartásba vételhez kötötten – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 1. sz. melléklet 4.11. pontja alapján a szakképzési munkabérhányad után nem kellett szja-t fizetni, ami a munkavállalóknál kvázi béremelésként jelentkezett. Így a saját munkavállalóikat képző cégek 250–300 ezer Ft/hó „bevételt” realizálhattak munkavállalónként, míg a munkavállalók 15–25 ezer Ft-tal kaphattak többet havonta a szakirányú oktatásban történő részvétel révén.

Az Szkr. 248. §-a szerinti gyakorlatot az Szkt. és az Szkr. júliusi, valamint a Szocho tv. augusztusi módosítása alapjaiban alakította át, az alábbi átmeneti rendelkezéssel (Szkt. 128/A. § (4) bek.): az Szkr. 248. § (2) szerint – 2023. július 1. napját megelőzően – módosított munkaszerződéseket a kamarai nyilvántartásba vételtől függetlenül szakképzési munkaszerződésnek, a foglalkoztatót duális képzőhelynek kell tekinteni 2023. december 31. napjáig. Ez alapvetően két dolgot jelent:

• azon foglalkoztatók, akik eddig nem kerültek kamarai nyilvántartásba, jogosulttá váltak az Szja tv. 1. sz. melléklet 4.11. pont szja-kedvezmény érvényesítésére.
• 2023. december 31. napja után a 2023. július 1. előtt módosított munkaszerződések sem minősülnek szakképzési munkaszerződésnek, így az utánuk járó kedvezmények sem a foglalkoztató, sem a munkavállaló irányába nem érvényesíthetők.[17]

A saját munkavállaló duális képzése keretében a 2023. július 1. napját megelőzően módosított munkaszerződések tekintetében két határdátumot fontos figyelemebe venni:

• az Szkt. 128/A. § (3) bek. alapján a szakirányú oktatás és a szakképzési munkaszerződés megállapított szabályait 2023. szeptember 1-jétől kell alkalmazni az akkor folyamatban lévő szakirányú oktatásra, tekintet nélkül a szakképzési munkaszerződés megkötésének időpontjára. Azaz a meghatározott módosítások miatt a munkaszerződéseket módosítani szükséges, figyelembe véve a hatályba lépett eltéréseket.
• A 2023. december 31. napja után a módosított munkaszerződések nem minősülnek szakképzési munkaszerződésnek, azaz eredeti formájában a munkaszerződés-módosítások hatályukat vesztik, ugyanakkor lehetőség nyílik külön szakképzési munkaszerződés megkötésére (amennyiben a kamarai nyilvántartásba vétel megtörtént).

Az Szkt. 90/A. § (1) a) pontja szerinti szakképzési munkaszerződés

Az Szkt. módosítása törvényi szintre emelte (Szkt. 90/A. §) a saját munkavállaló duális képzése szabályozását, amely két formában történhet (kizárólag felnőttképzési jogviszonyban):

• külön szakképzési munkaszerződés megkötésével,
• meglévő munkaszerződés módosításával.

A saját munkavállalóval megkötött szakképzési munkaszerződés egy tekintet alá esik az Szkt. XII. fejezete szerinti szakirányú oktatás duális képzőhelyen történő megvalósításával a felnőttképzési jogviszonyra megállapított eltérésekkel, továbbá az oktatási időre, a munkaidőre, a pihenő- és munkaszüneti napokon végzett munkára, a munkaidőkeretre és a szabadság kiadására vonatkozó – Szkt. 78. §, 84. § (1)–(3) és a 84. § (5) bek. szerinti – rendelkezések nem alkalmazhatók.

A napi szakirányú oktatási időt (8 óra) meghaladó szakirányú oktatás is lehetséges. El lehet térni a 6–22 óra közötti szakirányú oktatásszervezéstől, a 16 órás folyamatos pihenőidőtől, a megszakítás nélküli szünet szabályaitól (78. § szerinti rendelkezések). A napi munkaidőbe nem szükséges beszámítani a munkaközi szünetet. Heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon, valamint az őszi, a téli és a tavaszi szünet időtartama alatt is szervezhető szakirányú oktatás. El lehet térni a négyhetes munkaidőkerettől. (84. § (1)–(3). bek. szerinti rendelkezések). A 84. § (5) bek. szerinti szabadságkiadás (tekintettel az őszi, téli, tavaszi és nyári szünetre, utóbbi esetén 20 egybefüggő munkanap) nem vonatkozik a felnőttképzési jogviszonyra, így a sajátos esetre sem.

A megköthető szakképzési munkaszerződések számára vonatkozó korlátozást nem kell figyelembe venni (Szkr. 247. § (1a) c) pont).

Az Szkt. 90/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint kötött szakképzési munkaszerződés esetén több lehetséges megoldás van – az eredeti munkakörre vonatkozó munkaviszony és a szakképzési munkaszerződés által létrejövő – párhuzamos jogviszonyra vonatkozó munkaidő megállapítása tekintetében:[18]

• Az eredeti munkaszerződést – ideiglenesen, a szakképzési munkaszerződés fennállásának időtartamáig – részmunkaidőssé alakítják, és mellé kötnek egy szintén részmunkaidős szakképzési munkaszerződést.
• Megmarad az eredeti munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonyként is, a szakképzési munkaszerződés pedig ezen felül vállalt részmunkaidős munkaviszonyként jön létre.
• Az Mt. 88. § (1), 92. § (4) bek. alapján a felek a teljes munkaidős munkaviszonyban a heti munkaidőt kevesebb, mint 40 órában állapítják meg, így például a szakképzési munkaszerződés idejére munkaidő-kedvezményt adnak anélkül, hogy részmunkaidőssé alakítanák az eredeti munkaviszonyt.

A T1041-es bejelentő lapot mindhárom esetben módosítani szükséges (1101 jogviszonykódon, a szakirányú oktatás vonatkozásában a szakmához hasonló munkakör megadásával, heti munkaidő kitöltésével), ellentétben az Szkr. 248. §-a szerinti gyakorlattal. (Ugyanígy a 2308-as bevallás M8-as és 9-es lapján a 120-as jogcímkódot is fel kell tüntetni és a járulékalapot képező jövedelmeket meg kell osztani.)

A szakképzési munkaszerződés felnőttképzési jogviszonyban is a teljes szakirányú oktatásra kötendő, azaz – abban az esetben, ha a duális képzőhely nem a szakirányú oktatás egészét vállalja, hanem részben a szakképző intézmény végzi a szakirányú oktatást – a heti munkaidőt a szakirányú oktatás teljes képzési idejéből kell kiszámolni (beleértve a szakképző intézményi foglalkozásokat is).[19]

Az Szkt. 90/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint kötött szakképzési munkaszerződés egy munkáltatóval fennálló többes jogviszonyt keletkeztet, ebből következik, hogy:

• szabadság mindkét jogviszonyból jár (Mt. szerinti, illetve 30 nap szakképzési szabadság, időarányosan),
• „egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.” (Ebtv. 43. § (2)),
• a vezető állású munkavállaló további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, így szakképzési munkaszerződést sem köthet (Mt. 211. §).

A külön megkötött szakképzési munkaszerződés esetén a szakképzési munkabér többletköltségként jelenik meg, amennyiben az eredeti munkaszerződést részmunkaidőssé nem alakítják. Fő szabályként (Szkr. 253. § (4) bek.) a képzésben részt vevő személynek a szakképzési munkaszerződés alapján járó munkabérét és egyéb juttatásait a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony időtartamával arányosan (azaz a részmunkaidő arányában) szükséges megállapítani. Az arányosítástól a felek megállapodásuk szerint eltérhetnek: a munkáltató megállapíthat magasabb szakképzési munkabért, az Szkr. 253. §-ának (1) bek. mértékéig, legfeljebb 168 ezer Ft összegig. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az Szja tv. 1. sz. melléklet 4.11. pontja az Szkt. alapján meghatározott mértékben kifizetett munkabér és a minimálbért meg nem haladó mértékű más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás adómentességéről rendelkezik. Azaz kérdésként merülhet fel, hogy magasabb szakképzési munkabér esetén részmunkaidővel arányosított munkabérig szja-mentes-e a szakképzési munkabér, vagy egészen 168 ezer Ft-ig.)

Változást a finanszírozásban a Szocho tv. 5. § (1) bek. Ea) pontja jelent: itt már nem egy – módosított – szerződésről van szó, azaz kizárólag a szakképzési munkabér szocho-mentes.

Szkt. 90/A. § (1) b) pontja szerinti módosítás

Munkaügyi-pénzügyi szempontból az Szkt. 90/A. § (1) b) pontja szerint módosított munkaszerződések sokkalta kevesebb kihívást jelentenek, viszont nem minősülnek szakképzési munkaszerződésnek, így az utánuk járó kedvezmények sem a foglalkoztató, sem a munkavállaló irányába nem érvényesíthetők.

Az ilyen foglalkoztatóra az Szkt. 82. §-át, 109/A. §-át, valamint az Szkr. 181. §-át, a 196. § (2) bekezdését, a 223/B. §-t, a 242. § (1) bekezdés d) pontját, a 244. §-át, a 245. §-át, a 328. §-át, a 330. §-át, a 332/D. §-át nem kell alkalmazni.

Nem szükséges duális képzőhelyi nyilvántartás (Szkt. 82.§, 244. §, 245. § szerinti rendelkezések), adókedvezmény nem érvényesíthető (Szkt. 109/A. § szerinti rendelkezések), a szakirányú oktatástól való eltiltás nem releváns (Szkr. 181. § szerinti rendelkezés), a foglalkoztatónál elkövetett kötelességszegésért a fegyelmi eljárást nem a szakképző intézményben kell lefolytatni (Szkr. 196. § (2) bek. szerinti rendelkezése), a szakirányú oktatás külföldi teljesíthetőségének nincs korlátja (Szkr. 223/B. § (2) bek. szerinti rendelkezés), a duális képzőhelyi oktatónak nem kell kamarai gyakorlati oktatói vizsgával rendelkeznie (Szkr. 242. § (1) bekezdés d) pontja szerinti rendelkezés), a foglalkoztató szakképzésialapfeladat-ellátásának hatósági ellenőrzése nem releváns (Szkr. 328. §, 330. § szerinti rendelkezések).

Zárszó

Előadásunkban, bár a felnőttek oktatásának és képzésének széles spektrumát ölelte fel, nem törekedhettünk a teljesség igényére, az új szakképzési és felnőttképzési rendszer eredményessége kapcsán – különös tekintettel a felnőttek oktatására és képzésére – kellő számú, összehasonlításra, trendelemzésre alkalmas adat nem áll még rendelkezésünkre. A szakképzési jogszabályok módosítása, a szakképzési rendszer hatékonyságnövelő „finomhangolásai” ugyanakkor jelzik, a szakmapolitikai célok elérése csak úgy lehetséges, ha minden érintettet érdekeltté teszünk a folyamatban.

Felhasznált irodalom, hivatkozások jegyzéke

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól

1998. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

1999. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről

2000.évi LII. törvény a szociális hozzájárulási adóról szóló

2001. évi LXXX. törvény a szakképzésről

11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet a felnőttképzésről szóló törvény végrehajtásáról

12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról

Magyarország Kormánya (2019): Szakképzés 4.0 – A szakképzés és a felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája. A szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira. 1168/2019. (III. 28.) Korm. határozat. In: https://www.nive.hu/Downloads/Hirek/DL.php?f=szakkepzes-4.0.pdf

Dr. Kaibás Gábor Márk (2022): A szakképzési jogszabályok magyarázata. Budapest: Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum. In: https://api.ikk.hu/storage/uploads/files/szkt_kezikonyv20220316pdf-1651582395740.pdf

 

[1] A fogalmi lehatárolásban a Központi Statisztikai Hivatal definícióit vettük alapul.

[2] Szakképzés 4.0: 33–35. o.

[3] 2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről (továbbiakban: Szkt.), 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról (továbbiakban: Szkr.), 2019. évi CXII. törvény a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről, 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet a felnőttképzésről szóló törvény végrehajtásáról (továbbiakban: Fkr.)

[4] Szakképzés 4.0: 93. o.

[5] Szakképzés 4.0: 93. o.

[6] Az időbeliség lényeges szempont, szemben a régi Szkt.-vel: amennyiben a képzésben résztvevő felnőttképző intézményben szerzi meg az első szakképesítését, vagy együttműködési megállapodással nem rendelkező fenntartó által fenntartott szakképző intézményben (térítéses formában) szerez szakmát, akkor állami szakképző intézményben szakképesítést már nem szerezhet ingyenesen, illetve az első két ingyenes lehetőségéből már egyet elveszít a szakmai oktatásban.

[7] Tanulói jogviszonyban szervezett szakmai oktatás esetén megmaradt a középiskola kilencedik és tizedik évfolyamára vonatkozóan előírt követelmények teljesítése vagy középfokú végzettség, mint belépési feltétel.

[8] Mindezek ellenére számos alapszakmára felkészítő „tanfolyammal” találkozhatunk. Ez úgy lehetséges, hogy a felnőttképzők – „átalakulva” együttműködési megállapodással nem rendelkező szakképző intézményekké – szerveznek szakmai oktatást felnőttképzési jogviszonyban, tehát iskolai rendszerű oktatásról és nem tanfolyamokról van szó, legalábbis jogi értelemben.

[9] Szakképzés 4.0: 95. o.

[10] Szkt. 53. § (4): „A felnőttképzési jogviszony keretében szervezett szakmai oktatásban […] ágazati alapoktatásban a kötelező foglalkozások b) pont szerint meghatározott számának ötven százalékáig zárt rendszerű elektronikus távoktatásként is megszervezhető.”

[11] Ehhez kapcsolódóan az Szkr. 112. §-a a következőkről rendelkezik: „(1) A foglalkozásokat a szakképző intézmény szakmai programja alapján kell megszervezni. (2) A foglalkozásokat a szakképző intézmény tantermeiben, illetve egyéb, a foglalkozás megtartására alkalmas helyen kell megszervezni.”

[12] .Dr. Kaibás 2022: 21. o.

[13] Felnőttképzési jogviszonyban nem 30 igazolatlan foglalkozást követően szűnik meg a jogviszony, hanem (1) azonnali hatállyal abban az esetben, ha a képzésben résztvevő a kontaktórákról a felnőttképzési szerződésben meghatározott időnél igazolatlanul többet mulasztott vagy (2) írásbeli felmondás útján (előzetes írásbeli figyelmeztetés, felhívás megtörténte esetén), ha a képzésben résztvevő személy mulasztásai meghaladták a megengedett hiányzás mértékét. (Az Szkr. 30. § (7) 2023. július 7. napjával hatályos módosítása szerint a mulasztásokat azok igazolt és igazolatlan jellegére tekintet nélkül kell nyilvántartani, ami ellentmond az Fktv. 13/A. § (2) c) pontjának, amelyet hasonlóképpen alkalmazni szükséges a felnőttek szakmai oktatásában.)

[14] Ugyanakkor tény, hogy a KRÉTA rendszer jelenlegi formájában továbbra is évfolyamokat kezel (haladási és mulasztási napló, törzslapok) a tanév és a tanítási év rendjéhez igazítottan.

[15] Szkr. 248. § (2) bek.

[16] A jogalkotó célja itt feltételezhetően nem az volt, hogy képzés nélküli napokra is igénybe lehessen venni az adókedvezményt, de a normaszöveg ezt lehetővé tette. Ezt korrigálta a Szocho tv. 17/A. § (1) ab) pontjának augusztus 1. napjától hatályos módosítása, miszerint: „szakképző intézménnyel tanulói jogviszonyban álló tanulónként, illetve felnőttképzési jogviszonyban álló képzésben részt vevő személyenként a szakirányú arányosított önköltsége alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónap duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett napjai számának szorzataként a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányában számított összege azzal, hogy nem vehető figyelembe az olyan munkanap, amire a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy munkabérre vagy távolléti díjra nem jogosult, vagy az Szkt. 84. § (6) bekezdése szerint mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól (ide nem értve a betegszabadság olyan munkanapjait, amely a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásra esik)”

[17] Bár az Szkt. módosítása július 1. napjával hatályos, az Szkr-módosítás hatályba léptetése, így a 248. § hatályon kívül helyezése július 7-re csúszott, így elméletben előfordulhat, hogy ebben az időintervallumban egy cég az Szkr. 248. § (2) bek. alapján szerződést módosított. Rá ugyanakkor a szabályozási átmenet nem vonatkozik, a módosított munkaszerződés nem számít szakképzési munkaszerződésnek.

[18] Ld. erről az MKIK 2023. augusztus 24-i tájékoztató anyagát. https://t.ly/GW5gY

[19] A dolgozó a képzési program szerint szakképző intézményben teljesítendő időre mentesül a munkavégzés alól.