Oláhné Dr. Téglási Ilona

A szaktudományos felkészítés kihívásai a tanárképzésben

Bevezető

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen 2024 szeptemberében indult gyakorlatorientált pedagógusképzésnek az egyik lába a szaktudományos felkészítés. Intézményünkben 1828-ban indult az első magyar nyelvű tanítóképző. A kimondottan általános, illetve középiskolai tanárképzések azonban csak a XX. század közepétől kezdődtek. 1949-ben indult egy olyan hároméves képzés az egri líceumban, amely már általános iskolai, felső tagozatos tanárképzés volt. Utána indultak az 1960-as években a már főiskolai szintű kétszakos tanárképzések. Az egyetemeken is csak az 1960-as években indult egyáltalán egyetemi szintű kétszakos tanárképzés. Addig az volt a helyzet, hogy aki az egyetemen elvégezte mondjuk a matematikus vagy a fizikus szakot, az taníthatott középiskolában. A ’60-as években, amikor a modern pedagógiai, pszichológiai elméletek kezdtek terjedni, akkor jöttek rá, hogy nem ugyanazt jelenti tudni egy adott diszciplínát, illetve tanítani azt. Tehát a kezdetektől rányomta a bélyegét a középiskolai tanárképzésre az erőteljes szaktudományos képzés. Sok diszciplínának kell együttműködnie ahhoz, hogy valaki ne csak egy adott tudományterületet ismerjen, hanem azt is tudja, hogy azt milyen szinten hogyan kell átadni az ifjúságnak, és megtanítani.

Korábbi plenáris előadáson már megjelent az új gyakorlatorientált tanárképzés felépítése, a 10 félév és a 300 kredit felosztása. Erről a táblázatról lesz még szó a további előadásokban is, a táblázat első részéről szeretnék néhány gondolatot megosztani, azaz a szakmai felkészítésről, amely a teljes képzés 300 kreditjéből 225 kreditet jelent.

A szaktudományos felkészítés dilemmái

Néhány pontban szeretném felvázolni azokat a dilemmákat, amelyek szükségessé teszik a szaktudományos felkészítés megújítását.

Ha tudományos pályára akarunk felkészíteni egy hallgatót, akkor ott a szaktudományos rész nyilván a domináns. Nagyon fontos az, hogy az adott tudományterület legújabb eredményeivel megismerkedjenek. Ez a diszciplináris tartalmak folyamatos megújulását jelenti, mert lépést kell tartani a tudomány fejlődésével. Feltétlenül minden ilyen legújabb eredmény szükséges például annak, aki pedagógusként fog dolgozni? Nyilván valamilyen szinten követni kell az adott tudományterület fejlődését, de mégsem olyan mélységében, mint aki ezzel tudományos kutatás szintjén fog foglalkozni.

Viszont a pedagóguspályára felkészítendő hallgatóknak emellett más ismeretekre is szükségük van. Tehát a tisztán tudományos ismeretek mellett szükségük van a szak tanításához szükséges ismeretekre. Mérlegelni kell azt, hogy a szaktudományos képzésből mi az, amire például a matematikusok azt szokták mondani, hogy az az alapvető matematikatudás, amivel egy matematikával foglalkozó szakembernek mindenképpen rendelkeznie kell. Ami afölött van, az a matematikából a tudományos kutatáshoz szükséges ismeretrendszer. Tehát el kell tudnunk dönteni azt, hogy milyen arányban adjunk tudományt, milyen arányban adjunk módszertani, pedagógiai, pszichológiai, gyakorlati ismereteket, amelyek a tanításhoz szükségesek.

A 2000-es évektől kezdődően egyre nagyobb hangsúly van ez utóbbi ismereteken. Láthatjuk ezt a többször változtatott tanárképzési struktúrában, hogy mind a pedagógiai és pszichológiai ismereteknek, mind pedig a szakmódszertani ismereteknek egyre nagyobb szerepe van a tanárképzésben. De az is biztos, hogy az adott tudományterület megfelelő alaptudása nélkül pedig nem szívesen engednénk az iskolába a leendő pedagógusokat. Az is biztos, hogy amellett, hogy tisztában legyen az adott tudományterület sajátosságaival, tisztában kell azzal is lennie, hogy a köznevelésnek melyek az elvárásai. Mire készítjük fel a gyerekeket majd az iskolában az adott tantárgyból. A tanárképzésnek meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak is, azaz, hogy a társadalom milyen tudást, ismereteket, képességeket, egyebeket vár el az adott szaktantárgyból a köznevelés tizenkét évfolyamán? Ezt is mérlegelni kell.

A korábbi képzési formákban az volt a jellemző, hogy a konkrét gyakorlati tapasztalat a képzés végén volt. Gondoljunk csak a Bologna-rendszerre, vagy a 2022 előtti képzési struktúrákra. Nagyon sokáig burokban nevelgettük a hallgatókat, és megmutattuk nekik elméletben, hogy milyen lesz majd tanárnak lenni, de gyakorlati részét nem tudták kipróbálni, csak az utolsó egy-két évben. Ezzel a gyakorlatorientált képzési struktúrával, ami tulajdonképpen nem most indul, hanem jogszabály szerint már 2022-től indult, az első félévtől kezdődően iskolai gyakorlatokon vesznek részt a hallgatók, és fokozatosan vezetődnek be a gyakorlatba. Nem egyszerre dobjuk őket az utolsó két félévben be a „mélyvízbe”, és tapasztalják meg azt, amit valamikor elméletben megtanítottunk nekik.

Azt is nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok a fiatal pedagógusok között a pályaelhagyó, aki egy-két tanévnyi kipróbálás után otthagyja a pályát, merthogy nem erre számított. Az is jól ismert dolog, hogy egy elméleti ismeret akkor fog igazán elmélyülni, és akkor fogjuk magunkévá tenni, hogyha látjuk annak a gyakorlati megvalósulását is. Ezért ez egy jó konstrukció lehet, hogy folyamatosan gyakorlati szituációkban, pedagógiai szituációkban találkozik a hallgató azokkal az ismeretekkel, amelyeket tanul mind az általános pedagógiai, pszichológiai ismeretek terén, mind pedig a szaktantárgy tanításával kapcsolatos módszertani ismeretekben. Tehát ezt is várjuk ettől a gyakorlatorientált képzéstől, hogy talán nagyobb elkötelezettséggel indulnak majd a pályán, és szeretnénk, hogy a pályaelhagyás minél alacsonyabb legyen, csökkenő tendenciát mutasson.

A szaktudományos felkészítés mérföldkövei

Első lépésként átdolgoztuk a tanárképzési szakok kimeneti követelményrendszerét (KKK), méghozzá úgy, hogy azok megfeleljenek a köznevelés elvárásainak. Tehát a Nemzeti alaptantervnek és a kerettanterveknek, illetve hozzávehetjük még nyugodtan – a középiskolai tanításban – az érettségi követelményeket, hogy annak megfelelő tartalmakat tanítsunk a diszciplináris képzésben is. Nyilván nem jelenti ez azt, hogy csak azt tanítjuk, amit mondjuk középiskola végére tudnia kell egy diáknak.

A magasabb szintű diszciplináris tudást is elvárjuk hasonlóképpen, mint korábban, de tisztában kell lennie a hallgatónak azzal, hogy amit tanul az egyetemen, az hol és hogyan fog megjelenni a köznevelésben. Ehhez kidolgoztuk az új tantervi hálókat, átdolgoztuk a kreditstruktúrát. A 2022-es KKK-ban is körülbelül 100-100 kredit volt a szaktudományos rész aránya a képzésben. Az új felosztásban a szakonként kötelező 95-95 kreditet úgy határoztuk meg, hogy a szabadon választható kurzusok kreditjeivel együtt lesz tulajdonképpen 100-100 kredit, és hozzá jön még a szakdolgozat, amelyet egyik szakjából írja a hallgató. Amit még szerettünk volna megvalósítani már a KKK átalakításánál, de legfőképpen a tantárgyaknak a tartalmi elemeiben az az, hogy a diszciplináris tárgyakban is megjelenjenek a szakmódszertani, illetve pedagógiai, pszichológiai elemek. Természetesen nem beleerőltetve, hanem az adott diszciplináris tantárgyhoz illeszthető és elmondható módon. Ilyen szempontból dolgoztuk át a diszciplináris tantárgyak tartalmait.

A gyakorlatorientált képzés megvalósításának a lépéseihez hozzátartozik még az ágazati minisztérium elvárása, hogy bevonjunk a pedagógusképzésbe köznevelésben oktató, illetve köznevelési gyakorlattal rendelkező oktatókat, akik életszerűn és hitelesen tudják közvetíteni a hallgatók felé azt, hogy mindaz, amit tanulnak az egyetemen, hogyan jelenik meg a köznevelésben. Nyilván ezek a kollégák megjelennek a gyakorlatokon, mint gyakorlatvezetők, szakvezetők, mentorok, mentortanárok, megjelenhetnek a szakmódszertani gyakorlatok oktatásában, de akár a tudományos, a szaktudományos órákon is betaníthatnak az egyetemi oktatók mellett. Pontosan azért, mert így egy hangsúlyáthelyezés történt a diszciplináris tárgyakban is a tanárság felé, ezért a tanárszakos hallgatókat 2024 szeptembertől külön oktatjuk az alapszakos, tehát a tudományra felkészítő képzésen résztvevő hallgatóktól, hiszen nekik részben más tudás szükséges, mint említettem a korábban felvetett dilemmában. A szaktudományos részben kell, hogy erősítsük őket, míg a tanárszakos hallgatókat a tanárságban kell, hogy erősítsük.

Az oktatók továbbképzése

Mivel a diszciplináris képzésben megjelennek az adott tantárgynak a Nemzeti alaptantervben és a kerettantervekben megjelenő követelményei, ezért azoknak az oktatóknak is „képben kell lenni” ezzel, akik tanítják ezeket a diszciplináris tárgyakat. Sok olyan egyetemi oktatónk van, docensek, egyetemi tanárok, főiskolai tanárok, akik hosszú évek óta tanítanak felsőoktatásban, de nem tanítottak soha a közoktatásban, a köznevelésben, illetve esetleg nem tanári diplomájuk van, hanem diszciplináris, és a tudományos fokozatuk is tisztán a szakterületükön végzett kutatásokból szerezték. Ha azt akarjuk elérni, hogy a diszciplináris tárgyakban is megjelenjenek a köznevelési tartalmak, akkor az oktatóinkat fel kell készítenünk egy kicsit pedagógiai, módszertani területen, illetve a köznevelés elvárásainak a teljesítésében. Ezért kidolgoztunk egy továbbképzési rendszert, amely az egyetemi oktatókat felkészíti erre az új típusú tanárképzésre.

Az oktatók felkészítését segítő képzés moduljai a következők:

1/a.  A tanárképzés szerkezete, dokumentumai, működése (a köznevelésből átoktató pedagógusoknak).

1/b.  A köznevelést szabályozó alapdokumentumok és tartalmi szabályozók megismerése.

2. Munkaformák, módszerek változatos alkalmazása, a differenciálás megvalósítása az oktatásban.

3. A tanulói aktivitás növelésének módszerei.

4. A pedagógus személyisége.

5. Gyógypedagógiai szemlélet a felsőoktatásban és a köznevelésben.

6. Szociálpedagógiai szemlélet a felsőoktatásban és a köznevelésben.

7. A mesterséges intelligencia pedagógiai célú használata.

8. Generációs elméletek.

9. Nemzetköziesítés a tanárképzésben.

10. Teremtésvédelem és klímatudatosság.

11. Kutatásalapú szemlélet a tanárképzésben.

Moduláris képzési rendszert gondoltunk ki, amelyben az első két modul kötelező minden tanárképzésben részt vevő oktató számára. Az első modult ketté bontottuk, mert a köznevelésből bevont tanároknak a pedagógusképzés felépítésével, dokumentumaival, a felsőoktatásban használt felületekkel kell megismerkedniük. Tehát az 1/a képzési modul nekik szól, az 1/b modul pedig a mi kollégáinknak. A 2. modul témája a munkaformák, módszerek változatos alkalmazása az egyetemi képzésben, illetve a differenciálás megvalósítása.

Ez a két modul kötelező minden tanárképzésben oktató kolléga számára. A többi kilenc modulból pedig hármat választanak szabadon az oktatók. Úgy próbáltuk ezeket a modulokat összeállítani, hogy egyrészt a tanárság, a pedagógiai, a pszichológiai szemlélet körvonalazódjon bennük, illetve azok a modern kihívások, amelyek a XXI. században az oktatásban megjelennek, és amelyekről úgy gondoljuk, hogy itt az egyetemen tisztában kell lennünk, hogy tudjuk, az adott diszciplináris tárgyakban mi az, ami ezekből bevonható, bemutatható.

Az új típusú, gyakorlatorientált, értékközpontú pedagógusképzés pilot programjának diszciplináris részéről ennyit szerettem volna mondani, és ezzel be is fejezem az előadásomat.