3. Oktatási Hivatal – A digitális tartalomszolgáltatás újdonságai és a megújuló hagyományos taneszközkínálat eredményei

2025 - Kóródi Bence Gábor – Az Oktatási Hivatal akkreditált oktatási tartalmainak gazdag tudástára – Új lehetőségek és megváltozott kihívások

Az Oktatási Hivatal állami tankönyvfejlesztésének mára már egy igen széles tudástára áll a köznevelés rendelkezésére. A közelmúltnak és a jelennek köszönhetően tehát egyre szélesebb termékskáláját tudjuk nyújtani – a hatályos Nat és kerettantervek szerint megfeleltetett, minőségbiztosított taneszközöknek – a tanulók, a diákok és a pedagógustársadalom számára. Ez azonban új kihívásokat is magában rejt. Bár komoly eredménynek tekintjük, hogy úgymond „felértünk” az általános iskola 8., a középiskola 12. évfolyamára, és ezáltal úgymond „készen is vagyunk”. Az előadás arról is fog szólni, hogy milyen területeket ölel föl most a papíralapú és a digitális taneszköz-, illetve tankönyvellátás. De hadd hívjam már most fel a figyelmet arra, hogy ebben a megváltozott helyzetben, környezetben, ebben a változásban bizony a tanulói igények, a tanulói figyelmek, illetve a generációk közti kapcsolódások sem mindegyek.

Mire egy ekkora volumenű, hatalmas fejlesztési folyamat, mint ez az öt év alatt, felmenő rendszerben elvégzett nagy munka, amely mögöttünk áll, vagyis a Nat2020 szerint fejlesztett papír és digitális taneszközeink elkészültek, addigra gondolnunk kell a velük való gazdálkodásra. Hogyan bánunk, mire tudjuk használni a megbízható oktatási tartalmak adatbázisát és az ennek során felgyűlt, jogilag védett és rendezett, harmadik fél felé felhasználásra nem átengedhető tudásvagyont? Meg kell határoznunk a további fejlesztések és az utógondozás-fenntartás lehetséges irányát is – a technológiai innovációk és a változásban lévő felhasználói attitűd miatt, természetesen a tartalmi szabályozók messzemenő figyelembe vételével.

Ebben a leggyorsabb és leghatékonyabb irány az lehet, ha a digitálistartalom-fejlesztésre egyre nagyobb figyelmet fordítunk, a fókusz leginkább erre kerül. A digitális tartalom jóval átjárhatóbb és könnyebben kezelhető mind horizontális (a tantárgyak és a tantárgyköziség), mind pedig vertikális (évfolyamok és iskolafokok) irányban, a kompetenciákról és a részképességekről nem is szólva. Nem utolsó sorban azért is, mert korunk valóságában két „képernyőt” kell néznünk és megvizsgálnunk egyszerre.

Az egyik „képernyő” az, amely egyre nyilvánvalóbban és bizonyíthatóbban káros a gyerekek számára, és mondjuk ki: az idegrendszerük fejlődését és a szociális kapcsolódásukat korlátozza kisebb-nagyobb mértékben, a félrevezető információdömpinget is beleértve, ez a túlzott internet- és képernyőhasználat, illetve az ezzel járó digitális függőség veszélye.

Létezik az a világ is, amely életkoruknál fogva ismerős nekik, hiszen ebben nőnek fel, és persze digitális az is, de ez utóbbi az előnyükre válik. Nem újszerű vagy követhetetlen számukra tehát a másik „képernyő”, akár ugyanazon az eszközön, hanem ismerős és vonzó az, hogy mozog, szól, válaszol. A digitális világnak ezt az élménypedagógiai részét kell támogatnunk, erősítenünk a gyerekek számára az akkreditált digitális tananyagokkal, hogy minél kevesebb sérüléssel és minél nagyobb tanulási motivációval és hozzáadott pedagógiai értékkel tudjanak boldogulni a későbbiekben, felnőtté válásuk során.

Az alábbi kép az Oktatási Hivatal által fejlesztett taneszközök számát mutatja. Ezen látszik, hogy igen jelentős – 60% fölött van – az OH által kiadott mennyiség a jegyzékre vett kiadványok között.

Kiemelkedően magas az OH jelzetű – tehát a 2020-as Nat szerint akkreditált – taneszközök száma is az egyéb gondozott kiadványokhoz képest, ez nagyjából 400 fölötti szám. A köznevelési jegyzéken a taneszközeink száma 50%-nál is magasabb a sajátos nevelési igényű gyerekek taneszközei tekintetében, és igen-igen jelentős a nemzetiségi iskolákban tanuló gyerekek számára készített taneszközeink száma is. Mindkettő olyan szám, amely egyedülálló a világ országai között az állami szerepvállalás tekintetében. Ezzel a hatalmas papíralapú portfólióval dolgozunk nap mint nap.

Mindegyikünk tudja, hogy ha mondjuk vesz egy új mosógépet, egyszer biztos lejár majd a garancia, és ha közben, illetve utána nem gondozzuk, nem szervizeljük, bajban leszünk. Vagy építünk egy új házat. Idővel kicsit mozogni kezd a kilincs, nem fűt a radiátor, csöpög a csap, befúj a hideg, ha nem gondozzuk. A taneszközök zöme is ezekre az utógondozási-fenntartási feladatokra szorul jelenleg. Nyilván ez egy folyamatos munkálat volt a fejlesztésekkel párhuzamosan, de most érkeztünk el oda, hogy a még 2020-ban lefejlesztett 1-5-9, tehát első, ötödik és kilencedik évfolyamok számára készült taneszközeink tankönyvvé nyilvánítási engedélyei lejártak. Öt év ugyanis egy akkreditációs időszak.

Egyrészt – a jegyzéken tartás és a rendelhetőség érdekében – be kell nyújtani hosszabbításra ezeket a tankönyveket, ami gyakorlatilag egy új tankönyvvé nyilvánítási eljárásnak megfelelő vizsgálatot von maga után. Nyilván nem olyan mélységben, mint amikor még vadonatúj volt a könyv, de nagyon fontos mércét jelent. Ekkor ugyanis a kirendelt szakértő egy összetett értékelőlap és szigorú értékelési szempontok szerint vizsgálja a könyveket.

Másrészt meg kell nézni a tankönyvet a szakmai tartalma felől, és ellenőrizni szükséges a kiadáshoz szükséges szerzői és felhasználási jogokat is. Van olyan felhasználási (szomszédos) jog, amelyet örök áron sikerült a kiadásért felelős társ főosztálynak megszereznie. Van olyan jog is, amit csak egy-egy évre sikerül megszereznünk. Van olyan szomszédos jog is, amire több év távlatában sikerül ugyan leszerződni, de ilyen-olyan-amolyan felhasználási korlátozásokkal.

Fontos kiemelnünk azt, hogy ugyan ez egy új termék születéséhez képest nem a leglátványosabb munka, de csaknem 100 tankönyvet érint, amellyel foglalkoznunk kellett. Ezek utógondozása a fenntartás, azaz a rendelhetőség és az ingyenes letölthetőség érdekében viszont nagyon fontos alapfeladat. Az utógondozás és a fenntartás sokszor egymással keverhető fogalmak ugyan, de korántsem azonosak.

A fenntartást mint fogalmat azért mondjuk így, mert ez egy egyszerűbb folyamatnak tűnik, mert felkérjük a tankönyvet a tankönyvjegyzékre, ha föl tudjuk tetetni felhasználási jogilag, és ez esetben minden pedagógus, iskola rendelheti a taneszközt a normatíva mértékéig – természetesen ingyenesen. Ezt követi a gyártás előkészítése, majd átadása a KELLO és a nyomda felé.

Az utógondozás ennél sokkal összetettebb munka és folyamat. Az eltelt 4–5 év alatt formálódik ki és forr egybe az ún. beválási tapasztalat, de az implementálásnak is adódhat következménye. Ilyen például a korábban nem észlelt (akármilyen gondossággal is jártunk el a készítés idején), csupán a gyakorlatban föltárt hibák, vagy a tantermi munka során, a gyakorlatban nem mindig működő tananyagelemek, amelyeket ilyenkor célszerű módosítani. Vannak olyan szakmai és tartalmi követelmények is (sok vagy kevés, hiányzik vagy felesleges), amelyek esetlegesen módosításra szorulhatnak. Ez a vizsgálat az online oktatási tartalmakat, az okoskönyveket is érinti, hiszen a digitális termékek tekintetében az utógondozásnak mindig után kell követnie a papír fejlesztést akkor, amikor például nem egy önálló digitális tankönyvet készít a tankönyvellátásért felelős területünk.

A másik fontos része a munkánknak nem más, mint azoknak az innovációknak a sora, amelyet folyamatosan végzünk az oktatás-nevelés sikeressége érdekében.

QR-kódot már 10-15 éve használunk mindenféle papíralapú termékekben, egy kicsit összekötve a két galaxist – a Neumann-, illetve a Gutenberg-félét. Esetünkben ez annyiban speciális, hogy ez egy állandó folyamattá vált az utóbbi évek során a szakterületünk életében, ahogy a digitális termékskálánk is bővül és gazdagodik.

A papíralapú termékek közül különösen az alsós könyvekre utalunk, mert ezen az iskolafokon – éppen a képernyőhasználat mérséklése és a kisgyermekek kímélése érdekében – nincs is szó szerint vett okoskönyv. Viszont ezeknek a gyermekeknek is lehetőségük van hallani, látni, elképzelni az olvasmányt vagy az egyéb tanulnivalókat másféleképpen is – a tanítói bemutatás és önálló olvasás mellett. Így válnak ezek az audiovizuális és digitális pedagógiai termékek egyfajta digitális hozzáadott értékké ahhoz a tantermi munkához csatlakozva és azt támogatva, amit az alsós pedagógus kiválóan elvégez egyébként.

Ebben talán a legelőremutatóbb, hogy a QR-kódok esetében szóba nem jöhet kéretlen tartalom vagy nem biztonságos helyre mutató link. Ha megjelenik egy QR-kód valamelyik tankönyvben, az a Nemzeti Köznevelési Portál biztonságos felületére mutat. Folyamatosan, belülről tudjuk ellenőrizni és módosítani azt annak érdekében, hogy ugyanaz a tartalom jelenjen meg a link alatt vagy arra kattintva, illetve azt beolvasva, mint aminek szántuk annak idején. A kinyomtatott könyvben található kód tehát akár évekig, bekönyvtárazva is érintetlen és változatlan marad a belső korrekciók következtében.

Ha a kód esetleg sérül, „vak” lesz, azaz nem jelenik meg mögötte tartalom, akkor azon is lehet javítani, ha netán máshova mutat – bár annak kicsi a valószínűsége –, akkor is lehet javítani. A folyamatos ellenőrzési, tesztelési folyamat során ki is kell, hogy derüljön mindez.

A papíralapú fejlesztéseink is nagy erőkkel zajlottak az idén. Ezek a termékek most kerültek a benyújtásra, illetve jóváhagyásra, amely a tankönyvvé nyilvánítási engedélyhez szükséges. Közéjük tartozik a hatévfolyamos történelem, amelynek az utolsó előtti kötetét készítjük a 11. évfolyamon, egy körülbelül 400 oldalas terjedelmű hatalmas könyvként, mert – a megváltozott kerettanterv miatt – ez az évfolyam rendelkezik a leghosszabb történelmi korszakokkal és a legesleggazdagabb anyaggal.

Két nagyon-nagyon komoly hiányterületet is lefedünk a kötelező érettségi tantárgyak tekintetében, középszinten. Magyarból ugyan már elkészítettük az érettségire felkészítő feladatgyűjteményt tavalyelőtt, matematikából és történelemből viszont idén készült el ez a kiadvány. Jelenleg mindkét feladatgyűjtemény akkreditáció alatt van. A kiadványok nem azonosak azzal lehetőséggel, ami az OH rendszerében már használható – egy nagyon jó alkalmazás segítségével – gyakorlásra a diákoknak, miszerint a régebbi nyilvános érettségi feladatok között válogatva letölthet magának egy ilyen feladatsort, és abból gyakorolhat. Az új fejlesztésű kiadványok a mostani Nat-nak és kerettantervnek megfelelő lefedettségű, gondosan szerkesztett taneszközök, a kérdés- és a feladattípusokra is fókuszálva. A középszintű matematika érettségire felkészítő gyűjteményt letölthetően lehet majd elérni és használni, a történelem pedig letölthető és rendelhető is lesz papír alapon.

Tovább folytatódik a nemzetiségi tankönyvek fejlesztése, illetve az SNI területnek a lefedése a középsúlyos besorolású gyerekek középiskolai taneszközei tekintetében. Így a papírportfóliónk is számos termékkel gyarapodik az idén. Ráadásul elkészült a Varázsdoboz 1–4. évfolyam című taneszközünk is, amely játékos természettudományos kísérletek gyűjteménye, pedagógusi kézikönyvvel, valamint a hozzá tartozó fizikai dobozzal és az abban lévő anyagokkal és eszközökkel is kisiskolásoknak.

Amennyiben megváltozott lehetőségekről beszélünk egy ekkora portfólió, egy ekkora tudástár esetében – akár papír, akár digitális alapon gondolkodunk – nem pusztán utángondozást és fenntartást igényel, hanem más lekérdezéseket, egyéb hozzáadott értékeket is magával hozhat, melyet támogatnunk kell. Íme a digitális termékeink adatai és jellemzői sajátos nevelési igényű tanulók részére:

Ez a szelete az NKP-nak azonban az akadálymentesítés mellett az olyan, egyébként épértelmű gyerekek számára is támogatást, felzárkóztatást és fejlődési lehetőséget nyújt, akik esetén másfajta problémák adódnak – ez nyilván fordítva is igaz: a két terület az online felületen könnyedén összeölelkezik:

Végezetül bemutatom azt a digitális pedagógiai asszisztenst, amely megint egy új kihívást jelent a tanulók, a diákok és a pedagógusok mindennapjaiban. Ez a mesterséges intelligencia. Ez a technológiai vívmány azonban számtalan előnye mellett kockázatokkal is járhat.

De jó is ez! – mondhatja a diák – Helyettem megcsinálja a leckét, megírja a fogalmazást és így tovább. Kérdés továbbá, hogy megfelelő választ kap-e a tanuló, ha a tananyaggal kapcsolatosan kérdez. Ezt a nem jó irányba tartó folyamatot szeretnénk egy kicsit mérsékelni, tudva azt is, hogy nem takarhatjuk el a szemünket a jelen valósága és a jövő iránya elől. Azaz a mesterséges intelligenciát nem tiltanunk, hanem azzal foglalkoznunk kell, be kell emelnünk valamilyen szinten a tartalmaink világába. A gyerekek az MI-t akkor is használják, ha akarjuk, akkor is, ha nem. Benne van a világukban, ebbe születtek bele. Letagadni, eltitkolni, szekrények mélyébe zárni nem szabad.

Az a pilot szakaszában lévő OH-s MI-fejlesztés, amelynek kidolgozását egyelőre elsősorban informatikai értelemben, de a Digitális Tananyagfejlesztési Osztály szakmai-pedagógiai támogatásával, szakmai tesztelésével és szakmai vezetésével indította el a Hivatal, arra törekszik, hogy egyrészt minél kevesebbet „hallucináljon”, hogyha kérdezik, de minél inkább a biztonságos tananyag felől, annak szintje és mértéke, mélysége és hitelessége felől tudjon válaszolni.

Ennek megvalósítása érdekében az NKP-n lévő, biztonságos oktatási tudástár feltanításával működő alkalmazást fejlesztünk. Ennek a digitális pedagógiai asszisztensnek a neve „Tekla”. Még nagyon komoly pedagógiai szakmai és elmélyült programozási munka vár ránk, hogy a tanulás támogatásába hogyan tudjuk jobban, hatékonyabban bevonni majd ezt az alkalmazást, amely minőségbiztosított tananyagtárunkra épül, illetve tesztelése ígéretes eredményt mutat már jelenleg is. A jövő ugyanis ebbe az irányba mutat – a haladó hagyomány megtartásával együtt.