10. szekció:

Hegedüs Beáta

Hazai intézményi jó gyakorlatok
a köznevelésben

Jó gyakorlatként azt a folyamatot mutatom be, amelyet intézményem az elmúlt kilenc évben végigvitt, amikor a teljesen kezdő Erasmus+ projektmegvalósító szintről odáig jutottunk, ahol most tartunk az Erasmus+ projektjeink megvalósításában. Mindezzel szeretnénk megerősíteni azokat az intézményeket, akik még nem kezdtek bele a nemzetközi projektekbe, talán nyerhetnek inspirációt ezekből a tapasztalatokból.

Röviden bemutatom, hogy milyen intézményi adottságaink voltak, amikor belevágtunk a nemzetközi projektekbe.

Mi egy nagy iskola vagyunk Kaposváron, 27 osztályunk van, tiszta profilú gimnázium, több, mint 800 diákkal, 65–70 fős a tantestületünk. Ennek vannak előnyei, vannak nehézségei természetesen. Az például egy nagyon jó oldala, hogy van a tantestületnek egy gerince, akik motiváltak mindenféle szakmai programok megvalósításában, vannak olyan pedagógusok, akik motiválhatóak és bevonhatóak. Nekünk ez a talajunk, amivel dolgozunk és ebből formálgatjuk most már hosszú éveken keresztül azt a teamet, aki mindig közösen dolgozik velünk az Erasmus+ programokban. Sok jó képességű és szorgalmas diákunk mellett vannak, akik kevésbé motiváltak vagy éppen valamilyen módon kevesebb lehetőséggel rendelkeznek társaiknál, és pontosan ezek a nemzetközi projektek azok, amik ezeknek a diákoknak igazán kiemelkedő lehetőségeket tudnak biztosítani. Szerencsés adottságunk, hogy az intézményvezetőnk egy elkötelezett innovátor, aki a nemzetközi projekteket is azonnal támogatta.

Az iskolában jó ideje működő gyakorlat a tudásmegosztás. Ez az iskolán belül is megtörténik munkaközösségeken belül, de folyamatosan részt veszünk olyan fórumokon, ahol más iskolákkal osztjuk meg a mi gyakorlatainkat, vagy éppen mi tanulunk másoktól. Emiatt aztán sok dokumentált jó gyakorlatunk van, ami bármelyik iskolának előnyös lehet. Dolgozik az iskolában egy mag, aminek tagjai korábban is vettek már részt hazai vagy nemzetközi pályázatokban, tehát ez a tapasztalat is nagyban segítette azt, hogy elkezdjük a munkát.

Megemlítem azokat a projektjeinket, amelyeket az elmúlt években valósítottunk meg a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. A sikeres projektjeink közül többségében együttműködési (vagy korábban még stratégiai) partnerségi pályázatok. Fontos kiemelni, hogy az első projektünkben még nagyon keveset tudtunk az Erasmus+ projektekről. Tehát mi akkor, abban a pályázatban partneriskolaként, egy németországi koordinátorral tanultunk meg mindazt, amit érdemes tudni a projektmunkáról a nemzetközi környezetben. Mi ezt tartjuk például az Erasmus+ egyik óriási értékének, hogy nemzetközi szinten is tanulhatunk másoktól és segítjük egymást. Ha van egy tapasztaltabb iskola, akkor mi, kevésbé tapasztalt intézményként bátran belevághatunk, hiszen ők mindent meg fognak tenni, hogy segítsenek minket ebben a munkában.

A 2019-es évtől kezdve már úgy gondoltuk, hogy mi is be tudunk nyújtani Erasmus+ pályázatokat. A Key to the future, illetve a Mein Deutsch ist gut című projektekben már mi voltunk a koordinátor iskolák. Nagyon sokat tanultunk a pályázás folyamatáról, és mind a két pályázatunk elsőre támogatást nyert, ami óriási motivációt adott arra, hogy ezt a munkát tudjuk folytatni. Partnerként is csatlakoztunk két másik, stratégiai partnerségi pályázathoz.

Párhuzamosan a mobilitási lehetőségek pályázati kategóriában is nyújtottunk be pályázatokat. 2019–2021 között hat kollégánk vehetett részt egyéni külföldi mobilitáson. Ezek egy része kurzus volt, másrészt pedig job shadowing, külföldi iskolákban, melynek során szintén jelentős módszertani többlettudásra tehettek szert kollégáink.

Legnagyobb büszkeségünk, legutóbbi eredményünk, hogy 2021-ben akkreditációra nyújtottunk be pályázatot, és öt évre arra kaptunk lehetőséget, hogy tanári és tanulói csoportos mobilitásokat valósítsunk meg. Ez utóbbiról szeretnék részletesebben írni most. A benyújtáshoz tapasztaltabb pályázónak kell lenni, hiszen egy stratégiát kell kidolgozni az intézmény következő öt évére vonatkoztatóan. Az egy nagyon nagy előny egyébként, mert egyszerűsített módon hívhatunk be évente pályázati forrásokat ahhoz, hogy megvalósíthassuk a mobilitási céljainkat, de számomra még sokkal fontosabb az, hogy itt tudatosan olyan mobilitásokat tervezünk már, amelyek a mi stratégiai céljainknak eléréséhez szükségesek.

Ki kellett dolgoznunk a nemzetköziesítési stratégiánkat, amely arról szól, hogy mi viszi tovább intézményünket a következő öt évben, hogyan lehet ehhez nemzetközi projektekkel segítséget szerezni. Fel kellett mérnünk, hogy milyen tevékenységet folytattunk eddig, milyen projektjeink voltak, mi volt ebben sikeres, mennyire voltunk hatékonyak. Mindig figyelembe kell venni azokat az európai és nemzeti prioritásokat, amelyek az oktatási szektorban kell, hogy érvényesülnek. Mi is ezek közül válogatunk természetesen, ugyanakkor az, hogy ezeken a prioritásokon belül milyen célokat tűzünk ki, az már kifejezetten a mi intézményi sajátosságainkhoz kell, hogy igazodjon. Éppen ezért ezt a nemzetköziesítési stratégiánkat megelőzte egy nagyon részletes igényfelmérés. Ennek során nagyon sokrétű módon tájékozódtunk és azonosítottuk, hogy nekünk és partnereinknek mik az igényeink, amikre aztán reflektálni lehet bizonyos célok megfogalmazásával. Egy helyzetelemzésre van szükség: melyek a jó gyakorlataink, mi az, amit tudunk, mi az, amit meg tudunk osztani, mi az, amiben viszont tovább szeretnénk fejlődni és másoktól szeretnénk tanulni, így a projektek már az eszközei lesznek annak, hogy mi azt a stratégiai célt meg tudjuk valósítani.

A mi stratégiai célunk a helyzetelemzés után az lett, hogy előmozdíthassuk diákjainkban a fenntartható fejlődést elősegítő szemléletet, természetesen nem maradhatott ki a XXI. században már az, hogy a digitális készségeket fejleszthessük, jó gyakorlatokat megoszthassunk. Fontos cél a hálózatosodás hazai szinten, regionális szinten, de nemzetközi szinten is, tehát szeretnénk újabb és újabb partnerekkel együttműködéseket kialakítani. Nagyon nagy hangsúly esik a szociális és állampolgári kompetenciák fejlesztésére, azt szeretnék, ha diákjaink megtanulnák már középiskolában, hogy hogyan vehetnek részt a demokratikus közéletben, hogy készítsük fel őket arra, hogy majd a közös európai értékek mentén részt vehessenek ebben a folyamatban.

A 2022/23-as tanévünk volt az első az akkreditáció öt évéből. Három csoportos tanulói mobilitást valósítottunk meg, amelyek ezekhez a fenti célokhoz kapcsolódtak, és mindösszesen tíz kollégánk vehetett részt külföldön olyan kurzusokon, amelyek természetesen szintén ezekhez az általunk kiválasztott prioritásokhoz és célokhoz kapcsolódnak. Ugyanez meg fog történni most a 2023/24-es tanévben is, hiszen már sikeresen elnyertük az erre a tanévre szóló támogatást, már szervezzük és tervezzük, keressük azokat az iskolákat, ahova a kollégáink job shadowing-ra mehetnek, illetve kurzusokon vehetnek részt.

Azért tartom nagyon fontosnak még a nemzetköziesítési stratégiát, mert az iskolavezetés felismerheti, hogy a nemzetközi projektekben való együttműködés kiváló eszköz arra, hogy az intézményét fejlessze. Partnereink felé mutatni tudjuk, hogy mi egy tanuló szervezet vagyunk, egy változásra, egy folyamatos fejlődésre képes szervezet. Ezzel nemcsak egyéni vagy intézményi/iskolai szintű változásokat, hanem szélesebb körű változásokat is el tudunk érni, hogyha egy kicsit kitekintünk a saját intézményünk falain túl.

Nagyon fontos az, hogy ez a kollégáink közötti közös munkát, együttműködést is folyamatosan fejleszti, hiszen nem tudja három ember működtetni az új projekteket egy iskolában. Nyilván van egy mag, amely vezetői szinten a stratégiai célokat kijelöli, de a megvalósítás már egyre szélesebb körben történik a tantestületben. Ennek nagyon-nagyon örülök, mert olyanok is bevonhatók most már a projektekbe, akik négy-öt évvel ezelőtt még a szomszéd városba sem nagyon voltak kimozdíthatók, de most már elmennek: vagy csoportokat kísérnek először, de aztán felbátorodnak és maguk is egyéni mobilitáson tudnak részt venni.

Az intézményi stratégiai folyamatok közül például a beiskolázásban a nemzetköziesítés egy nagyon-nagyon stabil elem nálunk, amikor beiskolázási programokat tartunk, hogy ezt mindig megmutassuk magunkról, nálunk ilyen is van, ezt is csináljuk. Tudunk segíteni azoknak a tanulóinknak, aki valamilyen tekintetben kevesebb lehetőséggel rendelkeznek. Ez nem biztos, hogy csak szociális hátrány, ez lehet bármiféle egyéb módon is olyan tényező, szociális hátrány is természetesen, de lehet akár egy egészségügyi, vagy egy mentális, vagy egy beilleszkedési probléma, bármilyen dolog, ami miatt ő akadályoztatva van a tanulásban, vagy pedig a csoporttal való együttműködésben. Mostanában már nagyon-nagyon tudatosan arra figyelünk, hogy elsősorban őket vonjuk be ezekbe a mobilitásokba.

Néhány kifejezést megemlítek még, hogy miért nagyon hasznos nekünk az Erasmus+:

• A XXI. századi készségeket kiválóan tudjuk fejleszteni egy-egy ilyen nemzetközi projektben, ezek a projektek kiváló lehetőségeket adnak ezeknek a készségeknek a fejlesztésére.
• Globális témák kerülhetnek előtérbe, a kollaboratív tanulói tevékenységek, amelyeket egy-egy ilyen projekt során alkalmazhatunk, nagy mértékben veszik elő ezeket a készségeket;
• Nagyon nagy érték az is, hogy a projekteredményeket értékeljük a projekt végén. Ez viszont nem a hagyományos értékelési rendszer szerint történik, elsősorban formatív értékelési formákat helyezünk előtérbe. Ha ezeket alkalmazzuk, sokkal-sokkal nagyobb tanulói motivációt érhetünk el.
• A pedagógusoknak is nagyon sokrétűen hasznos, mindamellett, hogy a szakmai ismereteinket tudjuk felfrissíteni, hasznos szakmai programokon kollégákkal együtt lenni, illetve arra is egyre nagyobb hangsúly helyeződik, hogy érezzük jól magunkat az iskolában, akkor is, ha tanárok vagyunk, akkor is, ha diákok.

Az eTwinning projektek nagyon szorosan kapcsolhatók az Erasmus-projektekhez. Mi magunk például az iskolában először az eTwinning projekttel akkor találkoztunk, amikor egyik pályázatunkat nyújtottuk be, Nagyon fontos az, hogy Erasmus+ projektekhez kapcsolódóan is létrehozhatunk interjú projekteket, amikor például egy biztonságos felületen tudjuk tárolni egyrészt az elkészült dokumentumainkat, meg tudunk osztani a partnereinkkel közös tartalmakat. A diákok virtuálisan is találkozhatnak, és pl. a partnertalálkozók közötti időszakban itt folyik a közös munka. Alapja lehet egy eTwinning projekt előkészítése is például egy későbbi partnerségnek, amikor Erasmus+ pályázatot valósítunk majd meg közösen. Partnereket is találhatunk ennek segítségével.

Javaslataink azoknak, akik majd még ezután pályáznak:

• Bármelyik intézmény képes rá, csak kell egy lökés, hogy ezt meg fogjuk csinálni.
• Nemcsak angoltanároknak szól! Nyilván a nyelvtudás valamilyen szinten kell hozzá, de nem szükséges azért diploma szintű nyelvtudás ahhoz, hogy egy-egy projekten a gyerekekkel együtt dolgozunk!
• Van egy széleskörű támogatás a pályázatírás, a pályázatmegvalósítás és minden egyéb területen a Tempus Közalapítvány részéről, ezt érdemes folyamatosan nyomon követni!
• Úgy is lehet elkezdeni a nemzetköziesítést, hogy először csak eTwinning projekteket valósítunk meg, virtuálisan. Ehhez van az eTwinning nagykövethálózat is, amely szintén az egész országban elérhető, hogy kikhez lehet fordulni.
• Meg lehet keresni a gyakorlottabb intézményeket és tanulni lehet másoktól, illetve olyan pályázatok is vannak, amelyek kifejezetten a kezdő pályázóknak a bevonását célozzák meg. Mindenkinek sikeres pályázást kívánok!