7. szekció

Zentai Péterné, Tátrai Vanda

Alkotó-fejlesztő meseterápia a hátrányos helyzetű
gyermekekért. Jó gyakorlatok a lemorzsolódás
csökkentése érdekében

A címmel szeretném rögtön kezdeni: a terápia szó igazából nem a klinikai terápia, nem a pszichológusok vagy a pszichoterapeuták által végzett tevékenységről van szó, hanem egy fejlesztő-megelőző tevékenységről, amely köznevelési intézménybe való, ez remélem majd ki fog derülni. Jó gyakorlatnak nevezzük, második tanéve végezzük a Komplex Alapprogram Országos Központ szervezésében. A Komplex Alapprogram fenntartási időszakban van, ahogy igazgató asszony is már elmondta.

A következő ábrán foglaltuk össze, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket maga az Országos Központ és a Komplex Alapprogram végez. Intézményvezetői, tantestületi tájékoztatók vannak, iskolahálózat, ezekről már volt szó, és egyéb kiadványok segítik az intézményben a Komplex Alapprogram működését. Kiemelném a műhelyeket, a workshopokat, a szakmai napokat. Szeretnénk a Komplex Alapprogramban pedagógusoknak, intézményeknek a működtetéshez, illetve akár bevezetéshez is segítséget adni, és ezeket a műhelyekbe kapcsoltuk mi be a meseterápiát.

Úgy kapcsolódik a meseterápia, illetve a Tátrai Vanda által végzett munka hozzánk, hogy korábban is mi már akár műhelyekben vagy képzésekben együtt vettünk részt, és felmerült, hogyan lehet a Komplex Alapprogramhoz kapcsolni a tevékenységet, amiket ő végez.

Az előbb igazgató asszony kifejtette, mit jelent az esélyteremtés, a hátránykompenzáció, a sokszínűség, az egyediség, a társas interakció, a tanulási esélyek növelése. Ugyanezt teszi a programunk – Mesékkel segítek! – a meseterápiás műhelyfoglalkozás-sorozat is, tehát ez is segítségnyújtás. A kérdés az, hogyan válhatnak hátrányos helyzetű közösségekben a népmesék úgymond segítőinkké.

Itt Tátrai Vandát láthatják, aki meseterapeuta, számos program, fejlesztő program kifejlesztője, képzéseket tart. A programunk, jó gyakorlatunk érdekessége Lázár Györgyné Irénke részvétele, őt láthatják még a képen. Ő egy fejlesztőpedagógus, de több képzéssel is rendelkezik. Ő a saját személyes élettörténetét is behozta ebbe a programba, mert valóban ő maga is a mélyszegénységből küzdötte föl magát, tehát azt gondoljuk, hogy a legjobb példa, illetve a legjobb útmutatás, hogy hogyan lehet a hátrányos helyzetből előnyt kovácsolni. Ő ebbe a programba a saját személyes élményeit is el tudja mondani természetesen a szakmaiságával együtt.

Szeretnénk elkerülni természetesen az erőltetést vagy megerőszakolást, hogy a Komplex Alapprogramot és ezt a meseterápiás programot egybeszerkesszük. Itt a kétirányúságra szeretném az adaptivitásnál felhívni a figyelmet, hogy egyrészt a Komplex Alapprogram akkor működőképes – mi ezt a szakmai napokon halljuk a kollégáktól –, ha az adott intézmény, a pedagógusok saját maguk arculatára formálják. Lehet válogatni a felkínált lehetőségek között és a programokból, ehhez beépíthető akár a meseterápia is.

Másik fontos alapelv a komplexitás, amely a sokféle tapasztalatot komplexen együtt kezeli, és azt a hatásrendszert együttesen éri el, ebbe be tud nagyon is kapcsolódni a meseterápia. Tehát ehhez az alapelvhez is nagyon jól tudunk kapcsolódni. A közösségi lét vagy a tanulástámogatás, illetve a méltányosság, ez a további három alapelv az öt alapelvből.

A társas kapcsolatok, illetve az interakciók, az együttműködés, az átélt élmények, amelyek erősítik a közösségi létet. A méltányosságnál a státuszkezelésben elért változást említem, illetve, hogy a státuszában felértékelődik. Megvizsgáltuk azt, hogy melyik az a kettő alprogram – az életgyakorlat és a művészettel nevelés, a művészeti alprogram –, amelyhez ez a jó gyakorlatunk tud kapcsolódni. Az életgyakorlat-alapú alprogramnak a célrendszere, és a mesefoglalkozások, terápiás gyakorlatok tudnak szervesen kapcsolódni. Lehet a témákhoz, lehet a társas kompetenciák fejlesztéséhez, a csoportmunkához, a transzverzális kompetenciák fejlesztéséhez, tehát számos kapcsolópontot találtunk. A témák tekintetében család, ünnepek, konfliktusok, pályaorientáció, ezekhez mindhez lehet egy-egy meseterápiás foglalkozást vagy módszert rendelni. A művészetalapú alprogram, a művészettel nevelés, ez is adja magát. Természetesen a mese, mint olyan, az már egyébként is, mint módszer vagy eszköztár, benne van a pedagógusok kezében. Itt kiemeltem, hogy a tanulás élményközpontúvá válik, ami megint csak azt az alapelvet, a harmadik alapelvet emeli. Konkrétan melyek azok a keretek, ezeken a dián azt írtam össze, amit mi a műhelyfoglalkozások keretében biztosítani tudunk.

Az Egri Főegyházmegye által fenntartott intézményekkel dolgozunk, 7 + 4 intézményről van szó, de nem véletlen, hogy így írtam, mert 11 intézménnyel kezdődött a program. Azt kell mondanom, hogy a négy intézmény annyira hátrányos helyzetben van, hogy el sem tudnak jönni a műhelyekre, vagy olyan kevés a pedagógus, hogy nem tudnak egy iskolából eljönni. Éppen ezért kitaláltuk azt, és már működött ebben a félévben, hogy kihelyezett műhelyeket fogunk tartani akár ezekben az intézményekben. Ez azt jelenti konkrétan, hogy Vanda és Lázár Györgyné kimegy azokba az iskolákba és ott fogják ezeket a műhelyeket megtartani. Munkaformáink online, illetve jelenléti formában zajlanak.

Nyilvánvalóan felerősödtek azok a tendenciák – és örültünk neki –, hogy online a Google Meeten, vagy bármilyen platformon keresztül elméleti megalapozást, problémafelvetést, gyakorlati kérdések felvetését, előkészítést nagyon jól meg lehet tenni, és szeretik is a pedagógusok, úgyhogy ott igazából az elméleti alapvetések történnek. Ezeken a helyszíneken ezekkel az iskolákkal tartottunk jelenléti műhelyeket, és a kihelyezett műhely pedig most ősszel megvolt, és tavasszal is szeretnénk három kihelyezett műhelyt tartani. A jelenléti gyakorlati műhelyek saját élményűek. Vanda majd erről mesél, a pedagógusok saját élményként is részt vehetnek ilyen foglalkozásokban, ami alapján nyilvánvalóan nemcsak egy elméleti foglalkozást kaphatnak. A gyerekek kapnak eszközöket is, amely egy továbblépési lehetőség. Van már ilyen programkísérlet Vandáéknak, hogy a Legót hogyan lehet ebbe a meseterápiás foglalkozásba beépíteni.

A másik nagyon fontos dolog, a szakértőkkel való, akár Irénkével, és Vandával való kapcsolattartás. Vandát szeretném arra megkérni, aki konkrétan tartja ezeket a foglalkozásokat, hogy folytassa.

Mielőtt elkezdeném, azt szeretném elmondani, hogy az egri egyetemhez is nagyon szorosan kapcsolódok, mert Boldizsár Ildikó tanítványa vagyok, és az ő módszere szerint tartom a foglalkozásokat most már körülbelül 15 éve. Tehát ezek metamorfózis, alkotó, fejlesztő foglalkozások, amiket itt megtartottunk a gyerekeknek részben, részben pedig a pedagógusoknak. És hogy milyen kérdések merültek fel, vagy mi az, ami ilyen izgalmas témaként felmerült ezeken a foglalkozásokon. Három szintre oszthatjuk azt, amit tapasztaltunk.

Nem úgy mentünk az iskolákba, hogy egy kész prezentációt vittünk, ami nagyon egyszerű lett volna. Mindig készülök egy mesés – vagy Irénke egy szociális jellegű – témával, leültünk a pedagógusokkal és megkérdeztük, hogy mi a baj. Mi a nehézség a mélyszegénységben élő gyerekekkel kapcsolatban, amit azért javarészt a cigány gyerekek jelentenek ezekben az iskolákban. Elindult a beszélgetés, és az egyik izgalmas téma a mesék, mint segítők beépítése az oktatásba, úgyhogy ez nem egy meseterápiás módszertan, hanem a pedagógusok a saját óráikon hogyan tudják a meséket használni, segítőként beépíteni a saját munkájukba. Arra épült ez a program, hogy meg tudjuk mutatni a pedagógusoknak azt, ami a mese egy nagyon fontos funkciójából következik. A mese közvetítő szerepet játszhat az információ és a gyerekek között vagy az információ és a szülők között, közvetítőként behelyezhető egy tanórán, vagy akár egy osztályfőnöki órán, vagy akár szülői értekezleten is. Tehát ilyen témákról beszéltünk, hogy hogyan is segít a mese, mi a módszertana, milyen értékeket adhat hozzá az órához.

Használtuk a mesejáró térképet, egy szép, színes mesemódszertani eszközt, megpróbáltuk, hogy hogyan mutatják meg a mesei helyszínek, a választott mesék  a gyerekek aktuális állapotát, és nagyon érdekes kérdésként szinte mindenhol felmerült, hogy jó, jó, hát az alsós kollégáknak ez lehet, hogy érdekes, de felsőben már biztos nem lehet mesélni. Ez egy elég markáns témája volt ezeknek az októberi műhelyeknek, hogy de bizony lehet a felsősöknek is, és ennek a módszertanáról beszélgettünk, hogy hogyan lehet a felsősöket is segíteni mesékkel.

A következő nagy csoport a diákok problémái voltak, és nyilván itt kézenfekvőek a viselkedési és figyelemzavarok az órán. Megpróbáltunk ezzel kapcsolatban ötleteket és jól bevált gyakorlatokat adni a pedagógusoknak. Aztán ezeken az egyszerű viselkedési problémákon túl szóba kerültek azok a specialitások, ami a mélyszegénységben élő gyerekekre jellemzőek elsősorban, hogy mi történik egy gyerekkel az iskolába jutásig. És mi történik vele azután, hogy hazamegy. Ez egy nagyon izgalmas kérdés volt, és azt kell mondanom, hogy nagyon kevesen tudtak bármit is arról, hogy miért nem jön esetleg egy felsős kislány iskolába egy hétig. Tehát itt volt alkalmunk arra, hogy a menstruációs szegénységről, az éhezésről és hasonló témákról beszélgessünk.

Irénke, akivel együtt vittük ezt a programot, ebben nagyon kompetens, maga is egy ilyen szituációból jött, és most is nagyon szegény gyerekekkel dolgozik. Nagyon-nagyon sok mindent tudott mondani a pedagógusoknak, hogy megértsék, hogy miért úgy érkezik egy gyerek az iskolába, ahogy érkezik.

Ezen kívül még nagyon markáns kérdés volt a szülőkkel való kommunikáció nehézsége. Szinte minden iskolában elmondták, hogy nem tudnak a szülőkkel kapcsolódni. Nem jönnek fogadóórára, nem lépnek be az iskolába, és erre is nagyon izgalmas lehetőségeket tudtunk mondani. Reméljük, hogy majd az iskolák nyitottak lesznek és megpróbálják ezeket. Aztán a cigány közösségek speciális problémái a hitrendszerből, a szokásrendből adódó problémák, amik nem feltétlenül voltak egyértelműek a pedagógusoknak. Nagy örömmel fogadták, hogy erről tudtunk ott beszélgetni. Az egyik helyszínen szinte egy órát végig erről beszélgettünk, hogy milyen hitrendszerek határozzák meg a gyerekek hozzáállását a tanárokhoz, az iskolához és a tanuláshoz.

A harmadik területe a programunknak, amit én nagyon értékesnek találtam az, hogy nemcsak a mesemódszertani témákat tudtuk elővenni, hanem a pedagógusoknak is a saját élményen keresztül egy-egy nagyon jó könnyed délutánt tudtunk adni. A mesékben való kalandozás azért mindig egy nagyon feltöltő élmény. Ezt a kis rekreációt be tudtuk építeni ezekbe a műhelyekbe, amellett, hogy persze új eszközöket tudtunk adni, és elmondhatóvá, kibeszélhetővé tettük ezeket a problémákat. Ezt többen is megjegyezték, hogy mennyire jó, hogy szabad erről beszélni, lehet erről beszélni, és nem csak velünk, mint szakértőkkel, hanem a különböző iskolából jövő pedagógusok egymást is tudták segíteni, illetve a pedagóguspálya két végén lévő tanár nénik, tanár bácsik is tudtak egymásnak segíteni, hogy aki már régóta csinálja, hogy tudja megoldani a cigány gyerekekhez kapcsolódó nehézségeket és problémákat.

Úgy gondolom, hogy nagyon sikeresen zajlott ez a program, és reméljük, hogy folytatódik jövőre.