Kiss Károly

A XXI. századi pedagógiai módszerek használata a tanórán

Kiss Károly vagyok, az Európa 2000 Gimnázium igazgatóhelyettese, de most mestertanári szerepben vagyok itt, mert a programom az iskola digitális átalakításának a programja, tulajdonképpen ennek a megvalósítását tűztem ki célul. Azt gondolom, hogy az előző két előadásra nagymértékben tudok reflektálni. Egy-két diarészlet szinte szó szerint egyezett meg vagy Balázs, vagy Andris előadásának egy részével. Ezeket én most kihagyom, vagy más szempontból fogom bemutatni. Nem tudom, hogy a jelenlévők közül ki az, aki gyakorló tanárként kedvet kapott a digitalizációnak az alkalmazására saját iskolájában ettől a konferenciától. Most úgy látom, többen felemelték a kezüket. Ennek nagyon örülök.

Amit én most szeretnék bemutatni, az a gyakorlat, ami egy körülbelül nyolcéves út után alakult ki bennem. Nyolc évvel ezelőtt, még a Covid-járvány előtt gondoltam arra, hogy el kellene kezdeni valami olyan tevékenységet, amivel motiválni tudom a diákjaimat, majd azt is elmondom, hogy miért.

Amikor oktatásról beszélünk, az előző ábra nagyon szépen bemutatja azt, amelyet nagy valószínűség szerint gondolunk arról, hogy mi történik az oktatási folyamatban. Az ábrát kétféleképpen, tehát balról jobbra és jobbról balra is könnyedén lehet elemezni vagy értelmezni. Ha elindulunk balról jobbra, akkor a jelenben valamilyen oktatási folyamatban mindenki részt vesz, ezt lehet akár egy egyszerű fehér prizmaként, fénysugárként is értelmezni. Megjelenik a tanári szerep, ami felbontja a saját munkáját, a diákok, az állam, a szülő, a tanár, vagy az iskola elvárásainak megfelelően, ami nagyon sokszor valamiféle belső konfliktust is előidéz bennünk. Ugyanakkor a másik oldalról fordítva is érvényes ez, hogy amikor tanárként készülünk egy órára, vagy átgondoljuk, hogy mit akarunk tanítani, akkor a fejünkben, akár a tudatalattinkban is, de ezek a szerepek szintén megfogalmazódnak, hogy mit akarok én tanítani, hogyan akarom tanítani, milyen célokat akarok elérni, akár a diákomra gondolok, akár az államra gondolok, akár a szülőre, a tanárra, vagy a kollégákra, vagy akár az intézménynek a tevékenységére, és ebből a szűrési folyamatból végül is megjelenik egy fehér sugár, amit konkrétan ott az órán végrehajtok azokkal a gyerekekkel, akik előttem vannak. Az erre való rádöbbenés számomra egy indulópont volt mindenféle átalakulással kapcsolatban.

Az első mestertanári programot csoportos tevékenységekből, gyerekek motivációinak a fenntartásából írtam, azt én úgy hívom, hogy a negatív tanulási tölcsér elkerülésének vágya. Miért? Mert az a tapasztalat, hogy a gyerekek nagyon sokszor kudarcosan kezdik el az iskolai, középiskolai tanulmányaikat, leszoktak már a tanulásról, nem annyira motiváltak, nem akarnak nagyon részt venni az órákon.

Egy több mint 1200 egyetemi, illetve középiskolai résztvevő intézmény kutatási eredményét ebben az egyetlen egy grafikonban villantanám csak fel. Ez egy nemzetközi kutatás volt még a Covid előtt. Mi ugye Microsoft Showcase iskola vagyunk, és a Microsoft pályázatok során én felkutattam a Microsoft tudományos szakmai hátterét is, itt bukkantam erre a fantasztikus kutatásra. Ez egy hat vagy hét évvel ezelőtti kutatás volt. 1200 intézmény diákságát és különböző tanári visszajelzéseit vizsgálták. Gyakorlatilag az látszik, hogy a nyugati szférában a kis elsősök 95 százaléka nagyon lelkes, nagyon boldog, amikor elkezdi az iskolát, örül, hogy végre iskolába került. Mire középiskolába kerülnek, már csak 37 százalék lelkesedik az iskoláért. Tehát valami elromlik az általános iskolai körülmények között, és az érettségi környékén feltornázzuk 45%-ra, mert valami felvételi, vagy egyéb dolog következik. Na most ez olyan frusztrációt okoz, nekem személyesen is több évtizeden keresztül, hogy úgy gondoltam, valamit módosítani kellene a gyakorlaton, mert akkor jó az oktatás, hogyha a gyerekeket én ebbe be tudom vonni. Az iskola szerencsére biztosítja nekem a lehetőséget, lehet különböző próbákat elvégezni különböző osztályokon.

Most azt a napi gyakorlatot szeretném bemutatni, ami – az én tapasztalatom szerint – hatékonyabbá tette a történelemtanári munkámat. Töri–magyar szakos tanár vagyok, tehát nálam azért az is egy nagyon fontos dolog, hogy érettségi kimeneten van. Az én munkámban nemcsak egyszerűen az történik, hogy a gyerekek jól érzik magukat, és akkor utána négy év után elválunk egymástól, hanem van egy mérés, egy kimeneti mérés vagy a közép, vagy az emelt szintű érettségiért, amire nekem a gyerekeket fel kell készíteni. Hogyan zajlik mindez a napi gyakorlatban?

Amikor az AI-ról beszélünk és az AI alkalmazásáról – azt gondolom, hogy ezen konferencián ez egy nagyfontosságú dolog volt, hogy ezt mindenki tudatosítja, vagy tudatosítania kell –, hogy ez itt van, ez egy palackból kiszabadult szellem.

Mondhatjuk azt, hogy mi hagyományos vagy konzervatív oktatást akarunk folytatni, de nem tudunk azt folytatni, vagy ha azt folytatjuk, akkor lemaradnak a diákjaink, vagy mi le fogunk maradni előbb vagy utóbb az oktatáspolitikai versenyhelyzetben, és hát ennek a következményét majd előbb-utóbb az iskolánk, vagy a gyerekeink, a ránk bízott diákok fogják valamilyen szempontból megszenvedni. Ugyanakkor viszont én töri vagy magyartanárként teljesen egyetértek azzal, hogy az iskolának van egy olyan szerepe is, hogy egy közművelődési alapot, a szabályozó kereteket nekünk át kell adni a gyerekeknek, hiszen attól vagyunk egy nemzetnek a tagjai, hogy van egy közös műveltségi alapunk, tehát ettől én nem szívesen térnék el.

Ha a szabályozók máshogy alakulnak, azt azért el tudnám képzelni, hogy lehetne kicsit rugalmasabb vagy kicsit bátrabb az oktatáspolitikai kormányzat, de ha most egyelőre ennek kell megfelelni, akkor ezen a kereten belül próbáljuk meg elvégezni azt a munkát, hogy egyszerre feleljünk meg az állami elvárásoknak, ennek a tradicionális oktatásnak, és mondjuk a mi iskolánk esetében, ahol a gyerekek 30 százaléka külföldön tanul, feleljünk meg annak az elvárásnak, hogy egy külföldi egyetemnek abszolút nincsen szüksége a magyar egyetemi felvételinél kiemelt jelentőségű lexikális ismeretekre. Őnekik sokkal fontosabb, hogy a gyerek tudjon beszélni, tudjon kommunikálni, tudjon csapatban vitatkozva érvelni, valamilyen projektet megvalósítani. Tehát ez egy nagyon feszítő kettősség volt, és ha valaki ezen az úton elindul, azt gondolom, hogy készüljön fel arra, hogy nagyon sok álmatlan éjszaka fog bekövetkezni, amikor azt gondoljuk, hogy esetleg valamit rosszul végeztünk, vagy rosszul csináltunk, de fel kell vállalni ezeket a lépéseket, mert ellenkező esetben a gyerekek, a jövő, a következő két generáció fog szenvedni.

Maga az iskola is átalakult; ahogy a következő dia ezt bemutatja, hogy körülbelül hat év alatt az intézmény egésze mennyire összefüggő rendszerré alakította át azt az újfajta módszertant, amit mi XXI. századi oktatásnak tekintünk. Kiemelten nagyon fontosnak érezzük a gyerekek érzelmi intelligenciájának a fejlesztését. Van egy Hét szokás nevű programunk, ami kifejezetten a tudatosságra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyerekek képesek legyenek a saját karrierútjukat is végiggondolni. Az, amit az előző előadásban hallottatok, a finn oktatásnak ez a bizalomra építő oktatási gyakorlatával egyező irány és cél megvalósítása. Ezt egy picit mi megpróbáljuk becsempészni a saját iskolai gyakorlatunkba, de azért nem tudunk mindent rábízni a gyerekekre, tehát van nálunk is rendes, mindenféle számonkérés, erről majd nemsokára beszélni is fogok.

Microsoft Showcase iskolaként mi nem a Google rendszerét használjuk, nem összevissza barkácsolt rendszereket használnak a kollégák, hanem nagyon szigorúan a Microsoft által biztosított felületeket és annak az adminisztratív rendszerét, tehát a Teams és a OneNote a két legfontosabb platformunk, és ehhez rendelünk még egyébként 12–13 különböző digitális applikációt is.

Miért? Azért, mert így egy nyelven beszélünk. Tehát ez egy nagyon fontos dolog, hogyha egy iskola elindul a digitális átalakulásnak az útján, akkor a gyerekeknek nagyon gyorsan alkalmazkodniuk kell a környezethez. Hogyha az egyik tanár egy platformot használ, a másik tanár egy másik platformot kezd el használni, akkor szétesik az iskolai oktatás. A gyerekek pillanatok alatt elfelejtik, hogy melyik tanárnál milyen jelszóval, hogyan léptek be az esetleges feladatokba. A Microsoft tudatosan fejleszti az oktatáspolitikáját, lehet látni ebben a vízszintes vonalban, hogy mik azok, amiket már – mesterséges intelligencia hatására a gyerekek önfejlesztő vagy autonóm tanulási útja szempontjából jól felhasználható módon – beépítettek a gyakorlatba. Ezekről majd egy-egy képet, diát is szeretnék még mutatni.

Van a Reading Progress, ami egy egyszerű olvasásellenőrző, olvasásfejlesztő program, különböző idegen nyelvekre használható, de magyar és történelemórán is kiválóan lehet használni. Januártól már működni fog a Presenter Progress, ami azt jelenti, hogy a gyerekek saját magukat tudják trenírozni, hogy hogyan prezentáljanak. A rendszer nézi a szemkontaktust, a beszédet, a kommunikációt, a metakommunikációt, valamint a végén visszajelez az adott diáknak, hogy mi sikerült, vagy mi nem sikerült. Tehát hogyha valahol valakinek van év végi vizsgája mondjuk, és van annak szóbeli része, a Presenter Progress-szel ki lehet szervezni a mesterséges intelligenciának ezt a fajta tevékenységet. A Math Progress az még egyelőre kísérleti alapon áll, Microsoft Showcase-iskoláknak, az innovatív első lépcsős iskoláknak már be lehet lépni, tehát a mi kollégáinknál már van, aki ezt nézegeti. Ez körülbelül egy másfél-két éven belül nyitja meg a Microsoft, és attól kezdve gyakorlatilag egy öntanító, matematika-fejlesztő rendszert is létrehoz.

A pirosan kiemelt jelzések, ezek azok, amiket mi fontosnak tartunk, ezért külön óraszámot biztosítunk a saját diákjaink számára, tehát a matematikai kompetencia fejlesztésére és a szövegértési kompetencia fejlesztésére plusz órát biztosítunk, és annak külön tantárgyi követelményei is vannak. Tehát például szövegértés kompetenciában egy külön online felületet szerkeszt az egyik kollégánk, aki folyamatosan a klasszikus szövegértési feladatokat átkódolta a saját rendszerén keresztül, és így mérjük a gyerekeket, majd ennek is látni fogjátok a mérhető eredményét. Ilyen módon tudjuk mi a gyerekeket mérni, elemezni, és ennek hatására pedig változásokat érhetünk el náluk.

Az olvasónapló szakkör az egy teljesen külön projektünk. Az egyik kolléganő egy forradalmat indított el az iskolában, hogy mindenki tanuljon meg olvasni, és ez először szakkörként indult, most pedig gyakorlatilag már hat évfolyamra kiterjesztett olvasónapló tevékenység. Ez délutáni, otthoni tevékenységet jelent, amiben szintén vannak mesterséges intelligencia által generált feladatok, online feladatok és értékelési modul is természetesen.

Az alsó két kék az iskola specialitása, a média-, illetve a STEAM-laborunk, amivel a gyerekek érdeklődését akarjuk alakítani.

Ezt a két ábrát azért hoztam el és azért tartom fontosnak, mert azt gondolom, hogy amennyiben tantestület szintjén szeretnétek valamit elérni, akkor meg kell állapodni bizonyos pedagógiai/módszertani alapelvekben. Ha ez mindenki számára átitatódik, és mindenki előtt akár vizuálisan is megjelenik, akkor van arra esély, hogy nagy valószínűség szerint kisebb vagy nagyobb lépésekben, de mindenki ezt be fogja vezetni a saját gyakorlatába. Ezt mi annyira komolyan vettük, hogy ezeket a plakátokat nagyméretben kinyomtattuk sok példányban, mind a 22 tantermünkben, ezeket kirakjuk, hogy az összes kolléga és az összes diák legyen tisztában azzal, hogy mi az egész oktatásunknak a célja.

Az egyéni munka, bár a frontális oktatást sem vetjük el. Tehát nem gondoljuk azt, hogy ezt teljes egészében ki kell dobni az ablakon, de érzékeljük, hogy mennyivel másabb ennek a pedagógiai hatása, ezért ennek a fának az alapjától egészen a tetejéig szeretnénk a gyerekeket elkísérni az úton. Amikor megérkeznek hozzánk, először megtanítjuk őket egyénileg valamilyen munkafolyamaton részt venni, néha frontálisan is tanítjuk őket. Utána elkezdődik nagyon gyorsan a tandem tevékenység, hogy páros munkában dolgozgassanak egymással. Nálunk hatévfolyamos, vagy esetleg négyévfolyamos gimisekről beszélünk. Azokat, akiket én tanítok – most 9-es és 10-es évfolyam – már a mozaikmódszert alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a gyerekek egy csoportban helyezkednek el, hármas vagy négyes csoportban, és egy adott tevékenységért ők felelősek. Ez az ő dolguk, hogy ezt az adott munkafolyamatot teljes egészében el tudják végezni, természetesen digitális platformok használatával, és 11–12-ben jutnak el oda, hogy már gyakorlatilag teljesen önálló tanulásra lesznek képesek, hiszen minden a kisujjukban lesz, a teljes módszertani kosarat ismerni fogják, és ebben a kommunikáció rendkívül fontos.

Ahogy az igazgató úrnál hallottátok, visszalépünk, 80–85 százalékban a gyerekek dolgoznak, beszélnek, és a tanár egy órában foglalja össze a gondolatait. Amikor ezt a folyamatot elkezdtem, akkor állandóan az angolszász irodalmat olvasgattam, a fejemben mindig ott volt, ott ketyegett az a mondat, amit a kollégáktól állandóan kapok, hogy kinek van erre ideje. Le kell adni a tananyagot, el kell készíteni a munkát. Ez azt jelenti, hogy kezdetben előfordulhat, hogy a csoportmunkára sokkal több időt kell szánni, mint amennyit a későbbiekben. Ha egy hatévfolyamos gimnáziumban két évet erre áldozunk, mire elkezdődik a gyerekek valódi tanulása, tökéletesen tudják alkalmazni. Ha az általános iskolában elérjük azt, hogy a felső tagozat nem azzal foglalkozik, hogy megpróbálja a középiskolai anyagot megtanítani a felső tagozatos gyerekeknek, ami egy életveszélyes dolog, mert a gyerek ott aztán tényleg mindent el fog felejteni és mindent meg fog utálni, ami tanulás, hanem azzal foglalkozik, hogy kisebb anyagmennyiségen keresztül, de megtanítja őket kooperálni és együttműködni, akkor mire középiskolába jönnek, és már nyiladozik a komplexebb gondolkodásuk, akkor sokkal könnyebben és hatékonyabban tudnánk őket tanítani. Tehát a hatévfolyamos gimiseknél ez nagyon szépen működik. Most ezt a két osztályt tanítom, tehát az ő eredményeiket tudom elsősorban bemutatni. A négyévfolyamos gimnáziumi tagozaton szintén tudnánk mutatni az eredményeket, csak abban én nem vagyok kompetens, mert nem én tanítom őket jelen pillanatban.

Mi ez az új XXI. századi módszertan? Az egész iskola eszközállományát megújítottuk. Tehát az elmúlt öt évben lecseréltük a klasszikus padokat, a termeket sokszor kisebb méretűre alakítottuk, mert egy ideális munkamennyiséget csoportmunkában egy 14–16 fős csoportban, maximum 20 fős csoportban lehet jól végezni. Minden egyes diákunk kapott egy ilyen kis egyszemélyes padot. Ezek a gyerekek hetedikesek, amikor a képet készítettem. Ez még az első időszak, ők most jutottak el a tizedik évfolyamig. Tehát nagyjából öt évnyi munka eredménye az, ami náluk látszik. Nagyon fontos, hogy amikor a csoportos tevékenységet elindítjuk a gyerekeknél, akkor azt ne úgy értelmezzük, mint sokszor érti valaki a csoportmunkát, hogy összeültetem a gyerekeket és azt mondom, hogy csinálj valamit, itt van a feladat, oldd meg. Ez a finneknél biztos, hogy jól működik, ahol ehhez szocializálódnak a diákjaik. Szerintem nálunk, ahol azért van egy nagyon komoly tananyag, mert a mi érettségink az fordított a finnekhez képest. Magyarországon van öt vagy négy kötelező tantárgy és egy választott, ott meg van egy kötelező és négy választott tantárgy. A választott tantárgyaknak a kimeneti követelménye sem az, mint ami a miénk.

Most egy töri GPT-t fejlesztek saját magam és a diákok szórakoztatására. Épp a múlt hét előtti héten raktam össze a kötelező lexikai anyagot, 960 történelmi információt kellett belepakolni ebbe a GPT-be, a saját ChatGPT-mbe. Ez azt jelenti, hogy ezt számon is kérik a gyerekeken, az érettségin. Tehát ehhez is kell adaptálódnom, ehhez is kell fejlesztéseket végeznem. Az állandó tanári jelenlét a mi oktatásunkban azt jelenti, hogy két kolléga (én és az angol nyelvű kollégám, mert ez ilyen kétnyelvű osztály) állandóan pörög a gyerekek csoportjában, segítjük őket, néha utat mutatunk, néha a kérdéseikre válaszolunk, néha meg csak hallgatunk és nézzük, hogy hogyan dolgoznak, mert azért alapvetően azt szeretnénk, hogy a gyerekek maguktól tudjanak dolgozni.

Nagyon fontos, hogy azt jelöljük ki a diákoknak, hogy nem össze-vissza kell valamit csinálniuk, hanem csak és kizárólag a tankönyvek alapján dolgoznak. Ha az Oktatási Hivatal érettségi követelményénél a tankönyveknek az információja és a képállománya szerepel majd forrásként, mondjuk történelemből, akkor én nem mondom azt a gyerekeknek, hogy Wikipédiától kezdve mindent használjatok fel, hanem alapvetően ezeket a könyveket kell feldolgozni úgy, hogy fordítsák le, kódolják át a gyerekek a tankönyveknek a sokszor bonyolultabb szövegét a saját nyelvi szintjükre, találjanak hozzá információt, és ennek a segítségével tudnak majd tudást építeni, mert amit ők átszűrnek, az jobban megmarad az agyukban, mint ami nem.

Az időkijelölés is nagyon fontos, hogy csoportmunkánál nem lehet azt mondani, hogy annyi időtök van, amennyit akartok. Ez azt jelenti, hogy meg kell mondani pontosan, hogy ennyi idő, annyi idő, 5 perc, 10 perc, 15 perc áll a rendelkezésre. Amikor már eljutnak oda a diákok, hogy tényleg azt mondhatom, hogy fel tudok nekik szabadítani órát, mert már tudják az egésznek a menetét, hogy 15 óra alatt végzünk az egész fejezettel, ugyanúgy, mint amikor én frontálisan tanítottam. Az a lényege az oktatásnak, hogy 15 óra alatt, amíg hagyományosan a tanár ledarálta az anyagot a gyerekeknek, vagy figyeltek, vagy nem, nálam ugyanúgy 15 óra alatt a gyerekek dolgozzák fel az anyagot, ugyanolyan értékelési rendszeren esnek keresztül, mint amilyen hagyományosan volt, csak egy csomó dolgot ők csinálnak meg, mert kiszervezem nekik a feladatot. Ez azt is jelenti, hogy most már előfordulhat az, hogy amikor indiszponált állapotban vannak a diákok – valami érte őket a hétvégén és lehet, hogy nem tudnak figyelni az órára –, akkor azt mondom az órán, hogy jó, valamit csináljatok, de péntekig el kell készíteni erre az órára eső feladatot, és akkor szerencsére azt látom – elég jó a rendszerünk ehhez is –, hogy kedden, szerdán vagy csütörtök este 8–9-ig egy Teams-hívásban összeülnek a gyerekek és legyártják az anyagot. Miért? Azért, mert úgy gondolják, hogy a tanárral jó a viszonyuk. Ciki lenne, hogyha nem mutatnák ki ezt a motivációt. Ha nem tudtam volna átalakítani a tanítási gyakorlatomat, ha nem vagyok hiteles előttük, akkor nagy valószínűség szerint nem is csinálnák meg a feladatokat, és jönne a barkácsolás.

Nagyon sokszor, amikor az új belépő kollégák, vagy bármilyen kollégák 24 óra tanítási óraszámban hat csoporttal, 200 diákkal foglalkoznak, akkor arra hivatkoznak, hogy nem tudják kifejleszteni az új tananyagot, nem tudnak feladatokat generálni. Itt láttuk a példát, hogy a ChatGPT mennyire segíti ezeket a tevékenységeket. De ennél sokkal izgalmasabb, hogy a ChatGPT ne a mi tevékenységünket segítse, hanem gyerekekét. Ha én felhatalmazom a gyerekeket arra, hogy amikor feldolgozzák a három részre szakadt Magyarország történetét az egyik csoportban, akkor gyártsanak le ahhoz hat darab feladatot, amiből – én pontosan megmondom – legyen egy térképes feladat, egy párosító feladat, egy fogalommeghatározó feladat, esetleg valamilyen forráselemző feladat, akkor ehhez ők gyárthatnak a ChatGPT segítségével információt, de ez az információ legyen hiteles. Legyen pontos, a tankönyvekben szereplő információn túli információ ne legyen benne, de szerepeljen benne minden, amit a tankönyv vastag betűvel kijelöl.

Ennek a megtanítása idő, energia, és ennek a rutinná válása idő és energia, de ha ezt megcsinálja, nagyon szépen eléri az eredményt, hogy nagyjából 9–10. környékén ezek a gyerekek egyre bátrabbak lesznek, mert egyre inkább érzik magukban azt a potenciált, hogy igen, én ezt meg tudom csinálni. Lesz néhány gyerek, akinél ez nem biztos, hogy sikerül, de őt majd a többiek viszik magukkal. Tehát a csoportmunkának ezt az előnyét is látom.

Van egy autisztikus kislány az egyik csoportban, aki nagyon sokáig nem volt hajlandó megnyílni a többiekkel, de ők folyamatosan ilyen munkakörnyezetben dolgoztak. Ma már ez a kislány a rá vonatkozó feladatot el tudja végezni, és a kollégáknak, a diákoknak a segítsé-gével el is tudja mondani azokat az anyagokat akár angolul, akár magyarul, ami rá vonatkozik. Tehát ez a bizonyos folyamatos kommunikáció és a szövegértésnek a fejlesztése, ez bizony nagyon intenzíven megjelenik nálunk. Az örömmel dolgozás azt jelenti, hogy valamiféle érzelmi viszonyt alakítunk ki egymással, és hát azt majd mindjárt látni is fogják, hogy az a bizonyos recept, amit az igazgató úr itt az imént felmutatott, az hogyan működik nálam konkrétan az adott órán.

De előtte még gyorsan beszéljünk egy picit a Teams-ről vagy a OneNote Assigment-ről vagy feladatairól. Azért van olyan feladatrész, amit én szeretnék készíttetni a gyerekekkel. Itt a beépített mesterséges intelligencia nagyon sokat segít az én munkám megkönnyítésében. Például elkészíti, ez most éppen egy olyan feladat, hogy építészeti vagy korstílusokat, művelődéstörténeti korstílusokat kell a gyerekeknek feldolgozniuk, a román, a gótikus, a reneszánsz stílust, mindegyik csoportnak az egyiket kellett összeraknia, és amikor már mindenki megtanulta az összeset, akkor utána jön egy beadandó prezentáció, amit el kell, hogy készítsenek. Ezeket a hosszú szövegeket nem én generáltam, én beadtam a prompt-ot, ahogy itt megtanultuk az előző két előadás alapján, hogy mi a pontos prompt adásnak a lehetősége, ő legenerálta szépen az első feladatváltozatot, az nem tetszett annyira. Mondtam, hogy mit javítson ki. A második promptot már tökéletesnek tartottam. Azt beírtam ide, hogy mi az építészeti stílusokkal kapcsolatos feladata a gyereknek.

Honnan tudja a gyerek, hogy mi az ötös. Honnan tudja, hogy tényleg megcsinálta-e azt, amit én várok. Erre a Microsoft létrehozta ezt a bizonyos Rubrik-értékelést, ami azt jelenti, hogy egész pontosan itt sok apró betű van, de ezt azért a gyerekek rendes képernyőn olvashatják. Egész pontosan látják, hogy melyik építészeti stílusnál mi a 0 pont, az 1 pont, a 3 pont és az 5 pontos eredmény, tehát a különböző jegyeket össze tudják pakolni, és amikor elkészítették a prezentációjukat, a csoportprezentációt, egyszerűen csak kipipálják. És akkor az a gyerek, aki középszintű érettségire hármast akar, ő pontosan tudja, hogy neki csak körülbelül eddig kell eljutni, de ha eddig eljut, akkor megvan a középszintű érettségin a hármas. Hogyha ötöst akar, vagy emelt szinten akar tanulni, akkor ő ezt az elváráshorizontot kell teljesítse, és ha teljesíti, akkor meg is van az eredménye. Plusz ráadásul ehhez még egy Reflect-et, egy önkifejezést is be tudok kapcsolni, ami azt jelenti, hogy elmondhatja hogyan érezte magát a feladat készítése közben, vagy a feladat elvégzése közben. Ez számomra nagyon fontos, hogy azért a gyerekek valamilyen szinten élvezettel dolgozzanak.

Az előző dián látható az egyik OneNote lap, amit a Szent István és a magyar államalapítás téma kapcsán készítettek. A tankönyvet így dolgozzák fel a gyerekek. Tehát nem annyira klasszikus gondolattérkép, mint amit esetleg gondolattérképes kollégák használnak, de nagyon hasonlít a gondolattérképhez. Meg kell tanulniuk és rá kell jönniük közös megbeszélés, közös diskurzus alapján, hogy hogyan lehetne a tankönyv lineáris szövegét vizuálisan, logikai sorrendben szerkeszteni, és minden egyes információhoz valamilyen tankönyvi ábrát, vagy interneten elérhető képet kapcsoljanak, ami hiteles. Azt szoktam mondani, hogy a tankönyvi ábra elég, de hogyha véletlenül kimennek az internetre és megtalálják a koronázási palástot, mert nekik az szimbolizálja mondjuk az államalapításnak az egyik jelét, vagy maga a korona, azt betehetik a feladat közé, még akkor is, ha nem biztos, hogy az ábra nem jobb annál. Amit itt az elején lehet látni, ez egy nagyon fontos kiindulópont, hogy azért azt is kérem tőlük, hogy nézzék meg, hogy mi az, ami most elérhető digitálisan az adott anyagnál. Tehát például beteszik az Ansa TV-nek az éppen aktuális videó részletét, amire rá tud zoomolni, amikor ő tanul, amikor ő ezt előadja, és le tudja vetíteni egy felületen. Nem kell össze-vissza ugrálni. Azok a kis kék linkek ott mellette, azok a feladatok, amiket a gyerekek fejlesztettek. A 12 applikációból a leginkább ők a gördülőt szeretik, abban nagyon sokféle feladattípust kapnak, de a Redmentát is használták és a többit is. Ezeknek a segítségével gyakorló feladatként a többi diák is tud folyamatosan készülni. Amikor prezentálnak, akkor csak a képeket vetíthetik ki, a többi szöveget nekik meg kell tanulniuk angolul és magyarul. Így tudnak folyamatosan képben lenni.

Amikor végeztek a folyamattal – éppen most zajlik ezen a héten –, akkor kiállnak a diákok (már megtanították egymásnak a csoporton belül, megtanították az egyes csoportok egymásnak a tananyagot) és a legvégén egy nagy prezentációban az egész osztálynak prezentálják a teljes anyagot.

Ez éppen a videofelvétele a mai prezentációnak. Ma nem voltam ott, az angol szakos kolléga indította el az órát. Látszik a diákoknak a prezentálása, tehát egy kis kamera van előttük, ott a tévében látszik ugyanez az anyag, és a képernyőn látszik, hogy éppen hol tartanak a prezentáció során. Ez ugye mit jelent? Minden gyerek a saját anyagát háromszor legalább megtanítja, hangosan ki kell mondja, tehát a nyelvi szintje folyamatosan fejlődik, a többiek pedig legalább kétszer hallgatják meg azt, ami számukra új anyag, és utána jön majd egy óra, amikor ennek a prezentációnak vége van, amikor mi ketten a kolléganővel még egyszer összerakjuk az egész folyamatot, mind a négy vagy öt leckét, és ennek a segítségével tényleg mélyrehatóan tudjuk ellenőrizni, hogy a gyerekek mit tudnak és mit nem tudnak. Ezért az értékelési rendszer is radikálisan átalakul ennél a folyamatnál.

Nagyjából 26–28 témát adok egy év alatt a gyerekeknek, hiszen minden részfolyamatot tudok értékelni. Amikor megcsinálták ezt a bizonyos prezentációt, megvan ez a logikai lánc, akkor utána jön a ChatGPT használatával összekapcsolt összefüggő szöveg alkotása. Az az elvárásom a gyerekektől, hogy miután a tankönyvi szöveget lebontották a saját nyelvükre és elkészítették az egészet folyamatban, utána építsenek vissza egy összefüggő szöveget abból a bizonyos logikai vázból, ami nem lehet azonos a tankönyvvel.

Azt nem fogadom el, hogy a tankönyvnek a szövegét ismételten létrehozzák. A feladat megoldásához használhatják a ChatGPT-t, tehát feltölthetik a ChatGPT-hez az információt. Ebből ők elkészítenek egy másfél, maximum kétoldalas összefüggő szöveget, ami az év végi vizsgánál lesz az alaptétel, amit ismerniük kell, abban már benne van mindenféle egyéb ismeret, és hogy az én munkámat is meg tudjuk könnyíteni, ehhez a szöveghez én generáltatok a ChatGPT-vel egy szövegértéshez kapcsolódó rövid tesztet, amit minden egyes diák, amikor felolvasta a szöveget, ki is kell, hogy töltsön. Azaz megint levettem a vállamról egy olyan feladatot, hogy egyesével minden egyes diákmunkát végig nézzek és végig olvassák, viszonylag gyorsan tudom értékelni őket. Három Reading Progress után kapnak egy jegyet. Az előző dián az egyik diákom látszik, hogy éppen a magyar anyagot felolvasta. Közben itt van a Reflect, mint visszajelző felület. Ez a mostani októberi időszaknak az eredménye, minél zöldebb, annál jobb. Ha piros sárga van, akkor az probléma.

Ennek az együttműködési folyamatnak az eredményét, a tavaly év végi Reflect-eket mutatom. Ezek anonim felvételek, a gyerekekkel saját magamat mindig anonim módon értékeltetem. Hogyan működünk együtt tanár diákként? 4,9 körüli átlagot adtak a gyerekek, és június 11-én már levizsgáztak. Volt egy írásbeli és egy szóbeli vizsgájuk is. Fáradtan, egy egész éves folyamat után, mégis azt mondják, hogy nagyon szépen tudtunk együttműködni.

Itt látható a tavalyi év eredménye, a különböző jegyek prezentálásra, a tömeg, a tananyag létrehozására, az egymással való együttműködésre, ők értékelik egymást, hogy ki mennyit tett hozzá a munkához, és hát van a hagyományos röpdolgozat, bizonyos helyeken pontosan meghatározza, hogy mikor milyen röpdolgozatot írnak, és milyen témazáró dolgozatot írnak. Tehát az érettségi feladattípusokat is alapvetően gyakoroljuk.

Amit szeretnék bemutatni az az, hogy itt azért volt egy kísérlet az avatárra. Nálunk az iskolában sokan vannak, akik kipróbálták.

Avatar videó szövege: Üdv a jövőben! A digitális avatarral bármely szöveget képesek vagyunk elkészíteni. Lehet érettségi tétel, tanórai anyag. Egy gombnyomással több nyelven is.

Tehát hogyha valaki soknyelvű környezetben dolgozik, betáplálom a tananyagnak azt a részét, amit a gyerekek összeraktak, és a kínai, a vietnámi vagy a török diákom otthon biztosan megérti, hogy mit kéne neki megtanulni. Tehát ezzel segítem az ő megértését, hogy a magyar nyelv rejtelmeiben azért jobban el tudjon merülni.

Készítettem egy saját GPT-t, Töri GPT-t, ezt érdemes megcsinálni (előfizetést igényel). Feltöltöttem a 9–10-es tankönyvet, ahogyan haladunk előre, mindig azokat töltöm fel, illetve az érettségi követelményeket, és ez a GPT most már beszédben tud a gyerekekkel együttműködni és segíti a diákoknak az előrehaladását, a munkáját. Kiváló adatok, összefüggések tanítására, akár feleltetésekre is.

És akkor a fenti két ábra példa az adatelemző lehetőségekre. A szövegértési eredményeket láthatják, vagy láthatjátok, össze tudjuk szedni azokat a diákokat, akik nem a tudásuknak megfelelően végezték el a szövegértési vagy a matematikai kompetenciafejlesztő feladatokat, és őnekik új lehetőséget biztosítunk korrepetálás, kötelező korrepetálás tekintetében.

Javaslom mindenkinek kipróbálni a fordított tudásépítést, aki bármilyen tantárgyat tanít, ahol van elméleti ismeret. Ennek az a lényege, hogy először odaadom a gyerekeknek a témazáró dolgozatom kérdéseit. A témazáró dolgozat kérdéseit ők csoportban találják ki, ezeket az információkat rakják össze logikai sorrendbe, és aztán az a feladatuk, hogy építsenek belőle egy összefüggő szöveget. Tehát nagyon gyorsan rájönnek arra a gyerekek, hogy hogyan kell rendezni az információt, a dolgozatnak a kérdéseit, időrendi sorrendben vagy logikai sorrendben, és a saját nyelvi szintjükön létrehozzák a tankönyvi szöveget, amit meg is tudnak érteni, hiszen azt ők hozták létre, ők alkották. Török csoportoknál, nem tudok törökül, adok nekik egy ilyen feladatot. Ők megtalálják a 15 darab kérdést, a saját történetüket annyira nem ismerik, Szulejmán szultán időszakát, de odaadom a feladatot, Internet, ChatGPT, megkeressék a megfelelő válaszokat, és összeépítenek két bekezdési szöveget, mindegyiknek egy picit más, de amikor fölolvassák, akkor rádöbbennek arra, hogy mennyire hasonlók. Tehát elképesztően hatékonnyá tudjuk tenni a munkánkat, és nem magoltatjuk a gyereket, nem az a célunk, hogy bevágja a tankönyvet, majd hogyha emelt szintre akar menni, ott vannak, amit be kell magolni, de a középszintű diákoknál a tudás fejlesztése és annak a működtetése a fontos.

Köszönöm szépen a figyelmet.